Száguldó világban élünk, amely folytonosan arra kényszerít bennünket, hogy mindig többet, jobbat akarjunk. Alig van időnk felismerni az égen a szivárványt, vagy elmosolyodni egy pillanatra. A világ bölcsei évezredek óta arra intenek, becsüljük meg, amink van, mi mégis folyton elégedetlenek vagyunk. Filozófusok évezredek óta keresik a választ arra a kérdésre, hogy vajon mi tesz minket boldogtalanná. Sokan sokféle elméletet alkottak a jelenség köré, érdekes azonban, hogy mostanra a tudomány is előállt a maga teóriáival, és kutatásokkal támasztotta alá elképzeléseit. A fáradtság, a stressz és a magány okozta boldogtalan élet nyilván senkinek nem szolgál meglepetéssel, annál meglepőbb azonban, hogy a tengerszint feletti magasság és a szegényes testvérkapcsolat is kiábrándultsághoz, depresszióhoz vezethet.
Túl sok választás
Barry Schwartz szerint: „Ha az embereknek nincs választási lehetőségük, az élet csaknem elviselhetetlen számukra. Ahogy a lehetőségek száma nő, mint ahogy fogyasztói kultúránkban is történik, a függetlenség, a szabályozás és a szabadság keveredése pozitívan és erőteljesen jelentkezik. A választási lehetőségek számának további növekedésével a negatív körülmények is jelentkeznek, és odáig szaporodnak, mígnem túlterheltnek érezzük magunkat. Ettől kezdve választásaink már nem szabadítanak fel többé, inkább gátolnak.” A választás a mai modern kor divatos kifejezése, legyen szó akár a szupermarketben kapható tízféle sonkáról, akár a televízió-csatornák végtelen kínálatáról. A Stanford Egyetem pszichológia-tanszékének 2010-es kutatása szerint a túl sok választási lehetőség megbénítja az embert, ilyenkor ugyanis folyamatos bizonytalanság uralkodik el rajta, hogy vajon jól döntött-e. „A választás elősegítheti a szabadságot, a függetlenséget, de ez nem feltétlenül jó számunkra. Gyakran hozhat zsibbasztó bizonytalanságot, depressziót, vagy akár önzéshez is vezethet” – mondja Hazel Rose Markus egyetemi professzor. A Columbia Egyetemen végzett 1995-ös tanulmány kutatói szintén arra jutottak, hogy a túl sok választási lehetőség bénítóan hathat. A kísérlet során egy kóstolópulthoz hatféle lekvárt készítettek elő, míg egy másik asztalon később 26 fajta közül lehetett választani. Bár a nagyobb választékot kínáló lekvárosstandhoz többen mentek oda, a kisebb választékból mégis többen vásároltak.
Rossz testvérkapcsolat
Bárki, aki testvérrel nőtt fel, tudja, hogy a harcok elkerülhetetlenek, hosszú távon pedig általában ártalmatlanok. Egy 2007-es tanulmány azonban érdekes eredményt hozott. Az American Journal of Psychiatry megállapította, hogy azok a férfiak, akik gyermekkorukban nagyon rossz kapcsolatot ápolnak testvérükkel, felnőttkorukban nagyobb eséllyel lesznek depressziósak. A kutatók hangsúlyozzák, mindez nem azt jelenti, hogy a gyermekkori rossz testvérkapcsolat depresszióhoz vezet, de arra jutottak, hogy a két tényező szorosan összefügg, és a testvéri viszony inkább befolyásolja a felnőttkori depressziót, mint a szülő–gyerek kötelék. Az nem teljesen világos, hogy mi lehet az oka a megfigyelt jelenségnek, de a tanulmány készítői úgy vélik, hogy a jó testvérkapcsolatok elősegíthetik a gyermek szocializációját, míg a rossz viszony ennek éppen az ellenkezőjét eredményezheti. A Missouri Egyetem pszichológusai 2012-ben arra jutottak, hogy azok a tizenéves tinédzserek, akik testvérükkel folyamatosan vitatkoznak, nagyobb eséllyel szenvednek a későbbiekben depressziótól és alacsony önbecsüléstől.
Ábrándozás
Álmodozni mindannyian szeretünk, egy 2010-ben a Harvard Egyetemen készített tanulmány azonban bebizonyította, hogy ez az egyik legfőbb oka a boldogtalanságnak. A kutatók 2250 önkéntesen tesztelték elméletüket. A kísérletben részt vevőknek válaszolniuk kellett egy speciálisan kifejlesztett mobilalkalmazáson érkező véletlenszerűen feltett kérdésekre. A tanulmány megállapította, hogy az ébren töltött idő nagyjából felében valami másra gondolunk, mint amit éppen csinálunk. Viszont nem leszünk attól boldogabbak, ha például munka közben a nyaralásról álmodozunk. Úgy tűnik, ismét az a sokat hangoztatott filozófiai nézet bizonyosodott be, mely szerint boldogabbak vagyunk, ha a jelennek élünk, és megtaláljuk a szépséget a pillanatban.
Amikor véget ér a kedvenc sorozatunk
Furcsa belegondolni, hogy egy-egy délutáni sorozat akár kedvetlenséghez vagy depresszióhoz is vezethet. Emily Moyer-Guse egyetemi adjunktus azt találta, hogy ez azért lehet, mert az emberek paraszociális kapcsolatot folytatnak kedvenc tv-műsoraikkal, és szorongás lesz úrrá rajtuk, amikor a sorozatok véget érnek, vagy leveszik őket a műsorról. A kutató 403 egyetemistát kérdezett meg 18 és 33 év között 2007 és 2008 között, a hollywoodi írósztrájk idején, amikor számos sorozatot levettek a műsorról. A hallgatókat a filmnézési szokásaikról és arról kérdezte, miért szeretik ezeket a műsorokat, és mennyire érzik magukhoz közel az adott karaktert. Azok szenvedtek legjobban a szorongástól, akik a tévét kikapcsolódásképpen nézték, azért, hogy egy időre elmeneküljenek a nyomás elől, vagy éppen kedvenc színészükkel „töltsenek együtt” egy kis időt. Jeffrey Andrew Weinstock egyetemi tanár szerint az emberek általában rengeteg időt töltenek egy-egy sorozat nézésével, s amikor véget ér, az olyan, mintha elveszítenének valakit, akit nagyon szerettek. Mindez egy időre űrt hagy bennük, és egyfajta gyásszá alakul át. Ugyanilyen hatást természetesen a filmek is kiválthatnak. 2010-ben az Avatar állítólag depresszióhullámot váltott ki számos országban, James Cameron utópisztikus bolygója után ugyanis az emberek a saját világukat sivárnak érezték.
Élet a tengerszint felett
Egy hegyi faluban élni első hallásra csodálatosnak és felemelőnek tűnik, egy 2011-ben készített tanulmány azonban összefüggést talált az öngyilkosság magas aránya és a folyamatos magaslati élet között olyan helyeken, mint Nevada, Utah, Colorado és Montana. „Valahol 600 és 1000 méter között elkezd emelkedni az öngyilkosság aránya” – állítja dr. Barry E. Brenner, a tanulmány szerzője. Az American Journal of Psychiatry folyóiratban közzétett kutatás alapján a nagyobb tengerszint feletti magasság miatti elégtelen oxigénbevitel megterheli a szervezetet, ez pedig külön terhet ró a különböző hangulati zavarokban és depresszióban szenvedőkre.
Döntések megkérdőjelezése
A folyamatos emésztődés azon, hogy vajon jól döntöttünk-e, őrjítő lehet, nem csoda, hogy kutatók ezt tartják az egyik legfőbb tényezőnek a stressz és a boldogtalanság kialakulásában. 2011-ben dr. Joyce Ehrlinger és csapata kétfajta döntéshozó típust vizsgált. Azokat, akik folyamatosan halogatták a végleges elhatározást, és azokat, akik később minden döntésüket megkérdőjelezték. Mindkét eset hatalmas stresszel és folyamatos bizonytalansággal jár, ami hosszú távon depresszióhoz vezethet. „A helyes választás véget nem érő feladat lehet, az új információk fényében a megítélés minduntalan változhat, ezért sosem lehetünk biztosak benne, hogy a lehető legjobb megoldás mellett döntöttünk, de meg kell tanulnunk együtt élni ezzel” – mondja Ehrlinger.
