A késő középkor óta a királyok és uralkodók körében rendszeresen előfordult, hogy szeretőket tartottak. És bár sokan a feledés homályába vesztek, egyes veszélyes vonzerővel megáldott csábítók a király bizalmasai, múzsái, sőt tanácsadói lettek, és korábban elképzelhetetlen hatalomra tettek szert az udvarban. Az ilyen szeretőket az emberek csak úgy emlegették, hogy a „hatalom a trón mögött”. Az említett tradíció többek között amiatt alakulhatott ki, hogy a nemesi házasságok többsége sokáig kizárólag politikai szempontok alapján köttetett, így az uralkodó személyes választása nem érvényesülhetett. Természetesen királyi szeretőnek lenni sosem volt életbiztosítás, számtalan buktatóval járt, és a legrosszabb esetekben halállal végződött. Azon szerencsés kevesek azonban, akik az uralkodó kegyeibe férkőztek, lehetőséget kaptak arra, hogy a történelem alakulásába is beleszóljanak!
Diane de Poitiers
Diane de Poitiers 34-35 éves volt, amikor (1534 körül) szeretője lett a trónörökösnek, Henrik Orléans-i hercegnek, I. Ferenc király fiának, a későbbi II. Henrik királynak. Az ifjút eljegyezték Medici Katalinnal, aki iránt a király kevés érdeklődést mutatott. Sőt! Gyakran Diane ragaszkodott ahhoz, hogy Henrik alkalomadtán a feleségét is meglátogassa az ágyban. Poitiers gyakorlatilag királynőként uralkodott, és a hivatalos címen kívül szinte minden kiváltságot megkapott, ami ezzel járt. Gyakran előfordult például, hogy a király nevében írt hivatalos leveleket, melyeket „HenriDiane” néven szignózott. Őrült féltékenysége ellenére Katalin nem tehetett semmit, egészen addig, amíg Henrik 1559-ben meg nem halt. Ekkor azonban azonnal száműzte Diane-t az udvartól, és elfoglalta azt a csodálatos kastélyt is, amelyet Henrik ajándékozott szeretőjének.
Nell Gwynn
Az 1650-ben született Nell Gwynn, egy bordélyt üzemeltető asszony második lánya már gyermekprostituáltként is dolgozott. A benne rejlő színészi képességeket a Drury Lane Theaterben fedezte fel Charles Hart, aki hamarosan tanára és egyben szeretője lett. Nem telt sok időbe, és a fiatal lány London egyik legismertebb komikus színésznőjévé vált. Bár Nell nem volt különösebben szép vagy művelt, jó természetének köszönhetően belopta magát a londoni közönség szívébe. Hamarosan II. Károly angol király is felfigyelt rá, és szeretőjének fogadta. A lányt nem érdekelte a politika: ellentétben a többi szeretővel, megnevettette az uralkodót, és csak ritkán kért szívességeket. Mindezek ellenére jelentős befolyást gyakorolt az uralkodóra, aki halála után is gondoskodni akart szeretőjéről. Halálos ágyán azt mondta testvérének: „Ne hagyd Nellyt éhezni!” Két évvel az uralkodó távozása után azonban, mindössze 37 éves korában a lány is elhunyt.
Madame de Pompadour
Madame de Pompadour Jeanne-Antoinette Poisson néven született 1721-ben. Kilencéves korában édesanyja elvitte egy jósnőhöz, aki azt mondta, hogy egy nap a kis Jeanne-Antoinette uralja majd a király szívét. A lány anyja meg volt arról győződve, hogy Jeanne-Antoinette nagyságra hivatott, ezért a lányt a legjobb oktatásban részesítette. Végül a megözvegyült XV. Lajos király egy álarcosbálon pillantotta meg Jeanne-Antoinette-et, aki azonnal levette a lábáról. Lakást építtetett neki saját rezidenciája felett, Versailles-ban, ahol egy titkos lépcső vezetett szeretőjéhez. A fiatal szerető hatalmas könyvtárat hozott létre, és olyan művészek barátja, pártfogója lett, mint Voltaire, Montesquieu és Diderot. Bár Jeanne-Antoinette 5 év után már nem volt többet a király szeretője, barátként és hivatásos kerítőként mellette maradt. Később a politikai döntésekbe is beleszólt, többek között őt hibáztatták Franciaország kudarcáért a hétéves háborúban. A király mégis hűséges maradt Jeanne-Antoinette-hez, aki 46 éves korában tüdővészben hunyt el.
Lola Montez
Keveset tudunk Eliza Rosanna Gilbert életének kezdeti szakaszáról. Írországban született 1818-ban vagy 1821-ben. Az egzotikus szépségnek leírt lány tinédzser korában elszökött otthonról, majd egy ideig Indiában élet. 1843-ban debütált a londoni színpadon, ahol spanyol táncosként Lola Montez néven mutatkozott be. Számtalan európai országban járt, végül azonban Münchenben telepedett le, ahol I. Lajos bajor király szeretője lett. Az idősödő német király grófnőt csinált Montezből, palotát épített és járadékot fizetett neki, s politikai ügyekben is gyakran kikérte a tanácsát. Több mint egy éven keresztül gyakorlatilag Lola uralkodott Bajorországban. Elpuhult férje félreállt, s mindenben teret engedett neki, így a ravasz szerető a kritikusait is elhallgattatta. Részben az uralkodóra tett hatásának köszönhetően forradalom tört ki, mely 1848-ban lemondásra kényszerítette Lajost. Lola elmenekült Bajorországból, és előadóművészként folytatta karrierjét. Több európai országban élt, mielőtt New Yorkba költözött, ahol 1860-ban halt meg.
