Összetéveszthetetlen stílusa, egyedi látásmódja és a képeire jellemző különleges színvilág teszi utánozhatatlanná azt a világhírű fotográfust, akinek Ázsiában készült alkotásait most a Műcsarnok falai között tekinthetjük meg április 3-ig. Steve McCurry képei magazinok és könyvek címoldalán szerepeltek; több mint egy tucat könyvet jelentetett meg, és világszerte megszámlálhatatlan kiállítás fűződik a nevéhez. Legismertebb fotója az Afgán lány portréja, amely 1985-ben jelent meg a National Geographic címlapján. McCurryt pályafutása során a fotóművészet legrangosabb díjaival tüntették ki: Robert Capa-aranyérmet, Nemzetközi Sajtófotó Díjat kapott, a World Press Photo versenyen pedig egyedülálló módon négy fődíjat is nyert. A francia kultuszminiszter a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozatát adományozta számára, nemrég pedig a londoni Royal Photographic Society ítélte neki a Centenáriumi Életműdíjat. Ennek ellenére ma legtöbben mégis legendákból ismerjük őt, ezeket akarta eloszlatni az a különleges pódiumbeszélgetés is, amelyet nemrégiben a Műcsarnokban rendeztek meg a híres fotóművésszel.
Steve McCurry, vagy ahogyan egyesek nevezik, a Sötétség hercege 1950. április 23-án, Philadelphia egyik külvárosában született. Gyerekként igazi bajkeverő volt, a tanulás akkoriban kevéssé kötötte le. A családjában nem volt hagyománya a fotózásnak, ez a szenvedély valahogyan magától alakult ki benne, és a mai napig jelen van az életében. Később a Pennsylvaniai Állami Egyetem film szakán tanult, majd egy helyi újság munkatársa lett. 1972-ben egy fotótanfolyamon ismerkedett meg az európai fotózás legnagyobb alakjaival, többek között André Kertésszel vagy Robert Capával. McCurryt magukkal ragadták az órán megismert képek, és mint mondja, bár számtalan jó szakember létezik szerte a világban, a legnagyobb hatással mégis az Európából érkező nagymesterek voltak rá.
Többéves szabadúszás után egy hátizsáknyi ruhával és filmtekerccsel beutazta Indiát, miközben fényképezőgépével felfedezte az országot. Több hónapos utazás után lépte át a pakisztáni határt, ahol egy afgán menekültekből álló csoporttal találkozott. Akkor csempészték át Afganisztánba, amikor a szovjet megszállók épp lezárták az országot a nyugati újságírók előtt. Heteket töltött a mudzsahedinek közé beépülve – a világ McCurrynek köszönheti az afgán konfliktusról készült első képeket, a háború emberi oldalát bemutató felvételei bejárták a világsajtót. Az afgán lányról készült fotóját sokan az „afgán Mona Lisaként” emlegetik. A kép – mint később kiderült – egy Sarbat Gula nevű lányt ábrázol, akinek szülei a szovjet támadás során vesztették életüket. A portré a világ egyik leghíresebb fotója, egyúttal az 1980-as afgán konfliktus és a menekültek szimbólumává vált.
A Sötétség hercege
Steve McCurry számtalan országban készített lenyűgöző felvételeket; elsősorban a konfliktus sújtotta területek, eltűnőben lévő kultúrák, ősi hagyományok, valamint a kortárs kultúra érdekli. Mint mondta, nem számolta meg, hány országban járt eddig. Pályája során több mint 30 megbízást teljesített a National Geographic számára, elsősorban Ázsiában, azon belül is Dél-Ázsiába utazott a legtöbbet, de Afganisztánban, Srí Lankán és néhány alkalommal Európában is megfordult. Szerinte azonban nem szükséges repülőre ülnünk, vagy egzotikus országokba látogatnunk ahhoz, hogy érdekes képeket készítsünk, akár a szomszédban vagy a saját családunkban is rátalálhatunk az inspirációra. A lényeg, hogy megkeressük azt, ami értelmet ad az életünknek, és ami megihlet bennünket. Ő maga ezt az inspirációt a vizuálisan rendkívül gazdag Indiában és Tibetben találta meg.
Magyarország egyébként szintén közel áll a szívéhez. 1987-ben a National Geographictól megbízást kapott arra, hogy készítsen fotókat egy család életéről. Ekkor választhatott India, Kína, Afrika, Dél-Amerika vagy Európa között. McCurry végül Magyarországot választotta, mivel egészen addig a világnak ezen a részén még sosem járt. Ekkor körülbelül két-három hetet töltött el azzal a magyar családdal, akikről képeket készített, és így lehetősége nyílt arra, hogy felfedezze az életük szinte minden apró aspektusát.
És hogy hogyan dolgozik a világ egyik leghíresebb fotósa? „A módszerem igen egyszerű, elsősorban olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek érdeklenek, és munkám során legtöbbször történetek után kutatok. Amikor megérkezem egy városba, legyen az Kalkutta, Párizs vagy a Fokváros, megpróbálom végiggondolni, mi az, ami egyedivé teszi azt az adott helyet, ami megkülönbözteti a többitől” – árulta el Steve McCurry a pódiumbeszélgetés során. Hozzátette, a világnak mára szinte nem maradt már olyan pontja, amelyet ne kapott volna valaki lencsevégre, ezért a fotográfusi munka legnehezebb része, hogy új perspektívát találjunk, új szemszögből mutassunk be egy adott helyet. Kiemelte, gyakran nem a cél a fontos, hanem az út, amelyen eljutunk odáig, hiszen az emberre a legváratlanabb pillanatokban találhat rá az ihlet. Olykor pedig mindent kockára kell tennünk ahhoz, hogy sikert érjünk el, enélkül ma ő sem tartana ott, ahol jelenleg. Mint mondta, az egyik legnehezebb megbízása Bagdadban volt 1986-ban, amikor háborús övezetben kellett fotókat készítenie. Itt kormányzati kíséret nélkül még a szállodából sem léphetett ki, és maximum 2-3 órát tölthetett a hotel falain kívül.
A Sötétség hercege címet 1987–88 körül kapta egy fotózás alkalmával, amikor cowboyokat kellett fotóznia a tűz körül. Ehhez azonban egy héten át mindennap napfelkelte előtt egy órával kellett odaérniük a helyszínre, amit a cowboyok ki nem állhattak, ezért nevezték el a Sötétség hercegének.
A pódiumbeszélgetésen lehetőségünk nyílt arra is, hogy végignézzünk néhány képet, amelyeket aztán McCurry kommentált, így megismerhettük a fotók háttérében megbúvó történeteket. Egy Indiában készült fotón például egy testileg fogyatékos nő szerepelt, akiről azonban kiderült, hogy a betegsége ellenére is sikerült megőriznie vidám, elbűvölő természetét. Mint McCurry mondta, szeret szóba elegyedni portréi alanyaival, így jobban vissza tudja adni a történetüket, illetve a személyiségüket a képeken.
A fotós a monszun idején készült alkotásairól is szót ejtett. Mint mondta, a munka első látásra lehetetlen feladatnak tűnt, hiszen rendkívül nehéz körülmények között kellett helytállnia. Végül csak úgy tudta elkészíteni a képeket, hogy bemászott a koszos, halott állattetemekkel teli vízbe, és onnan kapta lencsevégre az eseményeket. Ekkor készítette azt a sokatmondó fotót is, amelyen egy férfi látható a vízben, varrógéppel a kezében. „A kép érdekessége, hogy a fotót a varrógépkészítő német cég is felfedezte, és úgy döntött megkeresi a férfit, hogy küldjön neki egy új gépet” – mesélte a művész.
A fotóriporteri munkával kapcsolatban elmondta, nagy erkölcsi felelősségük van a fotósoknak, hiszen gyakran az ő képeiken keresztül látjuk és ismerjük a világot. Szerinte fontos, hogy a Föld eseményeit olyannak lássuk és láttassuk, amilyen. És bár számtalan nehéz sorsú embert és szörnyűséget látott utazásai során, Steve McCurry továbbra is próbálja pozitívan szemlélni a dolgokat. „A világot nagyon sokféleképpen lehet látni. Gyakran nagyon nehéz optimistának maradni, de akkor is meg kell próbálni.”
Fotók: Steve McCurry
