Erzsébet anyakirálynétól Elizabeth Tayloron át egészen a Harry Potter-filmek őrült boszorkányáig, Helena Bonham Carter számtalan ikonikus karaktert életre keltett már a vásznon az évek folyamán. A híres brit színésznő régóta a maga útját járja a filmiparban, és láthatólag ezután sem kíván beleolvadni a szürke tömegbe. Bár mostanra volt élettársának Tim Burtonnek köszönhetően a neve szinte egybeforrt a szeszélyes és különc figurákkal, azt kevesen tudják a hamarosan mozikba kerülő Alice Tükörországban Vörös királynőjéről, hogy folyékonyan beszél franciául, szerepeire pedig általában pszichiáter édesanyja segíti felkészülni.
Tragikus gyermekévek
A színésznő családi háttere legalább olyan sokszínű és érdekes, mint megjelenése, illetve személyisége. Helena Bonham Carter neves politikuscsaládban született 1966-ban, Londonban, H. H. Asquith egykori brit miniszterelnök dédunokájaként. Anyai nagyapja spanyol diplomataként szolgált a második világháború alatt és zsidók ezreinek segített elmenekülni a náci megszállás elől. Apai nagymamája politikusként és feminista ikonként vált ismertté, többek között egyike volt Sir Winston Churchill legközelebbi női barátainak. Helena édesanyja pszichiáterként dolgozott, édesapja pedig bankár volt egészen 2004-es haláláig. Bár a zsidónegyedben nőtt fel, szülei nem fektettek nagy hangsúlyt a vallásos nevelésére, emiatt, mint mondja, számára a vallás sokkal inkább családi örökség, mintsem egyfajta világkép.
A színésznő mindössze ötéves volt, amikor édesanyja súlyos idegösszeomlást kapott, amelyből három évig tartott felépülnie. A terápia során átélt tapasztalatok vezették őt a pszichiáter szakma felé, és Helena azóta is minden alkalommal kikéri véleményét, ha forgatókönyv kerül a kezébe. Mint mondja, édesanyja segít feltérképezni a karakterek rejtett motivációit és céljait. Öt évvel édesanyja felépülése után újabb tragédia következett, egy operáció mellékhatásaként édesapja fél oldalára megbénult. Szülei állapotára tekintettel a színésznő harmincéves koráig a családi házában élt, hogy segítsen mozgáskorlátozott apja ellátásában.
A finom úrinő és a boszorka
Helena sosem részesült hivatalos színművészeti képzésben, mindössze 13 éves volt, amikor elindult egy irodalmi versenyen, melynek fődíjával felvétette magát a Spotlight színészi nyilvántartásba. A fáradozásai meghozták a gyümölcsüket, mindössze 16 évesen lehetőséget kapott egy reklámfilmben, melyet aztán több apróbb filmszerep követett. Helena az évek folyamán egyre jobban beleszeretett a színjátszásba, a szakma iránt mutatott szenvedélye és mély elhivatottsága mindenki számára egyértelművé vált, aki csak találkozott vele. Bár középiskolai tanulmányait a Westminster Schoolban kitűnő eredménnyel zárta, jelentkezését a cambridge-i King's College-re visszautasították, attól tartva, hogy a színészi karrier előbbre való lesz számára, mint az egyetem. 1986-ban aztán az első filmes címszerep is rátalált a Lady Jane című filmben, melyet azonban a kritikusok vegyes fogadtatásban részesítettek. A nagy áttörést végül a Szoba kilátással című produkció hozta meg számára, melyben ismét egy fiatal arisztokratalányt alakíthatott. Bár számtalan különböző karaktert játszott már karrierjének kezdeti évei alatt is, a filmvilág hamar ráaggatta az „angol rózsa” és a „fűzőkirálynő” becenevet. „Elképzelhető, hogy ki kellene vétetnem néhány bordámat, mert úgy tűnik, életem hátralevő részét fűzőben fogom eltölteni” – viccelődött egyszer. Ám Helena Bonham Carter valóban a történelmi drámáknak köszönhette karrierje felívelését. 1993-ben megkapta első BAFTA-jelölését a Howards End című filmben nyújtott alakításáért, melyet nem sokkal később egy Golden Globe- és egy Oscar-jelölés követett A galamb szárnyai című produkciónak köszönhetően. „Utálom, hogy állandóan pedáns Edvárd-korabeli úri hölgyként tekintenek rám az emberek. Sokkolni szeretném végre a közönséget” – mondta.
Az áhított szerepre nem is kellett sokáig várnia. 1999-ben Helena tőle szokatlan módon egy kellemetlen, koszos, zavarodott imposztor képében tűnt fel a Harcosok klubjában. Mint azt akkoriban a film kapcsán elmondta, volt az volt az érzése, hogy a szerep komoly hatással lesz a karrierjére. Valójában a 2001-es Tim Burton-féle Majmok bolygója hozta meg pályáján a sorsfordító változást. A forgatás alatt a Helena közel került a rendezőhöz, akivel ezután szinte elválaszthatatlanok voltak, nem csupán a magánéletükben, hanem filmes pályájukon is. A Hollywood igaz mesemondójaként hírnevet szerzett Burton előszeretettel bízta a színésznőre az általa megálmodott bizarr karaktereket. Így Helena olyan népszerű Burton-filmekben is szerepet kapott, mint a Nagy Hal, a Halott menyasszony, a Charlie és a csokigyár, a Sweeney Todd, az Alice Csodaországban vagy az Éjsötét árnyak. Jellegzetes sötét hangulatú filmjeinek köszönhetően Burton mindig is igazi csodabogárnak számított a filmvilágban, a nyilvánosság számára ő és a színésznő összeillő párt alkottak, és az évek folyamán „Hollywood különcpárosaként” szereztek hírnevet. 2014-ben azonban 13 év együtt töltött idő után útjaik a magánéletben elváltak, ám a szakítás ellenére is barátok maradtak.
Burton filmjein kívül a színésznő olyan nagy sikerű franchise-filmekben is tiszteletét tette, mint a Terminátor: Megváltás, vagy a Harry Potter. 2010-ben ő játszhatta Erzsébet brit királynét, VI. György brit király feleségét az Oscar-díjas Király beszéde című filmben. Elmondása szerint több dokumentumfilmet és életrajzi regényt is áttanulmányozott a forgatás előtt, annak érdekében, hogy hitelesen alakíthassa az ikonikus előkelőséget. Az általa nyújtott lenyűgöző alakítás meghozta számára a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díj jelölést, és az első BAFTA-díjat is. Az elismerések sora azonban itt még nem ér véget. 2012-ben Helenát kitüntették a Brit Birodalom Parancsnoka címmel a dráma műfajért tett fáradozásai miatt, majd nem sokkal ezután beválasztották a brit holokauszttörténeti bizottság tagjai közé is.
A júniusban mozikba kerülő Alice Tükörországban című filmben ismét Vörös királynőként tér vissza a mozivászonra. Mint azt a theguardian.com-nak adott interjúban bevallotta, a szerep megformálásában a kislánya segítette neki a legtöbbet. A színésznő ugyanis úgy tekint a karakterre, mint egy parancsolgató kisgyerekre. A figura megjelenítésekor a kislányára gondolt, és a gyerekeknél tapasztalt zsarnoki magatartásból merített ihletet.
Stílusérzékből elégtelen?
Helena praktikus, mégis rendhagyó öltözködési stílusa csak még inkább megerősítette a róla kialakult képet a közönség szemében. A színésznő gyakran még a hétköznapokban is úgy néz ki, mintha csak Tim Burton egyik szereplőjének ruhatárából öltözködne. Bár a sajtóban gyakran kritizálják stílusérzékét, ő maga sosem bánta meg egyetlen összeállítását sem. „Számomra az öltözködés egyfajta szórakozás. Úgy érzem, a ruha rendkívül meghatározó a karaktert illetően, az emberek aszerint változtathatják a személyiségüket, hogy éppen mit viselnek. De őszintén szólva, nem mindig vagyok jó ezekben a dolgokban. Ha alapozót használok, gyakran rendszertelenül kenem el, és a sminkemet sem mosom le mindig lefekvés előtt. Előfordul, hogy arra kérem a gyerekeimet, fésülködjenek meg, amikor rámutatnak, hogy én már egy hónapja nem tettem meg ugyanezt” – nyilatkozta a brit Vogue-nak a színésznő. Mindezek ellenére Helenát, akinek megjelenése frissítő alternatívát jelent a makulátlan külsejű sztárok tömegében, a Vanity Fair mégis a legjobban öltözött sztárrá választotta 2010-ben, Marc Jacobs pedig őt kérte fel 2011-es kampányához. 2006-ban Helena még egy saját divatmárkát is útjára indított. A The Pantaloonies az első olyan modern ruhamárka, mely viktoriánus stílusú fürdőruhákat is tartalmazott. Mint azt Helena mondta, rendkívül szórakoztatónak találja, hogy egy rossz stílusérzékéről ismert sztár ruhakollekciót dob piacra.
Akár kedveljük a stílusát, akár nem, kétségtelen, hogy Helena Bonham Carter modern korunk egyik legegyedibb és legsikeresebb színésznője. A tehetséges művész folyamatosan arra emlékeztet minket, hogy nem kell vakon a tömeget követnünk, hiszen az egyéniség és a szenvedély nagyon is lényeges tulajdonság napjainkban.
