Volt idő, amikor nem volt neve. Nem volt sem arca, sem hírneve. Elítélt volt, egy szám. A világ ma legjobban fizetett színészét úgy tartották számon, mint a P50522 számú rabot, egy apró csavart a büntetés-végrehajtás gépezetében. Amikor elsötétül a mozi, egyszerre két film kezd pörögni: az egyik a vásznon, a másik a nézőben, akik tudja, hogy Robert Downey Jr. mi mindenen ment keresztül.
Éveken át, akárhányszor megjelent a képernyőn, mindig úgy mutatták be, mint generációja
egyik, ha nem a legtehetségesebb színészét. Arckifejezése elárulta, hogy az ilyen kijelentések számára magától értetődők, felesleges újra és újra elismételni. Ám az kevésbé volt nyilvánvaló, hogy ezzel egy időben ő volt generációja egyik legsikertelenebb színésze is. Pedig már azért Oscart érdemelt volna, ahogy Charlie Chaplinként villára szúrt zsemléket táncoltatott az asztalon. Olyan mély, ijesztően briliáns tehetséget tárt fel, amely még azokat is meglepte, akik amúgy tisztában voltak képességeivel. Ő volt a Csavargó költői megtestesülése, ahogy kacsázva lépkedett, forgatta keménykalapját, és összetörte a szíveket azzal a gödröcskés, megindító mosolyával, mely egyszerre volt törékeny és sebzett. Chaplinjének szemében enyhén eszelős fény villan, amelyet csak ambíciója, lelki
|
ROBERT DOWNEY JR.
|
|
Volt idő, amikor a világ ma legjobban fizetett színészét úgy tartották számon, mint a P50522 számú rabot.
|
tespedtsége, kontrollmániája, a fiatal lányok iránt érzett vágya tör meg. Idő előtt megöregszik, mint egy száműzetésben élő remete, akit a megbánás emészt. Filmen végigélt egy nagyon hosszú életet – pedig mindössze 27 éves volt ekkor.
A Chaplin nem lett kasszasiker. Oscar-díjat sem hozott Downey-nak, ahogy sok más filmje
sem. A kritikusok szerették, a közönség kevésbé. Értékelték, de nem fizették meg. Legnagyobb sikere addig egy vígjáték volt, a Vissza az iskolába. Utána akármilyen fanfárral fogadták egy-egy filmjét, akármennyire is kiemelték színészi teljesítményét, csalódás csalódást követett. Ha pedig sikerrel kecsegtető kommersz filmeket vállalt, annál megalázóbb volt, ha mégis megbukott. Hiába állítják, hogy a siker sosem olyan érdekes, mint a küzdelem, Downey a sorozatos bukásokat és visszautasításokat szívesen elcserélte volna egy kis dicsőségért. Ekkor kezdődött a pokoljárás.
|
ROBERT DOWNEY JR.
|
|
Már azért Oscart érdemelt volna, ahogy Charlie Chaplinként villára szúrt zsemléket táncoltatott az asztalon.
|
Függő játszmák
A tehetség önmagában semmi. A művészvilág tele van tehetséges roncsokkal. Azokban az években, amikor Downey élete széthullani látszott, mindig felbukkant apja, az avantgárd filmrendező, Robert Downey Sr. neve. Ő adott fiának legelőször szerepet Pound című filmjében, amelyben az ötéves Robert kölyökkutyát játszott.
A teljes cikk a La femme 2016. tavaszi számában olvasható.
