A Budapesten forgató Chris Noth külsőleg ugyan tökéletesen hozza a tévéből ismert karaktereket, de szinte semmit sem tudunk róla. Titokzatos, rejtőzködő férfi, „mert Skorpió vagyok – mondja –, ez a felszínes válasz…” Nekünk ennyi nem volt elég.

Csend. Chris Noth azon tűnődik, milyen egy tökéletes nap. „Érdekes, de ha visszagondolunk életünk egy-két tökéletes pillanatára, mindig emlékszünk arra, hogy milyen idő volt − kint és idebent, magunkban.”Az időjárásra nincs panasz, az Aria Hotel Budapest tetőteraszáról a város a legszebb arcát mutatja: előttünk a Vár, alattunk a pesti nyüzsgés, közvetlenül mellettünk a Szent István-bazilika hatalmas kupolája, akár a szobrok arcába nézhetnénk. Ide jár a Tyrants című sorozatot Budapesten forgató színész kikapcsolódni. Ellazul, felfrissül a spában, majd a tetőn szivarozva, vodka−limonádét kortyolva szöveget tanul, vagy csak elmerül a látványban. Szerinte innen a legjobb a kilátás Budapestre, ahol „a felhők mindig különösképp nagyok és habosak”. Szereti a várost, a múltját, a múlt kísérteteit, szépségét, békéjét és elevenségét, a teraszokon iszogató embereket, akik szerinte olyanok, mintha ünnepelnének, és boldognak látszanak.

„Túl sok minden történik szinte azonnal. Levél helyett e-mailt írunk, a szemünk mindig jár valahol, ezt nézzük, azt olvassuk. Végeredményben ez boldogtalanná tesz, mert valótlanná válik kapcsolatunk az idővel. Mindent azonnal csinálunk, azonnal akarunk. Minden az ingerekről szól, pedig valami mélyebbről kellene szólnia, hogy eljussunk a dolgok lényegéig. A dolgok lényege például az, ami megkülönbözteti a levélírást az e-mail írásától. Nem csak érzelmi súlya miatt. Több idő kell hozzá, több csend, több elmélyülés. Már nem vagyunk jók az elmélyülésben, bezzeg az ítélkezésben! Nemcsak a lassításról van szó, hanem arról is, hogy lássunk és élményeket szerezzünk! Ez az életben mindenre igaz.”

Szerinte régen nem volt ennyi pótlék, ami kitöltötte az időnket. Mint a gyorséttermi étel, amely mintha táplálna, de igazából nem ad sem érzelmi, sem lelki táplálékot. Könnyű elveszni ezekben a pótlékokban, legyen szó zenéről, filmről. Vannak kiváló dolgok is, de sok a rossz. A jót úgy lehet megtalálni, hogy időt és fáradságot nem kímélve valóban keressük. „Nem megyek olyan klubba, ahol hangos zenét játszanak, csak azért, hogy fejfájást kapjak, nem olvasok pletykalapokat, hacsak nem az a célom, hogy hányingert kapjak. Nagyon sok jó dolog is van, aminek mindehhez semmi köze, de egy lépésre el kell tőle távolodni, hogy észrevegyük…”