E cégek tulajdonosai között 104 ezer a házastársi, 64 ezer a szülő-gyermek, 44 ezer a testvér-kapcsolat. 52 százalékuk férfi, 47 százalékuk nő. A családi vállalkozások több mint 625 ezer embert foglalkoztatnak. A családi vállalatok 2,8 százaléka olyan sikeresen tevékenykedik (egészen pontosan 4268), hogy árbevételük meghaladja az 1 milliárd forintot.

Kívánalom: lehetőleg családon belül legyen

A kutatás szerint a családi cégek pont felében aktuális problémaként vetődik fel a generációváltás, mivel a tulajdonos-ügyvivő a nyugdíjkorhatár közelében van, vagy azt már el is érte. Ahol gondolkodnak a tulajdon- és az irányításváltásban, döntő többségben van az az elképzelés, hogy a folyamatokat családon belül kívánják megoldani. Az alapító-igazgatók elsősorban családtagoknak szeretnék átadni a cégvezetést, úgy, hogy a tulajdont megtartanák. Vannak, akik a tulajdon további birtoklásával a vállalaton belül keresnének olyan munkatársat, akit alkalmasnak ítélnek a vezetői feladatok ellátására, mások kívülről érkezett szakemberre bíznák az irányítást. A mai vezetők 14 százaléka eladná cégét, mivel úgy látja, családon belül nem találna alkalmas utódot, illetve egyetlen családtagot sem érdekelne a vállalkozása, illetve annak irányítása. Mindezek az OPTEN Informatikai Kft. céginformációkat nyújtó kutatóközpont két éve készített felméréséből derülnek ki.

Ferenczi Gergely, a vállalat céginformációs üzletágának igazgatója korábban a kutatási eredményeiket összegezve hangsúlyozta, hogy a 14 százalékos arányt roppant kevésnek tartja. Ez a szemében inkább azt jelenti, hogy vállalatvezetők 86 százaléka biztos abban, hogy a generációváltást meg tudja majd oldani családon vagy cégen belül. A döntéshozókat e kérdésben igencsak elfogultnak és roppant optimistának tartja. Többségük tehát el sem tudja képzelni, hogy a cégvezetés másnál esetleg jobb kézben lehet. Ennek elsődleges oka a vállalkozás iránt érzett erős érzelmi kötődés – fogalmazott a szakember.

A bizalmatlanság és okai

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, ha bevonnának egy külső vezetőt a tulajdonos-ügyvezetők, akkor vajon mely feladatokat engednék át az irányításból. Csaknem háromnegyedük először az operatívat adná át, a sok idővel járó, apró munkákat. A pénzügyeket viszont nagyon kevesen, mindössze 7 százalékuk bízná másra. Vagyis a cégvezetők úgy vélekednek, jobb, ha az ügyletekre, a bevételekre, a kiadásokra nem lát rá más, jobb, ha azt ők vezénylik. Az adatokból a szakértő azt szűri le, hogy a családi cégek vezetőinél hatalmas a bizalmi deficit, abban a kérdésben, hogy akarnak-e, mernek-e külsősöket bevonni az irányításba. A teljes körű vezetés átadását a kérdőívet kitöltő tulajdonos-igazgatók mindössze 17 százaléka tudja elképzelni.

A többség tehát bizalmatlan. Attól fél, hogy megnőne a konfliktusok kockázata a tulajdonos és az ügyvivő között, illetve az új vezető esetleges irányváltása rossz útra terelné a család vállalkozását.

Mit és miért kellene fejleszteni a családi cégben?

Arra is választ vártak a kutatók, hogy a cégvezetők vállalatuknál mely részlegeket tartják leginkább fejlesztendőnek a versenyképesség javítása érdekében. Vagy azért, hogy zökkenőmentesebb legyen a jövőben a generációváltás, vagy azért, hogy sikeresebb legyen a jövőben egy esetleges cégeladás, arra gondolva, hogy a fejlesztések idővel többszörösen megtérülnek: az utód számára átadás-átvételkor, vagy a cég eladása során.

A legtöbben a sales- és marketingtevékenységet említették (44 százalékban). Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a cégalapítók, akiknek többsége a kilencvenes években indította vállalkozását, hiába igyekezett lépést tartani a változásokkal, érzi, hogy lemaradt a digitalizáció teljes megértésében, s a trendibb, már a digitalizáción alapuló kommunikációs eszközök használatában. A válaszadó cégvezetők negyede a vállalkozás informatikai fejlettségén fejlesztene (26 százalékban). Ebbe beletartozik az is, hogy egy vállalkozásnak milyen minőségű a honlapja, egyáltalán létezik-e weboldala. Milyen egyéb közösségimédia-felületei vannak, és azokat milyen gyakran frissítik, látják el új, hasznos információkkal.

Az ügyvezetők több mint egyharmada a cégfolyamatok dokumentáltságán javítana (38 százalékban). Ahogy Ferenczi Gergely előadásában megfogalmazta, szerinte ennek az az oka, hogy sok helyen a mában, a mának élnek, nincsenek előremutató tervek, hiányzik az elképzelés arról, miként alakul a következő utáni év, milyen eredményeket kívánnak a vezetők elérni, konkrét számokban is kifejezve.

A professzionalizációs szint

A szakember gondolataira rímel a Budapesti Corvinus Egyetem Családi Vállalatok Központjának szintén két évvel ezelőtti kutatása, amely a magyar családi magánvállalkozások professzionalizációs szintjét mérte fel. Ebből kiderül, hogy közülük a kisvállalatok több mint fele nem folytat formalizált stratégiai tervezést, és nem rendelkezik formalizált teljesítményértékelési rendszerrel. A középvállalkozásoknál ez az arány 9-10 százalék, de még a nagyvállalatoknál is 2-3 százalék. Ugyanez a kutatás állapította meg azt is, hogy e cégek csaknem egyharmadának egyáltalán nincs utódlási terve sem az ügyvezetésről, sem a tulajdonrészek átadásáról. Írott formában a családi vállalkozások 15-17 százaléka fogalmazta meg e témakörökben a szándékát és az esetleges teendőket.

Ki az ideális utód?

Az OPTEN felméréséhez visszatérve, a kutatók érdekes kérdése volt, hogy a családi vállalkozás irányítói vajon milyennek tartják az ideális vállalatvezetőt, aki netán az utód lehet a családi generációváltásban. A feleletekből kiderül: az az ideális, aki jól ismeri a vállalkozást, s lehetőleg cégen, sőt családon belüli legyen. Ha viszont nem vállalaton belülről érkezik, legalább az ismeretségi körből jöjjön. 35-50 év közötti dinamikus szakember legyen, aki releváns cégvezetői tapasztalattal rendelkezik.

Ennek megtalálásában biztos a tulajdonos-ügyvezetők 86 százaléka…