„Néha elképzelem, hogy sétálok az utcán és megállít egy tálib. Ekkor felkapom a szandálomat és arcon csapom, majd megmondom neki, hogy nem helyes, amit csinál. Jogunk van a tanuláshoz, ezt nem vehetik el tőlünk. Kész vagyok szembenézni bármivel, úgyhogy ha megölnek – isten óvjon ettől –, előtte azt fogom nekik mondani, hogy amit tesznek, az helytelen” – hallhatták tavaly Malala Yousafzai jóslatnak is beillő szavait a pakisztáni televíziónézők egy műsorban.

A mindössze 14 éves lány akkorra már ismert emberi jogi aktivistának számított, hiszen három évvel ezelőtt kezdődött története bejárta a világ különböző országait.

Tilos az iskola, kötelező a burka

Egyszer volt, hol nem volt, élt Pakisztán északnyugati részén egy tizenegy éves kislány, aki egy nap édesapja tanácsára úgy döntött, bemutatja, milyen is az élet a tálib uralom alatt lévő Szvat-völgyben. Figyelme középpontjában a nők és a lányok helyzete állt, hiszen a tálibok által szigorúan értelmezett iszlám jogrendszer, a saría szerint az asszonyok csak burkában (az egész testet elfedő ruhadarab) léphettek az utcára (de a vásárlást vagy a piacra járást sem engedélyezték számukra), a lányoknak pedig negyedik osztály fölött tilos volt iskolába járni. Az intézmények egy részét bezárták, az utcára kilépni életveszélyes volt, így Malala belevágott, hogy korát meghazudtoló érettséggel dokumentálja mindennapjait. Naplóját azonban nem egy gyűrött fedelű vonalas füzetbe írta, hanem a BBC urdu nyelvű oldalán publikálta álnéven írott blogjában.

„Tegnap szörnyű rémálmom volt: katonai helikopterek és a tálibok szerepeltek benne. Amióta Swatban megkezdődtek a katonai műveletek, folyton ilyesmiket álmodom. Anyám készített nekem reggelit, és elindultam az iskolába, de féltem, mert a tálibok megtiltották, hogy a lányok iskolába járjanak. (…) Néhány barátom elment innen, mert nagyon veszélyes lett az élet, de én nem hagyom el az otthonomat” – írta első naplóbejegyzései egyikében Malala. A veszélyeket vállalva ő és a swati lányok egy része továbbra is eljárt az iskolába, a szigorú törvényeket pedig úgy játszották ki, hogy a szokásos uniformis helyett utcai viseletet öltöttek, nehogy felhívják magukra a figyelmet, a könyveiket ruhájuk alá rejtették, az iskolában pedig negyedik osztályos tanulóknak adták ki magukat.

Világhír

A néhány hónapon keresztül vezetett blog nem sokkal indulása után elérte a nemzetközi figyelem ingerküszöbét, Malala pedig attól fogva nevét és arcát vállalva emelt szót mind gyakrabban a pakisztáni lányok tanuláshoz való jogáért, miközben a tálibok folyamatosan zárták be és rombolták le az iskolákat (a BBC szerint csak a 2008-as évben mintegy 150-et). Bátorsága a tálibokkal szembeni ellenállás szimbólumává tette, bejegyzései pedig egy gyerek szemszögéből, mégis érzékletesen írták le, hogy miként élnek az emberek a tálib uralom alatt Pakisztánban.

„…Minden gyerek retteg a környéken. Egyik alkalommal bombákat dobtak le helikopterekről, ezért akárhányszor helikoptereket hallunk elrepülni, kiszaladunk, és várjuk a bombákat, de azóta nem történt ilyesmi. (…) Ma csütörtök van, és én nagyon félek, mert az emberek azt mondják, hogy a legtöbb önkéntes merénylet vagy péntek reggel, vagy péntek este szokott történni, azért, mert a merénylők szerint az iszlámban a pénteki napnak különleges jelentősége van…”

National Youth Peace Prize békedíj

Két évvel később valamelyest enyhült a helyzet, egy 2011 augusztusában, a BBC-nek adott interjú szerint a katonaság úrrá lett a helyzeten, az iskolákat elkezdték újjáépíteni, ahova a lányok ismét eljárhattak, valamint a nők számára sem volt kötelező már a burka viselése, vásárolhattak és elmehettek a piacra. Malala ettől függetlenül tovább folytatta tevékenységét, dokumentumfilmek, riportok készültek róla, Pakisztánban neki ítélték a National Youth Peace Prize békedíjat (amelyet azóta National Malala Peace Prize-ra kereszteltek). Az ismertséggel azonban együtt jártak a halálos fenyegetések is, majd október 9-én bekövetkezett, amitől sokan tartottak.

Élet-halál között

Malala épp az iskolából tartott hazafelé az osztálytársaival, amikor a kisbuszra, amelyben utaztak, fegyveresek másztak fel. Egyikük megkérdezte, hogy melyikük Malala, majd fejbe és mellkason lőtte. A lány napokig élet-halál között vergődött, majd hat nappal a merényletet követően, miután a brit kormány felajánlotta segítségét, az Egyesült Királyságba szállították. „A Malala Yousafzai és iskolatársai ellen elkövetett barbár merénylet nemcsak Pakisztánt, hanem az egész világot sokkolta. Malala bátorsága, és az, hogy kiállt a fiatal pakisztáni lányok tanuláshoz való jogáért, mindannyiunk számára példaértékű” – nyilatkozta William Hague külügyi államtitkár.

A Guardiannak nyilatkozó dr. Dave Rosser szerint az orvosok optimisták Malala állapotát illetően, hiszen nem szállították volna a szigetországba, ha az állapota nem kielégítő. Felépülése ettől függetlenül hónapokig is elhúzódhat, hiszen lehetséges, hogy a koponyája egy részét újra kell építeni. Nagy-Britanniában azonban biztonságban lesz a merényletet magára vállaló TTP (Tehreek-e-Taliban Pakistan) elől, bár a szervezet közölte, hogy újabb merényletet kísérelnek meg ellene, ha felépül. Az ügy kapcsán négy embert tartóztattak le Pakisztánban, de a tömegek igazságot követelnek, rengetegen vonultak utcára, a legnagyobb felvonulást Karacsiban tartották, amelyen összesen 10 ezer ember vett részt, hogy kifejezze szolidaritását.

„Tudom, hogy a tanulás mennyire fontos, mivel tőlem erőszakkal vették el a ceruzáimat és a könyveimet. 2009 januárjában a tálibok szigorítottak az oktatáson, és megtiltották, hogy a lányok iskolába járjanak. El sem tudom mondani, hogy ez mennyire elszomorított. Ez volt életem legszomorúbb pillanata. De a swati lányok nem félnek senkitől” – üzente egy tavaly nyáron készült videóban Malala.