Kalózkodott Johnny Deppel, volt dögös kelta harcos Clive Owen oldalán, legutóbb pedig Anna Karenina szerepében tűnt fel a vásznon - olyan legendák nyomába lépve ezzel, mint Greta Garbo, Vivien Leigh vagy Sophie Marceau. De nem szédítette meg a siker: botrányoktól mentes életet él.

Az igazán céltudatos gyerekek közé tartozott, már hároméves korában eltökélte, hogy színésznő lesz, és felszólította szüleit, hogy kerítsenek neki egy ügynököt. Vágya akkor természetesen még nem teljesülhetett, ám újabb három év elteltével már kifejezetten nehezményezte, hogy nem ő keresi meg a saját kenyerét.

Végül épp egy komoly nehézség, a diszlexia nyitotta meg Knightley előtt a színészet világára nyíló kaput. Mikor ugyanis fény derült olvasászavarára, a mindössze hatéves kislány kötött egy sorsdöntő fogadást szüleivel. Eszerint, ha a nyári vakációjuk alatt képesnek bizonyul egy könyv elolvasására, majd az iskolában is jó jegyeket szerez, beadják a derekukat, és felkérnek neki egy ügynököt. Nekiveselkedett tehát, megzabolázta a rakoncátlan betűket, és ezzel megtette az első nagy lépést gyerekkori álmának beteljesítése felé. Kollégái szerint, a mai napig jellemző rá ez a végsőkig való kitartás és nyugodt határozottság, hasznát is veszi a karrierjét szegélyező művészi és emberi kihívások megoldása során.

Letűnt korok gardróbjában

Bár sokféle szerepet vállal, leginkább mégis a míves történelmi drámák finoman érzéki nőtípusaként él a köztudatban. Milliók csodálhatták meg különböző korok ruhakölteményeiben, azt azonban kevesen tudják, hogy már az első mozifilmjében is királynőként pompázott a vásznon – igaz, akkor még egy sosemvolt bolygó uralkodóját alakította. Az általános iskolát sem fejezte

Nem sokkal később Knightley már saját jogán került a reflektorfénybe. Tizenhét évesen megkapta a Doktor Zsivágó nagyszabású tévéváltozatának női főszerepét, és attól kezdve végigkísérte pályáján a történelem viharaiba vetett érzékeny lány szerelmes karaktere, aki a külvilág által elé gördített akadályok ellenére is próbál érzelmei útmutatásának engedelmeskedni. Olykor a társadalmi érintkezés visszásságai (Büszkeség és balítélet), máskor inkább egy szeretetlen házasság börtöne (A hercegnő, Selyem, Anna Karenina), vagy épp a világot lángba borító háború áll az igaz szerelem útjába (Vágy és vezeklés). Ezek az alakításai nagy erővel jelenítik meg a patriarchális szokások és történelmi kataklizmák kereszttüzébe került változatos női sorsokat, melyek korántsem végződnek mindig happy endinggel.

A teljes cikk a La femme 2013. tavaszi számában olvasható.