Juliette Binoche nyitott a filmezés, a színház, a tánc, a festészet, az írás irányába. Övé az európai mozi legszebb mosolya. Nem véletlenül nevezték el Julia Roberts francia „megfelelőjének”. Talán még az is rokonítja őket, hogy gyakran esnek szerelembe filmbeli partnerükkel. Juliette Binoche a rajongói legnagyobb fájdalmára nem szép, az alakja sem hibátlan. Ezzel szemben rendkívül fotogén és megejtően bájos. „Mint amikor egy sötét szobában felgyullad a fény” – mondta róla sikerhozó rendezője, André Téchiné, akivel a Randevút forgatta. François Mitterrand pedig odáig merészkedett, hogy nyílt szerelmi vallomást intézett hozzá.

Spiritualizmus és praktikum

Juliette igazi vonzerejét a személyisége adja. Érdekes párosítás féktelen idealizmusa és érzéki ragaszkodása a földi dolgokhoz. Egyszerre nagyon spirituális és gyakorlatias. Mindig hanyagul öltözött, külseje kissé zilált, szórakozott. A fodrászszalonokat mintha csak hírből ismerné. Nomád módon viszonyul az élethez. Élvezetes társalgó, a gesztusai a nyelvével szinkronban „pörögnek”. Olykor hosszabb szünetet tart, majd gurgulázó nevetések, ízes kacajok hagyják el a torkát. Rendkívül eredeti és szeretnivaló. Sokan féltik attól, hogy elaprózza magát, amiben van is némi igazság, hiszen több gyenge mozidarabban láthattuk. A romantikus dráma műfaja remekül áll neki még negyvenkilenc éves korában is. Mint amilyen Mila szerepe a Nyitott szívvel című francia filmben. Egy sebészorvos házaspár életét két „váratlan esemény” dúlja fel: a feleség terhes lesz, a férj alkoholista. Mindenre, bulikra, utazásra, szerelemre nyitott életük fordulópontján ismerjük meg őket a nálunk is bemutatott filmben.

Tigrisanya

Juliette szenvedélyes, bármiről legyen is szó, szerelemről, hivatásról, gyerekekről. A sajátjait soha nem babusgatta, mégis tigrisanyaként védelmezi őket. Sok utazás mellett egy Párizs környéki házban nőttek fel. A húszéves Raphaelnek a mélytengeri búvár André Hallé az apja. Hannah tizennégy éves, Binoche Az angol betegben eljátszott szerepe nyomán kapta a nevét. Benoit Magimeltől született, akivel A század gyermekeit forgatta George Sand és Alfred de Musset szerelméről.

A családi érzület mindig is erőteljes volt Juliette-ben. Nővérével, Marion Stalens színházi fotográfussal, aki nemrégiben bensőséges dokumentumfilmet szentelt húgának, liberális művészközegben nevelkedtek. A kis Julie fejére maga Charlie Chaplin nyomott csókot, amikor szobrász, színpadi rendező papájával felkeresték őt vevey-i villájában. A mama színészpedagógus, amúgy pedig kiválóan táncol. Binoche nemrégiben a kortárs tánc jegyében szövetkezett a Londonban élő Akram Khan koreográfussal egy kétszemélyes táncestre, amellyel különböző európai fesztiválokra is eljutott. A rajzkészséget apai részről örökölte, de manapság inkább a festészetet műveli. Apai nagyapja festőművész volt, Lengyelországból menekült Párizsba. Anyai részről norvég, holland, sőt brazil beütés is van a családjában. Éppen ezért nem áll távol tőle a kozmopolita lét: a filmezés révén Izraeltől Borneóig, Dél-Afrikától Kambodzsáig bejárta a világot.

Nemzetközi sztár Hollywood nélkül

Míg a francia moziban a szerzői filmek hallgatag, mosollyal kommunikáló múzsája, addig más országok, kultúrák rendezői merészebb, kiszámíthatatlanabb történeteket, sorsokat íratnak vele a kamera előtt.

Hollywood biztosítékpatronjai nem túlzottan érdeklik, holott minden a rendelkezésére állt Az angol beteg Oscar-díjának hozamaként: többéves szerződés, villa Beverly Hillsben, glamour szerepek. Neki mégis fontosabb volt, hogy a londoni Almeida színpadán Pirandello-, Csehov-, Ibsen-, Genet-hősnőket formáljon meg, a partnerből baráttá vált Ralph Fiennes hívására.

Abel Ferrara Maryjénak Mária Magdolnája, Haneke színésznője az Ismeretlen kódban és a Rejtélyben, az iráni Abbas Kiarostami szerelmi jeleneteket imitáló galériatulajdonosnője a Hiteles másolatban, Robert Pattinson szeretője Cronenberg Cosmopolisában, a Szex felsőfokon című lengyel film újságírónője, hogy csak néhányat említsünk a közelmúlt filmes kínálatából. Többször érte az a vád, hogy bármit alakít is, mindig mintha a civil énjét látnánk sírni, nevetni, örülni, szenvedni, harcolni.

Megrázó hitelesség

Kevés szerepe érintette olyan mélyen, és régen láthattuk olyan félelmetesen nehéz színészi átalakulást tőle, mint a Camille Claudel 1915-ben. Huszonöt évvel Isabelle Adjani alakítása után, Auguste Rodin szeretőjének és Paul Claudel nővérének szerepében. Ám ezúttal Binoche volt a kezdeményező. Megkereste a radikalitásáról híres rendezőt, Bruno Dumont-t, aki egyéként nem dolgozik professzionális színészekkel. A skizofrénia és a paranoia tüneteivel kezelt, majd közel harminc esztendőn át elmegyógyintézetbe zárt Camille Claudel életének mindössze három napját meséli el a film. A megrázó hitelesség egyik nyitja, hogy a rendező – nagy vitákat indítva – mentálisan sérült embereket szerepeltetett, ám egy pillanatig sem ábrázolta őket a méltóságukat sértő módon. A Camille Claudel 1915 valójában a megszállottság története, a szobrászat és a szabadság iránti megszállottságé. Binoche jóval többet nyújt, zavarba ejtő átlényegülést suttogások és sikolyok között. Önfegyelme, kétségbeesése, az elfogadhatatlan élethelyzet fájdalma univerzális érvényű bárkire nézve, akit megfosztanak az önrendelkezés jogától.

A javarészt közeli plánokra írt portré, ahogyan Binoche nevezi, valóságos festészet. „Mondhatnám Rembrandtot. A moziban a mozgást szeretjük. A portré mindig kérdéseket tesz fel: „Ki vagy te, aki különbözöl tőlem, távol vagy tőlem? Megpróbáljuk kitalálni, hogy mi zajlik a másik emberben a tekinteten, a kifejezéseken, a gesztusokon keresztül. Nincs mindig válasz, inkább csak érzések, érzelmek... A portréfotók azért érintenek meg minket, mert lélek van bennük, függetlenül a kortól, a nemtől, a személytől. Én magam lelkesedem a portrékért. Készítettem egy könyvet is a festményeimből, rendezői és szerepportrékból, akikkel dolgoztam, és akiket megformáltam. Ami megmagyarázhatatlan, az a tűz, az átalakulás vágya, a szublimáció az alkotásban. Camille-nál a szenvedélye volt az, ami felrobbantotta a családi fészket. A szenvedélynek vannak következményei, amelyeket nem mindig ért meg, bocsát meg a társadalom, a család. Nekem is a szenvedély a karburátorom. Megszüntetni nem lehet, csak bezárni!”

Fotó: Binoche Facebook oldala, a Nyitott szívvel című film