Az angolok hűvösek, az osztrákok kiszámíthatatlanok, az olaszok temperamentumosak, a magyarok elszántak, a franciák udvariasak. Vagy mégsem? Egy kutatás szerint a németek a legmegbízhatóbbak, a franciák a legarrogánsabbak és a legönteltebbek Európa népei közül. Kérdés, mennyire helytálló és jogos a címkézés. Vajon mi rejlik e sommás jellemzések mögött?
Francia kifinomultság, latin szenvedély, svájci pontosság
A washingtoni Pew Kutatóközpont Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, Lengyelországban és Csehországban kérdezett meg lakosokat arról, hogy miként viszonyulnak az Európai Unióhoz, kormányukhoz és a szomszédos országokhoz. Hét országban úgy értékelték, hogy a németek a legmegbízhatóbbak. A kivétel Görögország, az ottaniak magukat tartják a legtisztességesebbnek.
Az angolok udvariasságukról, hűvös tartózkodásukról és hagyománytiszteletükről híresek, a latin népek fiait szenvedélyességükért, forró vérükért csodáljuk, nemzetközi társaságban mégis a tolakodó és hangos németre, az iszákos finnre figyelünk fel, netán az udvariasan hajbókoló japán, az élelmes lengyel vagy a méla ír kelti fel érdeklődésünket. Hunyady György szociálpszichológus professzor 2005-ös tanulmánya szerint készen kapott jellemzéssel élünk, “ha az egyes embert nem egyéni vonásaival írjuk le, hanem csoporttagsága alapján ítéljük meg”.
De vajon hogyan alakulhattak ki az egyes népcsoportokra jellemzőnek vélt vonások. Még pontosabban: vajon miért lusta a szemünkben az egyik náció, és miért törtető a másik? Miért precíz a köztudatban a német, anyagias a holland, kufár a keleti, hallgatag az északi? Mennyire helytálló – mert szellemesnek kétségtelenül szellemes – John Elliotnak, a Fosters ausztráliai exelnökének szellemes mondására a pokolról és a mennyországról? Szerinte a mennyország az, ha angol a rendőr, francia a szakács, német a mérnök, olasz a szerető, és a svájci szervez mindent. Pokol viszont, ha német a rendőr, angol a szakács, francia a mérnök, svájci a szerető, és az olasz szervezi az életünket.
Az Európai Bizottság Statisztikai Hivatala Luxemburgban közzétett egy ötszáz oldalas tanulmányt. Ebben arról is olvashatunk, hogy a kérdésre, mely szerint milyen értékeket közvetítsenek a szülők gyermekeiknek, az alábbi többségi válaszok születtek az egyes országokban: felelősségtudat (Belgium, Spanyolország, Hollandia, Olaszország, Portugália), jó modor (Nagy-Britannia, Görögország), önállóság (Dánia, Németország), mások tisztelete (Franciaország), tolerancia és illemtudás (Írország).
Öntelt franciák és metálzenész finnek
A britek szerint a franciák Európa legönteltebb “népsége”, amivel részben maguk a franciák is egyetértenek. A megállapítás nyolc ország 7600 lakosának véleményén alapul; a felmérést egy amerikai cég végezte, amely arra volt kíváncsi, hogy változtak-e az európai nemzetekről kialakult sztereotípiák.
A hagyományos brit-francia ellenérzések megmutatkoztak most is. Az köztudott klisé Franciaországról, miszerint a gallok túlzott figyelmet fordítanak a formaságokra és az etikettre. De a britek nemcsak a legarrogánsabbaknak, hanem a legmegbízhatatlanabbaknak is a franciákat minősítették. A franciák szélsőségesen megoszlanak önmaguk önteltségének megítélésében: egy részük is magát tartja a legarrogánsabbnak, ám egy részük meg a legkevésbé önteltnek Európa népei közül. A finnekel kapcsolatban elsősorban a Kalevalától a metálzenéig, a gumicsizmától a Nokia telefonokig, a szaunától és a hótalptól az autóversenyzésig vagy a jégkorongig vonultatjuk fel azokat az elemeket, amelyeken keresztül szembesíteni a magyarokat és a finneket a sztereotípiák hasonlóságaival és különbségeivel.
