Szőnyi Zsuzsának és Triznya Mátyásnak 1949 februárjában harmadik kísérletre sikerült átlépniük a magyar-osztrák határt, „disszidáltak”, ahogy abban az időben mondták. Ez azt jelentette, hogy beláthatatlan ideig nem térhettek vissza hazájukba. Ezzel elkezdődött a fiatal házaspár európai utazása. Végül Rómában telepedtek le, itt váltak rövid idő alatt „borzas idegenekből” igazi itáliai polgárokká, ahol a bolyongó magyar emigránsok előtt mindig nyitva állt ajtajuk. A via Annia Faustina 19-es szám alatt található konyhájukban sült rakott krumpli mai napig legendás, hasonlóan a teraszukon elhangzó beszélgetésekhez, mulatozásokhoz. Az egyik első törzstag, Várady Imre egyetemi tanár által Triznya-kocsmának keresztelt családi fészekben bölcsészek, alkotók, előadóművészek, nagykövetek és államférfiak mellett a hazájuktól távol tanuló magyar ösztöndíjasok kaptak segítséget, munkájukhoz inspirációt.
De hogyan talált magára a fiatal művészpár Itáliában, miután elhagyták családjukat? Erre a kérdésre most egy könyvben és egy beszélgetésen kapjuk meg a választ. A Triznya házaspár az otthon maradt szülőkkel hosszú évekig csak levelezés útján tudta tartani a kapcsolatot. A határokon és a „vasfüggönyön” átívelő dialógus kézzel fogható emléke az a több száz, sűrűn teleírt lap, melyeket a szülők és Szőnyi Zsuzsa gondosan megőriztek. A teljes gyűjteményt Szőnyi Zsuzsa a PMMI Szőnyi István Emlékmúzeumnak ajándékozta.
2009-ben Levelek otthonról címmel jelent meg a Szőnyi István és Bartóky Melinda leveleit tartalmazó kötet, ennek szerves folytatása a Levelek Rómából. A második könyvet is gazdagon illusztrálják a borítékokba becsúsztatott, a levelekkel együtt küldött fotók és Triznya Mátyás római festményei, így még pontosabban érzékelhetjük „a háború után magához térő és újra felviduló Róma semmihez sem hasonlítható atmoszféráját”. A szülők soraiból az ötvenes évek Magyarországának „szűk levegője” árad, a hazájukat kényszerből elhagyó fiatalok válaszaikban a repülés boldogságáról tudósították az itthon maradottakat és minket, késői olvasókat. A házaspár történeteit már jól ismerhetjük a Szőnyi Zsuzsa által jegyzett Roma summus amor (Cs. Szabó Lászlóval való levelezése), a Vándor és idegen (Márai levelek-emlékek), a Triznya-kocsma, és a Római terasz című könyvekből.
Most viszont teljes terjedelmében vehetjük kézbe Szőnyi Zsuzsa korai, kézzel írott naplóit, amiket egyedi szókapcsolással „Disszidol”-nak nevezett el. Eleinte részletesen leírt minden kis eseményt, már ekkor megmutatkozott képessége arra, hogy érdekfeszítően tudja megfogalmazni az egyszerű eseményeket is. A naplóírást 1949 végén abbahagyta, de a szülők számára küldött tudósítások annyira részletesek, hogy pótolják a napló elmaradt bejegyzéseit. A leveleket végigolvasva Szőnyi Zsuzsa íróvá érésének lehetünk tanúi. Ebben a műfajban érezte igazán otthon magát. Széleskörű levelezést folytatott a világ minden tájára szétszóródott barátaival is, köztük jeles írókkal, tudósokkal, művészekkel.
A Levelek Rómából nemcsak élvezetes olvasmány Szőnyi Zsuzsa elragadó humora és atmoszférateremtő képessége jóvoltából, hanem a korszakot kutató irodalomtörténészek, filmszakemberek, történészek, művészettörténészek számára is nélkülözhetetlen, máshol fel nem lelhető adatokat, információkat kínál.
Levelek Rómából
Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szülőkhöz
(1949–1956) című könyv bemutatójára 2012. január 17-én, kedden 15.30 órára kerül sor a szentendrei Fő téren, a Kereskedőház Caféban.
A kötetet dr. Szörényi László irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója mutatja be. A programon közreműködik Mihók Anita zeneszerző-énekes, és megtekinthető néhány részlet Ordódy György rendező Fény és árnyék – levelek otthonról című új filmjéből.
