Először Ausztráliában, szülőhazájában aratott viharos sikert Suzie Miller Az ártatlanság vélelme (Prima Facie) című darabja, majd elindult világkörüli hódító útjára. 2023. április végétől pedig már Budapesten is megtekinthető ez az izgalmas és elgondolkodtató monodráma a Centrál Színházban.
Az előadás középpontjában egy nemi erőszak ügyekben sikeres ügyvédnő áll, aki egy napon maga is áldozattá válik. Úgy dönt, nem hagyja titokban a történteket, s feljelentést tesz. Tudja, hogy bíróság elé kell állnia, de már nem ügyvédként, hanem áldozatként, és tisztában van azzal, hogy neki is szembe kell néznie megannyi meghallgatással, kihallgatással, megaláztatással – de legfőképp bántalmazójával. Kérdés azonban, hogy a paragrafusok útvesztőiben miként találkozik jog és igazság, és az ügyvédnőnek – civilként – sikerül-e megvédenie magát.
A mindvégig feszültségekkel teli előadás főszereplője Martinovics Dorina, akinek remek játéka magával ragadja a közönséget, és úgy repül el másfél óra, hogy a néző észre sem veszi, hogy szünet nélkül ér véget az előadás. A tehetséges Puskás Samu első rendezésében kiválóan mozgatja a színésznőt, él a fény a hang, a zene, sőt a mozgókép eszközeivel, kiemelve, és nem elnyomva a mondanivalót.
Az írónő egykoron maga is jogász volt, így otthonosan mozog a jogban, hiszen a gyakorlatban átélhette, melyek azok a helyzetek, amelyekben a törvénykezés még képes megvédeni az áldozatokat, és melyek azok, amelyek már akadályozzák az igazságszolgáltatást abban, hogy megfelelő védelmet, erkölcsi elégtételt, megnyugvást nyújtsanak a kárvallottaknak, és valóban ítélkezzenek a bűnösök fölött.
A rendező és a fordító Hárs Anna sokat dolgozott azon, hogy pergő, érthető magyar változatot készítsen az eredeti verzióból, hogy a néző ne vesszen el a jog útvesztőiben, és érthető maradjon számára minden mondat akkor is, ha nincs jogi végzettsége. A magyar hitelesség és pontosság érdekében azért egy magyar jogász is átnézte a fordítást, és észrevételekkel, tanácsokkal segítette az alkotókat.
A darab valójában egyfajta vádiratnak is tekinthető: a művészet eszközeivel hívja fel a figyelmet arra, hogy a férfiak alkotta jogrendszer fölött eljárt az idő. A nők szempontjait is figyelembe kell venni, mert a jelenlegi jogi és pszichológiai környezetben a tárgyalótermek falai között a nő szinte mindig kiszolgáltatott helyzetbe kerül, gyengébbik nem marad, és akkor is vesztes lehet, ha az igazság egyébként mellette áll.
