Sokkal önfeledtebb, amióta a negyvenesek táborát gazdagítja. Botox helyett inkább megkéri az operatőrt, hogy használjon lágyabb fényeket. Egy ideje leszokott a dohányzásról, de a jó vörösbor és az édességek endorfinnövelő hatásáról ma sem képes lemondani. Amióta Christopher Lambert személyében rátalált az ikerpárjára, újra sínen érzi magát a francia hatszög legnépszerűbb mozisztárja.
Sophie Marceau most éppen A boldogság sosem jár egyedül című romantikus családi komédiában hódít. A párizsi high societyt az alternatív művészléttel szembesítő film egy képtelen szerelem története az elvált férje árnyékában vergődő háromgyerekes anya és a mamája nyakán élő éretlen zenész között. Sophie választása volt a történethez a marokkói születésű, arab-zsidó származású Gad Elmaleh, a gallok ünnepelt komikusa. Furcsa párosukat a társadalmi helyzetükből adódó ellentétek megannyi váratlan helyzettel fűszerezik.
Sophie Danièle Sylvie Maupu számára nem ismeretlen a különböző társadalmi osztályok közötti mobilitás. Valóságos Pygmalion-történet az övé. A teherautósofőr és a bolti eladó elsőszülöttje tizenéves korában zsebpénzért kezdett modellkedni. Majd egy újsághirdetés nyomán jelentkezett Vic szerepére. Több száz jelentkező közül Claude Pinoteau rendező őt tartotta alkalmasnak, hogy a walkman-nemzedék tinisztárja legyen. A Házibulival tizenhárom évesen szinte berobbant a köztudatba. Évtizedekbe tellett, amíg sikerült megszabadulnia kisebbrendűségi érzésétől. Sokáig nyomasztotta, hogy a korosztályabeli színésznők, mint Juliette Binoche vagy Julie Delpy, szinte az anyatejjel szívták magukba az intellektuális légkört. „Sem iskolám, sem stílusom nem volt. Kiskamaszként bekerültem egy közegbe, ahol bizonyítanom kellett.”
A nemzet Sophie-ja, miként a Házibuli frenetikus sikere után elnevezték, hamarosan átváltott a szexepilkirálynő szerepére. Nyiladozó nőiességgel forgatta a Kellemes húsvéti ünnepeket Jean-Paul Belmondo oldalán, a Zsaruszerelmet Gérard Depardieu-vel. Aztán felbukkant a színen egy franciaimádó lengyel, Andrzej Zulawski, aki mentora, szeretője, élettársa, átformálója lett. És Marceau Az éjszakáim szebbek, mint a nappalaitoktól a Hűségig forró érzékiségű nővé érett a kamerák előtt, akinek kisugárzását Brigitte Bardot-éhoz hasonlították. A Huhogókkal, a Fanfannal és a D' Artagnan lányával kosztümös kalandfilmek sztárjává vált. Ennek köszönhetően felkeltette maga iránt A rettenthetetlen című amerikai szuperprodukció érdeklődését. Mel Gibson királyi kedvesének szerepével kezdődött Sophie amerikai filmes karrierje. A legtöbbet azonban Bond-lányként profitált a hollywoodi hírnévből Pierce Brosnan 007-es ügynöke oldalán. „Szakmailag sokat kaptam a tengerentúlon: önbizalmat, hatékonyságot, fegyelmet. Magánemberként viszont sohasem tudnék beilleszkedni az amerikai sztárszisztémába. Nagyon is ösztönlény vagyok ahhoz, hogy megfeleljek a stúdiók elvárásainak.” Belphégor – A Louvre fantomja szerepével tért vissza a francia mozihoz, de a siker ezúttal elmaradt. Közben írt egy félig önéletrajzi könyvet Hazug címmel, és színpadi színésznőként is hallatott magáról: a 90-es évek elején debütált a világot jelentő deszkákon Anouilh Euridikéjében, majd a Pygmaliont és legutóbb 2011-ben Ingmar Bergman Hűtlenek című darabját vitte sikerre Párizsban.
Se vele, se nélküle kapcsolatát Zulawskival, akitől 1995-ben Vincent fia született, tizenhét év után nomád életformára cserélte fel medoci birtokán. Akkoriban kezdett képeket festeni, gyerekmeséket írni. Válásuk emlékére pedig a kamera túloldalán is próbára tette a képességeit.
Egy rövidfilmet követően a Beszélj nekem a szerelemrőlt teljes körű alkotóként, forgatókönyvíró, színész, rendező minőségében jegyezte. A világ nem elég című Bond-film forgatásán ismerte meg második gyermeke, Juliette apját Lim Lemley producer személyében. 2007-ben áramütésként érte a találkozás Christopher Lambert-rel, akit második nagyjátékfilmje, A deauville-i ismeretlen nő férfi főszerepére kért fel.
Sophie Marceau érzelmileg révbe ért. Lázongó, morcos, megfelelési kényszerrel küszködő lényből harmonikus nővé érett. A magánéleti és a szakmai boldogság manapság karöltve jár nála. „Sokan válságnak élik meg egy bizonyos kor elérését. Negyven után a nők többsége fél a megszerzett ráncoktól, az idő múlásától. Én éppen fordítva vagyok ezzel: mind érzelmileg, mind értelmileg sokkal felszabadultabbnak érzem magam” – vallja magáról Sophie, a franciák legexportképesebb sztárja.
Fotó: Wikipedia és a Boldogság sohasem jár egyedül című film
