Ki ne emlékezné még Anita Ekberg – mint Sylvia – és Marcello Mastroianni híres szökőkút-jelenetére a Dolce Vita című filmből, amelyben az a gyönyörű, fekete-fehér ruha, mindenkit ámulatba ejtett? De ha azt mondom, Ingrid Bergman, egyből csodásabbnál csodásabb filmek, és a színésznő páratlan ruhatára jut eszünkbe. S persze ne is beszéljünk Valentinóról, a Fontana nővérekről, Emilio Schuberthről, Magnaniról, Fabianiról, Battilocchiról vagy Gattinoniról.

Hogy mi a közös ezekben az emberekben? Nem más, mint az olasz mozi 1950-es évekbeli fellendülése, a Belpaese stílus kialakítása, amely a mai napig magán hordozza a Made in Italy, az összetéveszthetetlen és kortalan olasz elegancia jegyeit.

Az időtlen olasz divat kezdete

Bármilyen meglepő is, az olasz divat nem volt mindig annyira ismert, mint manapság, s a ruhakészítők sem csodapalotákban alkották ruhakölteményeiket. Az 1800-as évek végéig a munkálatok a különböző szabóságokban folytak.

Az a fajta olasz divat, amelyet a mai napig előszeretettel csodálunk, s jobb esetben egy-egy eredeti darabja tulajdonosává válhatunk, 1949-ben lépett a divatvilág „porondjára”, amikor a Fontana nővérek elkészítették Linda Christian menyasszonyi ruháját, Tyrone Powerral kötött esküvőjére.

Ezekben az években számtalan amerikai érkezett Olaszországba, birtokba vették a Cinecittàt, s ezzel Róma a „Tevere-parti Hollywood”-dá vált. Ezzel egyre több megkeresés és munka várt nemcsak a Fontana nővérekre, hanem Emilio Federico Schuberthre, Valentinóra, Roberto Cappuccire, Jole Venezianira, Bikire, Germana Marucellire is, hogy csak néhányat emeljünk ki a fontosabb ruhatervezők közül.

First Italian High Fashion Show

Két év sem telt el, mire 1951. február 12-én Firenzében gróf Giovanni Battista Giorgini megrendezte az első olasz divatbemutatót, a First Italian High Fashion Show-t. 10 divattervező érkezett az eseményre – a Fontana nővérek, Emilio Schuberth, a Fabiani-divatház, Noberasco, Veneziani és Germana Marucelli (aki ezzel a fellépéssel megelőlegezte Christian Dior új arculatát), Maria Antonelli, Carosa, Simonetta Visconti, Vanna –, egyenként 18-féle ruhacsodával. Az amerikai közönség nagy várakozással tekintett a jeles napra. A show meg is felelt az előzetes izgalmaknak. A következő évben már 300 divattervező érkezett, ezért a rekordsebességgel kinőtt Strozzi-palotából a divatbemutató átköltözött az impozáns és méltán híres Pitti-palotába.

Az olaszországi prét-à-porter születése

A Giorgini-divatbemutatók előtt nagykereskedelmi divat nem létezett Olaszországban. Az akkorra már elegáns divatházakká avanzsált szabóságok továbbra is csak magánszemélyeknek árusítottak. A gazdaság fellendülése viszont a hétköznapi emberek számára is lehetővé tette az elegáns és egyedi öltözködést. Ez meghozta a váltást a divattervezők életében is. Elsőként Pierre Cardin, majd az összes divattervező kezdett elegáns ruhákat gyártani konfekcióváltozatban is, ami már nem csak az elitet célozta meg. A legfontosabb boutique-ok már nem egyéni méretre szabták a ruhákat, konfekcióban gondolkodtak, ami a hétköznapi embereknek is megfizethető volt, de a minőség, a színvonal az anyagoknak köszönhetően mit sem vesztett erejéből és fényéből.

Ez felkeltette a reklámipar érdeklődését is, s rövid időn belül életre keltette a divatra szakosodott kiadókat.

A ma is fénykorát élő Made in Italy

A hatvanas évek politikai helyzete és a yuppie mozgalmak teljes mértékben forradalmasították a létezés és megjelenés módját a divat világában. Olaszországnak a saját belső ipari struktúrájára kellett hagyatkoznia, a textilgyártás egészében a kis- és középvállalkozásokra maradt, ami a gyártásban újításokhoz vezetett. Mindez Marco Olivetti és Giorgio Armani kapcsolatának köszönhető, akik kiépítették a divattervezők és az ipar szövetségét, vagyis létrejött egy bensőséges és egymásra épülő kapcsolat a kreativitás és a kivitelezés között. Napvilágot látott tehát a Made in Italy. Ennek a két, egymástól különböző világnak köszönhető, hogy az 1900-as évek utolsó húsz évében az olasz divat kiemelkedő sikert aratott a világban. Ezekben az években ugyanis ennek a nagy és sikeres összefonódásnak köszönhetően jöttek létre az első márkalicence-kapcsolatok. Ekkor jelent meg egy mai napig ikonként számon tartott név a piacon, Valentino Clemente Ludovico Garavani, akit ma mindenki csak Valetinóként ismer. Üstökösként száguldó tehetségének köszönheti, hogy 1962. július 19-én Giorgini márki neki szánta az az évi divatbemutató utolsó napjának utolsó két óráját. A siker nem maradt el. Olyannyira nem, hogy a francia Vogue magazin rögtön két egész oldalt szentelt a tehetségének.

Innentől nem volt megállás. A divatmárkák a ruhák mellett kitértek a kiegészítőkre is, ezt csodálhattuk meg például Audrey Hepburn lélegzetelállító kalapjaiban, hiszen ettől az időszaktól kezdve a kiegészítők is a ruha nélkülözhetetlen részét alkották.

A Made in Italy visszavonhatatlanul teret hódított a világban, s teszi ezt a mai napig. Hiszen ez a jelenség nem más, mint Olaszország maga. A kultúra, a művészet, a kisipari termelés, a kifinomult és utánozhatatlan kézművesség hosszú és termékeny együttműködése képes volt az évek során felépíteni a legjelentősebb nyugati divathálózatot. Hiszen itt minden olasz, a fonaltól a szövésig, a festéstől a szabásig, a konfekcionálásig és a kiegészítőkig minden Made in Italy termék. S bár az olasz modell másolható, az eredeti rendszer mégis magában hordoz valami utánozhatatlant: a technológia és az alkotókészség összefonódását, amellyel más piacok nem rendelkeznek, azt az egyedi és megismételhetetlen alkotást, amely az olasz stílust az egész világon a fashion és a luxury szinonimájává teszi.

A világ legszebb és legismertebb olasz ruhái most Magyarországon

2012 novemberében bárki részese lehet annak, amit dolce vita-életérzésnek nevezünk. Annak az Olaszországnak, amelyet a filmek hatására a mai napig imád a világ, s ha teheti, szabadidejében elutazik Itália valamelyik pontjára, leül egy kávéra, és vígan hallgatja a vespák zümmögését, miközben arra gondol, hogy Audrey Hepburn és Gregory Peck ugyanilyen kis motorral szelte át Rómát keresztül-kasul.

Ebben a hónapban a budapesti Olasz Kultúrintézet egy képzeletbeli divatbemutató színterévé válik, ahol minden híresség munkájával találkozhat a látogató. Legyen szó Valentinóról, Schuberthről, Magnaniról, Fabianiról, Battilocchiról, Gattinoniról vagy a Fontana nővérekről. Megtekinthetők a filmvásznon híressé vált ruhák, s az őket még csodálatosabbá tevő szalagdíszítések organzából vagy selyemsantungból, a bustier típusú mellrészek drága anyagokból, s nem utolsósorban a kiegészítők, a cipők, kalapok, ékszerek és táskák, valamint a korabeli fekete-fehér fotók szinte végtelen áradata.

Utazzunk képzeletben a csodás Olaszországba, a Made in Italy születésének időszakába, ahol a képzeletbeli utazáson társunk lesz Audrey és Anita, azaz Ann hercegnő és Sylvia.