Mi kell ahhoz, hogy valaki kitűnjön a mai divatszakmában, olyasmit hozzon, ami eddig hiányzott a palettáról? Ízlés, arányérzék, figyelem – és egy olyan szemléletmód, ami nem a divat felől közelíti meg az öltözködést. Friss szóhasználattal: egyfajta slow design.

A Kossuth Lajos utca árkádjai alatt nyíló Mono Fashion üzlet a fiatal hazai divattervezők fellegvára: a hely állandó, de a márkák, műhelyek termékei – ahogyan a hónapról hónapra változó kirakati installáció is jelzi – mindig váltják egymást. Novemberben a legfrissebb magyar brand, a La Fragile is meghódította a Mono Fashion látványkirakatát.

Nyár óta néhány helyen már találkozhattunk a La Fragile szezonális kollekcióival, de azok a darabok, amelyek a Mono Fashion vitrázsában most láthatók, eddig még csak az interneten tűntek föl. Hidasi Zsófia textilművész és Bugya Brigitta művészettörténész meglehetősen merész módon fogott a márkafejlesztésbe. Saját egyéniségük, a designhoz való viszonyuk és egy tudatos korosztályválasztás alapján úgy döntöttek, hogy egyedi, kézműves karakterű öltözékeket terveznek. Nem a feltűnést keresik, mégsem kell különösebben érteni a divathoz, hogy megakadjon rajta a szemünk: lágy, otthonos és kényelmes, ugyanakkor elegáns vonalvezetés, rafinált részletek, a műfajok és típusok radikális újragondolása és valami megfoghatatlan báj árad a La Fragile öltözékeiből.

Elmélet és gyakorlat

Maga a csapat is rendhagyó, hiszen ritka, hogy egy tervező és egy elméleti szakember együtt alkosson, ráadásul úgy, hogy szinte minden területet közösen látnak el. Igaz, hogy a szó hagyományos értelmében csupán Hidasi Zsófia textiles – 2011-ben nyerte el a kézműves iparművészeteket támogató Kozma Lajos-ösztöndíjat –, de Bugya Brigitta is a kreatív szférából érkezett: a művészettörténész diploma után építészeti és tárgytervezést tanult Dániában, mellette építészet- és designkritikával foglalkozik. A tágabb szemhatár, a divaton túli társművészetek izgalmas hatásokkal bővítik gondolkodásmódjukat, friss energiát hoznak a kortárs divattervezésbe. A ruhák, kiegészítők egyedisége, a részletek tökéletes összehangolása azt sejteti, hogy amit kínálnak, túllép a stílus, az öltözködés, az életmód kategóriáján.

Négy plusz egy

Szokatlan az is, hogy rögtön négy – illetve öt: a nyár és az ősz közé egy Indian Summer kategóriát is beiktattak – szezonális kollekcióval nyitottak. A La Fragile-ben az évszakok öltözékei nem egyszerűen a színekben, funkciókban, anyagminőségekben különböznek egymástól, hiszen hasonló típusok, tónusbeli árnyalatokkal módosulva, több szezonban is felbukkannak. Az egyes sorozatokat inkább az különbözteti meg egymástól, ahogyan a test és a ruhák anyaga, formái reagálnak egymásra: a lágyan végigfutó hullámzás, a rétegek és tónusok játéka, a szűk és bő részletek ritmusa. A szorosan a testre simuló, idomokat követő nőies szabás minden darabot kecsessé varázsol, miközben a nyak felé kibővülő kámzsa és a derékon keresztbefutó öv alatt, a mellkast átszelő hajtásokban rövid időre eltűnnek a test formái, itt inkább a textil karaktere érvényesül.

Antik ruhadarab a 21. században

Nőies és légies, ugyanakkor földközeli formáival a La Fragile az önkifejezés, az egyediség hiteles nyelvrendszere. Hatása fokozatosan bomlik ki az egyes darabok láttán, tipikusan az a márka, amelyet viselve lehet bemutatni. Esszenciája a test és az öltözék kölcsönhatásában érvényesül: a puha pamut- és gyapjúfelületek csavarodása, a test mozgását követő hullámzás, a karcsú alakra simuló, de önálló életet élő fonatok, áthajtások, ívek a klasszikus görög peplosz minden erényét hordozzák, ugyanakkor a modern formavilágban gyökereznek. Mindkettőből azt emelik ki, amit az a legmagasabb szintre emel: az antik ruhadarab a test méltóságát, a mozdulatok szépségét hangsúlyozza, a ritmus és az arányok esztétikáját; a modern design letisztult vonalvezetése a funkció szabad érvényesülését, a ruha egyediségét, az anyag és a test egyenrangú viszonyát. A klasszikus szépségideál alapja, a mérték a mai divatban ritkán kap ilyen egyértelmű főszerepet, mint itt.

A ruhák gesztusai

Ennek fényében, a részek és az egész harmóniájában a műfaji újítások is másfajta értelmet nyernek: nem az üres individualizmus, hanem a pontos fogalmi definíció alakítja át őket, és hozza létre a korábban alig ismert megoldásokat. A kiegészítők anyaga például nem ellenpontozza, hanem folytatja a ruhákét, több szálból sodrott fonatként lebeg a nyakban, a váll körül; az „ékszerek” anyaga ugyanúgy pamut, gyapjú és némi kiegészítő bőr, mint a ruháké. A kabát nem eltakar, hanem a maga módján folytatja a ruhák gesztusait; a fonatdíszes széles gallér, a hajtott szabás, a térdet takaró hossz itt is alapvetően befolyásolja a megjelenést. A lágy és minden apró részletében átgondolt, de nem túlrészletezett kompozíciók a kortárs divatban ritkán érezhető méltóságot hordoznak. Annyira, hogy noha a kollekció hétköznapi viseletekből áll, mégis fölsejlik benne az haute couture játékos, merész, nagyvonalú egyedisége.

Személyes karakter

Talán ebben fogható meg igazán a La Fragile kínálta életérzés: a személyes karakter szépen párosul itt a méltósággal, ahogyan formai szinten a klasszikus a modernnel. Erősen kötődik a tradícióhoz, de nem elégszik meg annak stílusával: a tartalmat is visszaköveteli a mai, tömegességtől sújtott hétköznapok silányságába. Filozófiává emeli a divatot és nyelvet, kifejezőeszközöket ad az egyéniségnek, hogy ne csupán a test díszítésével, hanem egy erős, karakteres test–öltözék párbeszéd révén fejezze ki magát. Szépsége, kifinomult arányai, a La Fragile minden darabjára jellemző kivételes harmónia már jó ideje hiányzott a meghökkentésre specializálódott magyar divatpiacról.