A budapesti Szépművészeti Múzeum, a wrocławi Nemzeti Múzeum és a bécsi Kunsthistorisches Museum együttműködésében, valamint az osztrák színházi társulat, a wenn es soweit ist („ha eljött az ideje”) rendezésében egyedülálló színházi produkciónak lehetnek részesei az érdeklődők hét alkalommal, 2013 szeptembere és novembere között, a Szépművészeti Múzeumban. Az ismert írókat, színészeket és a múzeum alkotásait összekapcsoló Európai Uniós művészeti esemény próbái már zajlanak.

Még több fotó a bécsi eseményekről: itt

Az osztrák színházi formáció vezetői, Jacqueline Kornmüller és Peter Wolf tizenkét ismert magyar és külföldi szerzőt - többek között Esterházy Pétert, Grecsó Krisztiánt, Dragomán Györgyöt, Tóth Krisztinát - kértek fel új szövegek megalkotására a múzeum gyűjteményében található, egy-egy inspiráló festményhez. A képek előterében tizenkét színész - többek között Kulka János, Hegedűs D. Géza, Gryllus Dorka, Udvaros Dorottya - tolmácsolásában előadott darabok októberben és novemberben összesen hét alkalommal, csütörtök esténként láthatóak majd. A néhány perces előadásokat párhuzamosan és folyamatosan, többször egymás után adják el, így a néző saját maga döntheti el, hogy mennyi időt tölt el az egyes képeknél.

A projekt 2009-ben indult „Ganymed Boarding” címmel Bécsben, a Kunsthistorisches Museumban. A szokatlan, izgalmas, sokszor meglepő darabok újfajta élményt hoztak a múzeumba, a projekt nagy sikert aratott, estéről estére több százan voltak kíváncsiak rá. A címadó darabot Paulus Hochgatterer írta Correggio Ganümédész elrablása című festményéhez Ganymed Boarding névvel. A projekt több rangos díjat is megnyert: 2011-ben a neves bécsi színházi díjat, a Nestroy-t, 2012-ben pedig a Bank Austria művészeti díját.

Jacqueline Kornmüller a GANYMED BOARDING-ról:

“A projekt abból az érdeklődésből fakadt, hogy hogyan lehet a művészetet másfajta módon megismerni. Szerettem volna a kép aktualitását felfedni, a narratív erő eltávolodását és gazdagságát. A kép mélyebb feltárása nem egy bevett akadémiai folyamat által, hanem nagyon szubejktív és asszociatív módon valósul meg. Az írók olyan témákról írnak, amik a kép kapcsán megragadják őket, a színészek a szövegeket átültetik a saját szabályaik szerint és élővé teszik. Így a festmények megszólalnak és beszélni kezdenek hozzánk.”