Ahol egy nap még a Rana Plaza épülete állt Bangladesben, ma csak egy halom fém- és betontörmelék fekszik elhagyatottan. Ez az, ami emlékeztet minket arra, hogy egy tragédia kellett ahhoz, hogy az etikus divat kérdése végre címlapra kerülhessen az egész világon. A gyár 2013. április 24-én omlott össze, melynek során 1133 nő, férfi és gyermek halt meg, több mint 2500 ember súlyosan megsérült, és legalább 800 gyerek árván maradt. Ezt követően a világ legnagyobb lapjai foglalkoztak részletesen az illegálisan üzemeltetett, rosszul megépített gyárakkal, melyekben kétségbeejtően rossz fizetésért és szörnyű körülmények között dolgoztatták a munkásokat. Az év végéig Bangladesben óriási volt a felháborodás, gyakorivá váltak az erőszakos tiltakozások, az eset megrázta az egész világot.
Életekbe kerülnek ruháink
A gyárépület köztudottan rossz állapotban volt, a bankárokat és a bolti dolgozókat még nap közben evakuálták, de a munkásokat megfenyegették, hogy elvesztik az állásukat, ha elhagyják az épületet, és visszakényszerítették őket a nyikorgó, omladozó épületbe. Az összeomláshoz mindössze 90 másodperc kellett, az áldozatok tagjai az esetet gyilkosságnak tartják a mai napig. A nagy nemzetközi cégek jórészt a bangladesi ruhagyárak szinte emberfeletti teljesítményére alapoznak.
2012-ben több 11 milliárd dollárt tett ki az Európai Unióba irányuló bangladesi ruhaexport. Az eset után a vásárlók hirtelen nemcsak a ruhák ára, hanem az elkészülésük körülményei után is érdeklődni kezdtek. Kiderült, hogy a dolgozókkal általában csak határozatlan idejű szerződést kötnek a munkaadók, mert így könnyebben megkerülhetik a szabadságok vagy a táppénz kifizetését. A túlórázás kötelező, és egy sürgős megrendelés esetén a szabadnap sem szent. Sok olyan panasz érkezett: ha egy napot hiányzott valaki, előfordult, hogy háromnapi bért vontak le tőle.
2011-ben hatalmas felháborodást váltott ki annak a brazil újságírónak a cikke, aki a spanyol divatcégek gyermekmunkásainak embertelen körülményeiről rántotta le a leplet. A szomorú helyzet kialakulása és fennmaradása mögött egyfelől az áll, hogy a legtöbb nagy ruházati üzletláncnak nincs saját gyára, ezért a ruhák előállítására olyan – többnyire harmadik világbeli – üzemekkel szerződik, amelyek alacsonyabb munkabért kérnek a termékek előállításáért.
Ha a Rana Plaza tragédiájának van pozitív oldala, az az, hogy fordulópontot jelentett a ruhagyártásban. Úgy tűnik, lassan, de biztosan változik a hozzáállás az etikus ruhagyártás felé, és újabb lendületet kap az etikus divat mozgalom. Cate Blanchett színésznő szerint a ruhadarabok gyártása éppolyan figyelmet követel, akárcsak az éghajlatváltozás. „Ez csupán választás kérdése. Megvenni 1 dollárért valamit, ami lehet, hogy 15 éhező, nyomorgó kisgyerek munkájának eredménye, vagy megvenni valamit 1,50-ért, aminek azonban pozitív hatása lesz életünkre. A titok mindössze abban rejlik, hogy változtatnunk kell azon, ahogyan divatot fogyasztunk” – mondta a híresség.
Az összeomlást követően a nyomozók először a Rana Plazában készített márkákat próbálták azonosítani. Természetesen sokszor előfordul, hogy az adott márkának nincs tudomása arról, hol vagy hogyan készülnek az egyes darabok. A Rana Plaza esete után a Primark áruház volt az első, mely beismerte felelősségét az ügy kapcsán, és kompenzációt ígért az érintetteknek. Sajnos nem minden áruházlánc reagált így, sokan még a mai napig sem hajlandók beismerni azt, hogy részük volt a tragédiában.
A fejlődés úton van
A változás már megindult. Az eset után a brit tulajdonban lévő Banglades Accord és az amerikai székhelyű Alliance kötelezték a vállalkozásokat, hogy megfelelően ellenőriztessék a gyárakat, pénzügyi támogatást nyújtsanak, fejlesztéseket eszközöljenek, és korrekt módon kompenzálják a dolgozókat. Ezenkívül 5000 gyár független könyvvizsgáló ellenőrzése alá került, és névtelen munkás-segélyvonalat hoztak létre. Eközben a bangladesi kormány is változtatott a szabályon, mely szerint a munkavállalóak szakszervezetbe tömörülése csakis a gyártulajdonosok engedélyével lehetséges, a minimálbért, pedig ha csak egy kicsivel is, de megemelték.
A globális színtéren a fair trade képviselőjének számító Carry Somers és a divataktivista Lucy Siegel április 24-ét hivatalosan is A divatforradalom napjának nyilvánították, melynek keretében az aktivisták szerte a világon arra ösztönzik majd az embereket, hogy a ruhát belülről kifelé viseljék. „Szeretnénk, ha az emberek beszélnének a ruhák származásáról is, tudatosítva a tényt, hogy nem csupán egy ruhadarabot veszünk meg ilyenkor, de értékeket is képviselünk általuk.”
A fejlődés legnagyobb jele azonban a ruhamárkák együttműködése a közös cél érdekében. „Azért dolgozunk, hogy rákényszerítsük a cégeket és gyárakat az épületek szerkezeti ellenőrzésére” – mondta Helena Helmerson, a H&M képviselője. Ezek az ellenőrzések reményük szerint nagy változásokat jelentenek már rövid távon is. „Megtanultuk a leckét” – mondta Paul Lister a Primark képviseletében. „Körülbelül kétszer folytattunk vizsgálatot a Rana Plazában, de szerkezeti ellenőrzést egyszer sem végeztünk. A változás a tervezőknél is észrevehető. A kevésbé neves designerek elkezdtek kisebb gyárakkal ruhákat készíttetni, így könnyebbé vált a munkafolyamat átláthatósága.
A vélemények persze most sem egyeznek. Míg sokan a jobb munkakörülményekért küzdenek, mások azzal érvelnek, hogy még a havi 38 dollár is több, mint amit a családok munka híján, a szeméttelepeken szednének össze. Ez az összeg számukra lehetőség arra, hogy kitörjenek a nyomorból. Az ellenzők szerint, viszont egyáltalán okozna gondot a textiliparnak, ha a dolgozók napi 2 dollárját napi 2,50 dollárra emelnék, mégis ez sokat jelentene a munkások számára.
