Franciául végezte a Külkereskedelmi Főiskolát, ahol két diplomát szerzett. Évekig a suliújság egyik vezetője volt, majd kommunikációs szakemberként, multinacionális környezetben folytatta a pályáját. Rapszodikus, túlhajszolt időszak következett. „Szó szerint szétpörögtem magam, és egyre többet betegeskedtem. Akkor még úgy gondoltam, majd az orvosok és a gyógyszerek segítenek, nekem csak annyit kell tennem, hogy betartom az utasításokat. Persze rá kellett jönnöm, hogy ez korántsem elég, önmagamat, az egész életemet kell megváltoztatnom. Nagyon erős volt a motivációm, hogy boldog legyek, és jól érezzem magamat a bőrömben” – mondja.
Egy online cikkben olvasott az Olaszországból indult slow mozgalomról, azaz a tudatos visszalassulásról. Elmélyedt a témában, és nem sokkal később életmódot váltott – valamint pályát is. 2012-ben elindította a Slow Budapestet, ami ma már csapatként, egyesületi formában terjeszti Magyarországon a slow értékeit. „Anti-határidőnaplót vezetek, taxi helyett biciklivel vagy gyalog járok, az okostelefonomat visszacseréltem egy egyszerű készülékre. Meditálok, jógázom, és mostanában a vízfestéssel kapcsolok ki. Ma már tudom, hogy ha az ember rohan, nehezebb észrevenni a tévutakat, megállni, és irányt változtatni” – véli Krajcsó Nelli. Jelszava a kiegyensúlyozottság, a minőség, a szabadság és a hatékonyság. Szerinte az emberek általában elmennek a falig, ő viszont abban hisz, hogy ennek nem kell feltétlenül így lennie: ha lemondunk dolgokról, akkor bár kevesebbet csinálunk, azt jól csináljuk. Ez persze korántsem azt jelenti, hogy a slow tagadná például a civilizációs vívmányok, a mosógép, a számítógép, a digitális technológia létjogosultságát.
A Slow Budapestet négyen vezetik, a kezdeményezéshez az elmúlt években mintegy 40 önkéntes csatlakozott, és összesen 8-10 ezer munkaóra fekszik a megvalósult kommunikációs, művészeti projektekben, workshopokban, előadásokban. Megszervezték a világ első slow hetét, elkészítették Budapest első slow és termelőipiac-térképét, Facebook-oldalukat pedig lassan már 10 ezren követik.
„Nekem ez nem a munkám, hanem az életem, olyan dolog, amit nem tudok nem csinálni” – mondja Krajcsó Nelli. Szeretné pénzügyileg és szervezetileg is önfenntartóvá tenni a Slow Budapestet. Eddig azt tapasztalta, hogy minden, amit szívvel-lélekkel csinál, megtérül: támogató cégek, megjelenési lehetőségek bukkannak fel a semmiből és nagynevű szervezetek invitálják konferenciákra. „Szeretném minél több emberrel megismertetni a slow-t: a szülőkkel, akik 3-4 éves gyerekeiket különóráról különórára cipelik, a negyven helyett ma már huszonéves korban a munkahelyi kiégés tüneteit mutató fiatalokkal és azokkal, akik folyamatosan próbálják utolérni magukat, de nem sikerül.”
