Van, aki nyers zöldségen él, van, aki csak magvakat eszik, és olyan is van, aki csupán sárga színű ételeket hajlandó magához venni. Belebetegednek egészségesnek tartott étrendjükbe, amely mellett mindenáron kitartanak.
Hogyan lehet mégis beteg az, aki egészségesen táplálkozik? Az sincs pontosan definiálva, mit jelent az egészséges táplálkozás. Az orthorexia nervosának (ortho – helyes, orexia – étvágy, nervosa- megszállottság, rögeszme) nincsenek hivatalos diagnosztikai kritériumai, nem hivatalos kórkép, hanem tünetegyüttes.A többi evészavarral (anorexia, bulimia) szemben az orthorexiás célja nem a fogyás: a hangsúly az étel minőségén, nem pedig a mennyiségén van. A szerint kategorizálja az élelmiszereket, hogy melyek „veszélyesek”, „mesterségesek” vagy „tiszták” és „egészségesek”. Kerül minden zsírt, cukrot, színezékeket, tartósítószert és adalékokat tartalmazó ételt, súlyosabb esetben csak gyümölcsöt, nyers zöldséget, magvakat fogyaszt- abból is csak biót. Organikus? Biodinamikus? Ellenőrzött?- ezek a kulcskérdések az orthorexiások számára, nem az ételek íze. Inkább a koplalást vállalja, semmint „tisztátalan” ételt egyen. Minden eshetőségre felkészülve állandóan hordanak maguknál készételt; némelyiküknél kész éléskamra van szárított gyümölcsből vagy magvakból. A kifogástalan minőségű élelmiszerek ráadásul nem olcsók, emiatt az egészségesétel-függés kifejezetten a jól kereső réteg betegsége.
Az orthorexiások lázasan gyűjtögetik az élelmiszerek „tisztaságával” kapcsolatos információkat- ezek azonban folyamatosan változnak, és nem ritkán ellentmondanak egymásnak. A táplálkozással kapcsolatban felröppenő hiedelmeket és városi legendákat kritika nélkül elfogadják. Esetleges, hogy kinek a tanácsát fogadják el ebben a végtelen információáradatban. A tudósok, orvosok szerepe kevésbé jelentős és hiteles a médiáéhoz képest; ma már modellek, színészek, sztárok adnak életvezetési útmutatást. Nem segíti a tudományos tájékozódást az sem, hogy az egészségmániások internetes fórumokon adnak egymásnak szakmailag vitatható tanácsot.
Orthorexiás eszik magában
Az „evésdogmatikusoknak” nemcsak az nem mindegy, hogy mit esznek, hanem hogy mikor és hogyan. Életük teljes egészében a táplálék megtervezése, beszerzése, elkészítése és elfogyasztása köré szerveződik. Fontos, hogy milyen edényben készülnek az fogások (nem lehet alumínium vagy teflon), és az is, hogy mikor fogyasztják el. Az étkezések beosztása, kigondolása akár három órát is elvesz minden nap. Mivel az orthorexiás életmódját helyesnek tartja, nincsen betegségtudata. Kifelé egy egészségére odafigyelő, tudatos ember képét sugározzák, amely megfelel a társadalom elvárásainak. A problémát a környezet érzékelheti, akiktől az egészségmániások folyamatosan elszigetelődnek: csak egyedül szeretnek enni, nem vesznek részt családi, baráti étkezéseken, nem járnak partikra és étterembe. Az étellel való kizárólagos viszony esetenként még kifogásként is szolgál, hogy miért nem képesek párkapcsolatot kialakítani, fenntartani. A partnert egyszerűen nem tudják sajátos életrendjükbe beilleszteni, mert az orthorexiás libidója az ételeire irányul. Az ételekkel való 24 órás foglalatosság csöppet sem terhes számukra, sőt. Örömet okoz, hogy egészségük megőrzése által egy szebb és jobb élet kínálkozik számukra, amelyben a nem függők akaratgyengeségük miatt nem részesülhetnek, és le is nézik őket, amiért nem hasonlóképpen élnek.
Az orthorexia magánvallásként is felfogható. A misztikus hittel követett diéta segít abban, hogy nemcsak a gonoszt- a betegséget- tartsa távol (az evészavar egyik gyökere a hipochondria), hanem megváltást hoz az önmagukat gyűlölő, sanyargató hívőknek. Ha nem sikerül betartani az önmaguk számára felállított szigorú szabályokat, szoronganak, fenyegetve érzik magukat, és vezeklésképpen még keményebb diétával büntetik magukat. Relativizálódtak az értékek, a vallások már nem nyújtanak stabil kapaszkodót. A legkézenfekvőbb, amire befolyásunk van: a testünk. Az orthorexiásnak önmaga szabályozása rendezi a világot, ez jelenti a boldogságot; ezért is nehéz a terápiája. Ezt vegyük el tőle? El fog süllyedni a mocsárban: neki ez az élet értelme. Az orthorexia mögött- akárcsak az anorexia és a bulimia esetében- pszichés problémák állnak. A betegek gyerekkorukban jó tanulók, jó gyerekek voltak, már akkor a tökéletességre törekedtek. Jó bizonyítványt a végletes önfegyelemért, a testük és vágyaik feletti uralomért kapnak- maguktól. A táplálkozás feletti uralom pótolja a kontrollt, amelyet az élet többi területén vesztettek el.
Mindig van másik
Nincsen olyan módszer, amellyel a betegek számát, korosztály és nem szerinti eloszlását mérni lehetne. Ennek egyik oka az étkezési rendellenesség rövid múltja, másrészt sokan egyéni hóbortnak, rossz szokásnak tekintik. Az egészségtudatos életmód divatirányzattá válásával valószínűleg egyre több embert veszélyeztet majd az orthorexia kialakulása. Az egészségesétel-mánia hátterében sok esetben élelmiszerbotrányok állnak: dioxinnal szennyezett guar gumi, ólmozott paprika, kergemarha-kór, madárinfluenza, húsvéti sonkabotrányok: csak néhány az utóbbi években nyilvánosságot kapott élelmiszer riadókból. Az egészségkárosító ételeket fáziskéséssel leplezik le, amikor azok már a család asztalára kerültek, a média ráadásul a kockázatokat gyakran felnagyítja, így a súlyos helyzetet a tömeg még súlyosabbnak érzékeli. Ez, valamint a hatalmas információs áradás és a hiteles, tudományosan megalapozott tájékoztatás háttérbe szorulása erősíti az élelmiszerek iránti bizonytalanságot, és azt a hitet, hogy csak a saját kézzel előállított étek biztonságos. Ezzel együtt egy másik érdekes jelenség tapasztalható: az átlagember feladja, hogy belegondoljon abba, mit eszik. Különben nem lenne mit: szinte nincs olyan táplálék, amellyel kapcsolatban ne lennének félelmeink, még vizet sem innánk. 1999-ben Las Vegasban tartották a gyorséttermi láncok világtalálkozóját, ahol a résztvevők örömmel nyugtázták, hogy a világ népessége 1982 óta még soha nem volt ennyire közömbös az iránt, hogy mivel lakik jól. Pedig az orthorexia csak két évvel korábban, 1997-ben került a köztudatba.
