Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik azért, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon” - mondta a világ egyik legszebb és legnépszerűbb színésznője alig 39 évesen, amikor hátat fordított a filmezésnek, hogy fiaival töltse idejét, és humanitárius szolgálatot teljesítsen.
Edda van Heemstra Hepburn-Ruston (eredeti nevén: Audrey Kathleen Ruston) Belgiumban született 1929. május 4-én. Apja angol bankár, anyja holland bárónő volt. A világháború éveit anyjával és testvéreivel Hollandiában vészelte át, vékony alakját többek közt a sorozatos éhezéseknek köszönhette - évekkel később bevallotta, hogy tulipánhagymát evett, hogy ne haljon éhen. Ezek a megpróbáltatások egész életére kihatottak. Amikor felajánlottak neki egy szerepet az Anne Frank naplójából készült filmben, visszautasította, mert túl fájdalmas emlékeket ébresztett benne. A háború után Londonban balettet tanult, pedig nem volt éppen ballerinaalkat: túl magas volt. Hogy pénzt szerezzen, modellt át divatfotókhoz.
Az amerikai élet
A filmvásznon először kisebb táncos szerepeket kapott. 1951-ben a Gigi színpadi változatának címszerepét játszotta, amely a Broadway-n sikert aratott, ennek köszönhetően hamarosan felfigyelt rá Hollywood is. William Wyler 1952-ben rábízta – a férfi főszerepet eljászó Gregory Peck mellé – Anna hercegnő szerepét a Római vakáció című filmben, amiért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Az “őzikeszemű” állandó jelzője lett az ellenállhatatlanul bájos színésznőnek, aki az egész világot elbűvölte előkelő megjelenésével, visszafogott nőiességével, amellyel új színt hozott az ötvenes évek filmvilágának nagy keblű, darázsderekú egyenszépségei mellett.
A történet amúgy igazi mese: a fiatal hercegnő éppen jószolgálati látogatáson Rómában jár, de megunja a ceremóniákat, és elszökik – éppen akkor, amikor az orvosa által felírt nyugtató hatni kezd. Joe Brady (Gregory Peck) amerikai újságíró kanapéján ébred fel, aki azonnal felismeri a bájos szökevényt. A forgatáson a vonzalom közte és Gregory Peck között egy életre szóló barátsággá szelídült, de előtte a sajtó élvezettel csámcsogott a románc lehetőségén. A pletykák hatására mindenesetre Pecktől elvált a felesége.
Másik hű barátjával, Hubert de Givenchy francia divattervezővel 1953-ban ismerkedett meg, és a múzsája lett. A francia kreátor alkotásaiban varázsolta el az Álom luxuskivitelben nézőit, a little black dress (LBD) azóta egy nő ruhatárából sem hiányozhat. Hiába azonosítjuk vele ezt az ikonikus szerepet, kis híján nem ő játszotta Holly Golightly-t. A regény írója, Truman Capote mindig is úgy gondolta, hogy Marilyn Monroe fogja alakítani Hollyt, Monroe színésztanára, Lee Strasberg azonban lebeszélte erről a színésznőt. Monroe éppen akkoriban határozta el, hogy megváltoztatja a róla kialakult képet, ezért a call girl szerepe nem volt éppen megfelelő a számára – magyarázta Strassberg. A regényben Holly felszabadult fiatal nő, akinek egyszer még egy másik nővel is van egy kis “kalandja”, ám mivel a film producerei úgy gondolták, ez az imázs nem illene Audrey Hepburnhöz, ezeket a részeket kihagyták. Ennek ellenére maga Hepburn többször is azt nyilatkozta, hogy Holly Golightly szerepe nem igazán neki való volt, viszonylag nehezen is látott neki a feladatnak.
Az ötvenes és hatvanas években a legnagyobb rendezőkkel dolgozott – a Sabrina Billy Wilder rendezésében, a nagy sikert elér Egy apáca története Fred Zinnemann keze alatt készült el. A King Vidor által rendezett Háború és béke Hepburn magánéletében is fordulatot hozott: ekkor találkozott a Bolkonszkij herceget alakító Mel Ferrerrel, akivel összeházasodtak. 1968-ig éltek együtt, és ez idő alatt művészi kapcsolatuk is gyümölcsöző volt, együtt játszottak számos filmben.
Az 1957-es Mókás arc (Funny Face) című zenés vígjátékban Hepburnnek Fred Astaire-rel kellett táncolnia, sőt énekelnie is. A színésznő így emlékezett vissza: “Egy pillantás arra az emberre… elég volt, hogy sóbálvánnyá változtasson, és a szívverésem is elállt. Majd hirtelen megéreztem a kezét a derekam körül, és rájöttem, hogy utánozhatatlan kellemével és egyedülálló könnyedséggel szó szerint felemelt a földről. Így éltem át azt az érzést, amiről a világ összes asszonya álmodott legalább egyszer az életben: táncolni Fred Astaire-rel.” Sokat és szünet nélkül dolgozott: Mel Ferrer rendezte Hepburnt a Zöld udvarház című filmben (1959), és ő lett a producere a színésznő egyik legnagyobb alakítását jelentő Várj, míg sötét lesz című kriminek, amelyben Hepburn egy drogcsempészek csapdájába esett vak nőt játszott.
Our fair lady
Fred Astaire mellett a kor másik szívtiprójával, Cary Granttel is együtt játszott az Amerikai fogócskában, amelynek sikere szinte garantált volt. Grant annyira élvezte partnerével a forgatást, hogy szívesen alakította volna a My Fair Ladyben Higgins professzort, de a szerepet nem kapta meg. Audrey igen. George Bernard Shaw klasszikus darabjának, a Pygmalionnak musical változata a forgatás idején minden idők legnagyobb költségvetésű filmje volt, a kiadások azonban busásan megtérültek, hiszen ez lett az év öt legjövedelmezőbb filmjének egyike. A film előkészítése során felmerült némi probléma: Hepburn kicsit kiábrándultan fogadta a hírt, hogy bár korábban már énekelt a Mókás arcban (Funny Face) – a stúdió úgy döntött, az énekes részeket mégsem vele veszik fel.
Filmes pályájának végét a Várj, míg sötét lesz! (Wait Until Dark) című thriller jelentette, és bár Hepburnt ismét Oscar-díjra jelölték, még ebben az évben, 1967-ben visszavonult, hogy idejét családjának szentelhesse. Néhányszor még visszatért a filmvászonra: 1979-ben Sidney Sheldon Vérvonal című bestsellerének filmváltozatában szerepelt, utolsó munkája a Steven Spielberggel tíz évvel később forgatott Mindig című film volt.
Életét beárnyékolta, hogy nehezen esett teherbe, és többször is elvesztette magzatát. 1960-ban született Sean, amikor már mind Hepburn, mind Ferrer kétségbe vonta, hogy valaha gyermekük születhet „Mint minden fiatal anyuka, én sem tudom elhinni, hogy tényleg az enyém, és hogy meg is tarthatom. Létezése elkápráztat, mint ahogy az a tény is, hogy elmehetek, és amikor visszajövök, még mindig itt van” – vallotta anyaságának öröméről egyszer.
1968-ban a legnagyobb titoktartás mellett elvált Ferrertől, aki féltékenységével rátelepedett feleségére. A csalódás és a bánat Andrea Dotti olasz pszichiáter karjába űzte, akivel egy rendezvényen találkozott. Egy évvel később tartották meg az esküvőt. Olaszországba költöztek és 1970 februárjában ismét fiút szült, Lucát. Férje hűtlenségéről akkor kezdtek terjedni a pletykák, amikor 1976-ban a Robin and Marian forgatása miatt hosszabb időre volt kénytelen elutazni a gyerekekkel. Utolsó társa Robert Wolders holland színész volt.
Számos díja mellett egyebek közt öt alkalommal jelölték a filmvilág legrangosabb kitüntetésének számító Oscar-díjra, csillaga díszíti a Hírességek sétányát. 1988-ban az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF jószolgálati nagykövetévé nevezték ki. Egy afrikai útjáról hazatérve tudta meg, hogy rákos, az orvosok alig három hónapot adtak neki. Hepburn csak annyit kért, hogy ezt az időt az otthonában, Svájcban tölthesse. 1993. január 20-án halt meg. Végakaratának megfelelően két fia, Sean és Luca megalapította az Audrey Hepburn Gyermek alapítványt így vagyonának nagy részét a világ éhező gyermekeinek javára fordítják.
