Gondolhatnánk, 55 évesen elérkezettnek látta az időt, hogy – amint az Hollywoodban lenni szokott – végre megírja memoárjait, ám David Duchovny könyvében nem ő maga jelenik meg, még csak nem is a földönkívüliek, hanem egy tehén, aki kivándorol Indiába… Hollywoodi mércével mérve talán nem tartozik a valódi sztárok közé. Valahogy mindig mindenki a „big movie” hiányát rója fel neki. Pedig Golden Globe-ot sem adnak ingyen, főleg nem kétszer. Az „egyszerű” sorozatszínész David Duchovny egyénisége sokkal többet takar, mint gondolnánk…

Az irodalmár

1960. augusztus 7-én született New Yorkban, az Oroszlán jegyében. David William Duchovny apai nagyszülei orosz zsidó, édesanyja felmenői skót evangélikus bevándorlók voltak. David két testvérrel nőtt fel, húga, Laurie tanár lett, Brooklynban él, bátyja, Daniel pedig díjnyertes reklámrendező-operatőr. A testvérek jeles író-újságíró édesapja, Amran Ducovny változtatta meg a családnevet egy „h” betű beillesztésével, amikor az amerikai hadsereg katonájaként megunta, hogy folyton rosszul ejtik a nevét. Davidre skót származása is erősen hatott: a gimnázium után a Princetoni Egyetemen diplomázott angol irodalomból. Ezzel akár egy nagy ívű irodalmárpálya is elindulhatott volna, hiszen költészete elismeréséül 1982-ben az Amerikai Költők Akadémiájának díját is megkapta. Tanulmányait a Yale-en folytatta, ahol Master’s Degree-t szerzett. A következő lépcsőfok a doktori munka lett volna − „Mágia és technológia a kortárs költészetben és

A húszas évei elején járó David határozottan kényelmesnek képzelte az angolirodalom-professzor életét. Na igen, talán egy kissé túl kényelmesnek. Tehát alternatívát keresett. Az első ötlet a költészetből érkezett, hiszen ha tud verseket írni, akkor talán színdarabíróként is sikeres lehet. Csakhogy ehhez tudni kellene valamit a színházról. Így hát ellátogatott a Yale egyetemi színtársulatának próbájára. A színészek éppen Arthur Schnitzler A zöld kakadu című darabját próbálták, és hiányzott egy hulla. Mivel Duchovny éppen ott lebzselt, megkérték, ugyan játssza már el ezt a felelősségteljes szerepet. Ezután gyorsan újra átértékelt mindent, és rájött, valójában a színdarabírás is magányos szakma, márpedig társaságban ő sokkal jobban érzi magát. A véletlen egy reklámfilmet sodort útjába, így az első „filmszínészi” gázsiját a német Löwenbräu sör hozta meg számára, 1987-ben.

Az amerikai álom úgy folytatódna, hogy a kis reklámfilmben felfigyelt rá minimum Steven Spielberg, és egy éjszaka leforgása alatt sztárt csinált belőle – de a valóság még Hollywoodban sem ilyen egyszerű. Aprócska szerepek követték egymást, kasszasikerek − minden alkalommal nagy sztárok társaságában −, de az áttörés még váratott magára.

A teljes cikk a La femme 2015. őszi számában olvasható.