Hubert de Givenchy, a romantikusan elegáns kreációiról, ikonikus ruháiról és világhírű ügyfeleiről ismert francia designer 91 éves korában hunyt el Párizshoz közeli otthonában. A tervező igazi haute couture óriás volt, aki munkáinak kifinomultságával és eleganciájával sokak szerint messze maga mögé utasította nagynevű riválisait.
Ügyfélköre legendás, olyan sztárok és hírességek alkották, mint Audrey Hepburn, Grace Kelly vagy Jackie Kennedy. A hollywoodi filmcsillagok és előkelőségek öltöztetőjeként számos felejthetetlen divatpillanat kötődik a nevéhez: többek között ő tervezte azt a jól ismert kis feketeruhát is, amit Audrey Hepburn viselt az Álom luxuskivitelben című filmben, abban a bizonyos jelenetben, amely a filmmel és a ruhával együtt örökre beírta magát a divattörténelembe. Az ikonikussá vált darab 2006-ban 467 200 fontért, azaz körülbelül 164 millió forintért kelt el a Christie’s ház londoni aukcióján.
Gyermekkori álomból valóság
Teljes nevén Count Hubert James Marcel Taffin de Givenchy szinte egész életében a szenvedélyének élt. A tervező 1927-ben, francia arisztokratacsaládban született. Mindössze kétéves volt, amikor az édesapja elhunyt, így főként az édesanyja és anyai nagyanyja nevelte fel. Divat iránti rajongása már egészen korán megmutatkozott. Gyermekként teljesen lenyűgözték nagyapja gardróbjában a világ minden tájáról származó, különleges ruhadarabok, olyan kincsek, amelyeket csak akkor láthatott, ha jól teljesített az iskolában.
Visszatekintve azt mondta, gyermekévei egyik legjelentősebb momentuma volt, amikor 10 évesen családjával kilátogatott a Jeanne Lanvin által szervezett párizsi kiállításra, amelyen Chanel, Elsa Schiaparelli és más nagy tervezők munkái egyaránt helyet kaptak. Később olyan meghatározó pillanatként emlékezett erre a látogatásra, amely rendkívüli inspiráló erővel hatott rá, és fontos szerepet játszott pályaválasztásában.
A fiatal fiú idővel egyre nagyobb érdeklődést mutatott a divat iránt, megszállottan vágyott arra, hogy személyesen is találkozhasson példaképével, Cristóbal Balenciágával, akit a szakmában mindenkinél jobban csodált. „Balenciaga egyfajta vallás volt számomra, és mivel hívő ember vagyok, az én hitemben Balenciaga és az Úr egyszerre volt jelen” – nyilatkozta évekkel később.
Bár családja kezdetben azt szerette volna, ha ügyvédnek tanul, a tehetséges fiú végül rendíthetetlennek bizonyult, és 17 évesen jelentkezett az École des Beaux-Arts nevű rangos párizsi művészeti iskolába. A fiatal, elegáns és tanult Givenchy hamar talált munkát a háború utáni káoszban és izgatottságban feltámadó elegáns párizsi divatházaknál. 1947-ben tanulmányaival párhuzamosan munkát kapott az Elsa Schiaparelli divatháznál, ahol nem kellett sokáig várnia arra, hogy előléptessék: hamarosan Schiaparelli Place Vendôme-i butikjának művészeti igazgatója lett.
1952-ig dolgozott itt, ekkor azonban úgy döntött, hogy megnyitja saját műhelyét. Első kollekciójában erősen érezhető volt Balenciaga hatása. Csakúgy, mint a mester, Givenchy is „a kevesebb több” szabályt követte, és az egyszerű, de tökéletes szabásra törekedett a tervezésben. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy az extrém elegancia vált a védjegyévé. A Madame Figaro magazin egyszer azt írta a ruháiról, hogy „majdhogynem sebészi pontossággal vannak elkészítve… nem túl sok, és nem is túl kevés.”
Givenchy gyakran merített inspirációt az őt körülvevő híres hölgyekből. Első kollekciójának például Bettina Graziani akkori szupermodell volt a múzsája. Róla nevezte el a fodros ujjú Bettina-blúzt, amely később hatalmas sikert aratott a divatkedvelő közönség körében.
Mester és múzsa
A felejthetetlen debütálást követően a tervező New Yorkba ment, hogy az amerikaiak körében is megalapozza hírnevét. Itt találkozott végre a példaképével, Balenciágával, akivel egészen 1972-ig, a spanyol tervező haláláig szoros barátságot ápolt. Givenchy gyakran elmondta az interjúkban: „Balenciaga tanított nekem mindent, amit tudok. Megtanított arra, hogy figyeljek a részletekre, hogy nem fontos gombot varrni oda, ahol nem vesszük hasznát, és hogy nem feltétlenül kell virággal díszíteni egy ruhát azért, hogy szebb legyen. Nincs szükség felesleges részletekre.”
Idővel egyre több híresség, előkelőség kereste fel a szalonját. Az egykori First Lady, Jacqueline Kennedy például több hivatalos eseményen és a férje, John F. Kennedy 1963-as temetésén is a designer ruháját viselte.
Givenchy leglojálisabb vásárolója és egyben múzsája azonban minden valószínűséggel mégiscsak Audrey Hepburn volt, akivel 1953 nyarán találkoztak először. A közös együttműködés a Sabrina című filmmel indult útjára. Állítólag a designer azt hitte, hogy a világsztár Katharine Hepburnt várja a szalonjába, és erősen csalódott, amikor az ismert színésznő helyett Audrey sétált be hozzá. „Azt mondtam neki, hogy nincs sok időm, éppen a második kollekciómon dolgozom, és a munka kellős közepén vagyok. Végül azonban együtt vacsoráztunk, és mielőtt a vacsora véget ért volna, csak annyit mondtam: Bármit megcsinálok neked!” Ettől kezdve Hepburn ragaszkodott a Givenchy-kreációkhoz. Az évek során a sztár és Givenchy egy sor olyan nagy sikerű filmben dolgozott együtt, mint a Mókás arc, az Álom luxuskivitelben, a Délutáni szerelem, a Párizsi mesék, a Hogyan kell egymilliót lopni?, az Amerikai fogócska, vagy a Tolvajrománc. A színésznő szerint Givenchy ruhái sokat segítettek neki abban, hogy hitelesen alakíthassa a szerepeket. De persze nem csak a kamera előtt, a kamerán kívül is gyakran viselte az általa tervezett darabokat. Ahogyan ő fogalmazott: „Givenchy ruháiban érzem egyedül, hogy önmagam vagyok. Ő több mint egy tervező, személyiséget teremt.”
Egy sokszínű karrierút
A tervező nemcsak a női és a férfiruhák terén ért el sikereket, de lakberendezésben és a parfümök világában is megmutatta tehetségét.
A theguardian.com szerint Givenchy szerette saját magát „örök tanulóként” jellemezni, olyannak, aki folyamatosan új ötletek és új inspiráció után kutat. Az 1995-ös nyugdíjba vonulását megelőző divatbemutatón azt mondta egyik barátjának: „Már nem készítek ruhákat, de a felfedezéssel továbbra sem hagyok fel. Az élet olyan, mint egy könyv: az embernek tudnia kell, mikor kell lapozni.” A tervezői munka befejeztével sem hagyott fel a munkával, 1995 óta művészeti és antik szakértőként dolgozott a Christie’s aukciós háznak.
1988-ban az LVMH csoport megvásárolta a Givenchy-márkát, de Givenchy még hét éven keresztül kreatív igazgató maradt. Nyugdíjba vonulása után a tervezői székben John Galliano, Alexander McQueen, Julien Macdonald és Riccardo Tisci is jelen volt hosszabb-rövidebb ideig. A divatháznál 2017-ben a vezető designer szerepét a brit tervező, Clare Waight Keller vette át (a márka első női művészeti igazgatójaként), aki Givenchy halálát követően mély szomorúságát fejezte ki a közösségi médiában a tragikus hír kapcsán.
Givenchy 2018 tavasz/nyár
Tavaly Calais-ban a tervező tiszteletére megnyílt kiállítás megnyitóján Givenchy azt mondta: „Boldog vagyok, mert valóra váltottam az álmot, amelyről gyermekként ábrándoztam.”
Nyilatkozatában a Givenchy divatház „a francia haute coutre világ páratlan alakjának” nevezte őt. Hozzátették, Hubert de Givenchy több mint egy fél évszázadon keresztül a párizsi elegancia szimbóluma volt. Divathoz való hozzáállása és munkája ezután is hatással lesz a szakmára.
A tervező családja arra kérte a csodálókat, hogy virágküldés helyett támogassák inkább Givenchy emlékének tiszteletére az Unicef gyermekekért folytatott munkáját.
