A meghívó az asztalon várt. Döbbenten jutottam arra a megállapításra, hogy míg én pakolgattam, valaki egy borítékot hagyott az asztalomon. A feladó a Corinthia Hotel Budapest, a tárgy pedig nem más, mint meghívás egy nyomozásra.

Elgondolkodom. Ez már a második bűntény a Royal Palace-ban. Minden második hónapra jut egy. Egészen biztossá kezd válni, egy bűncselekmény-sorozat részesei vagyunk, amely ismétlődik minden második hónapban…

A hotel bejáratát átlépve nyomasztó csend fogad. Cipőm kopogása visszhangzik a falakon, ahogy az előtéren átrohanok, meg sem állva az étteremig. Mindenhol sárga szalagkordon. Átlépek az egyiken, s máris az étkezőben vagyok. Az evőeszközök diszkrét csörömpölése félbeszakad. Minden szem rám szegeződik, majd halk morajlás sejlik fel néhány asztaltól.

− Már megtörtént – állapítom meg magamban. Csak ki kell várni, amíg a nyomozók megérkeznek, s máris minden részletnek birtokában lehetek. Már csak egy rövid kis pillanat. Minden olyan sejtelmes és feszült. Az nem lehet, hogy ebben a nagy múltú és neves vendégkörrel rendelkező hotelban ilyen dolgok történhetnének meg… Pedig mégis! – morfondírozom magamban, amíg a kabátomat átnyújtom egy kalapos, furcsa alaknak.

Helyet foglalok a számomra fenntartott helyen. A menülapba merülök: előételként Céklával és pálinkával marinált lazac avokádókrémmel és Serrano sonkatekerccsel, Nyakas Chardonnay 2010, Budai, utána, főétel gyanánt, Roston sült szarvaskaraj zellerpürével, kelkáposztával és Grand veneur mártással, Gere Cabernet Sauvignon 2007, Villányi, s végezetül a desszert, Feketeerdő torta, Csokoládé mousse, mascarpone és meggyzselé, Vylyan Jégbor 2009, Villány.

− Pazar felhozatal − állapítom meg, miközben megérkezik a két nyomozó. Szétnéznek, én pedig követem a tekintetüket. Mindenki gyanús. Nem tétováznak. Kabátjuk belsejéből előkerül néhány boríték. Csendes léptekkel közelednek az asztalhoz. Leteszik. Tudjuk a dolgunkat. Csapatommal az előétel elfogyasztása után elolvassuk a tartalmát, és elindulunk. A hotel folyosója félhomályban úszik. Valahonnan kések hangja hallatszik. Elhaladunk a konyha mellett, ahova bepillantva megállapítom, minden innen indulhatott ki. A spa-részlegbe érve, a fojtogató gőzben megismerkedünk Kálmánnal és Ferenccel. Nem mindennapi dolog, hogy az ember egy ilyen eset részesévé váljon. Ármány, hazugság, cselszövés. Tragikus, amit a hotel falain belül nagy valószínűséggel elkövettek. A régi moziterembe visz az utunk. A falépcső nyikorogva jelzi a történet nyomasztó súlyát. Furcsa érzés keríti hatalmába a társaságot. Ebből a teremből menni kell. Megelőztek bennünket, minden nyomot eltüntettek. Kétségbeesünk, s úgy érezzük, azonnal cselekednünk kell.

Megérzéseink nem csalnak. Vissza kell jutnunk valahogy a hotel központi részébe. Ott vár bennünket valami, valami egészen döbbenetes. Egy bőrönd. Tilos kinyitni. A súlya tetemes. Emelgetjük, nézegetjük, tippelgetünk. Tudjuk, a megérzéseinkre kell hallgatnunk, fontos ez a bőrönd, ahogy az is, hogy ennyire nehéz. De már nem értünk semmit, lassan a kétségbeesés minden formája úrrá lesz a társaságon. Megtudjuk, Kálmán eltűnt. FOGOTT EGY TAXIT, ELINDULT AZ ÁLLOMÁS FELÉ, AHOVA NEM ÉRKEZETT MEG. Hamarosan kifutunk az időből, nem kérdés tehát, az étterembe kell jutnunk mihamarabb.

Az asztalunkhoz érve már a főétel fogad bennünket. Egy gyanús külsejű, kalapos férfi tölti poharainkba a rubinvörös sauvignont. Nem tudom levenni róla a szemem. Ő lenne az? Ő lenne Ferenc? Vagy Kálmán? Egészen biztos, hogy köze van a történtekhez. A hideg futkos a hátamon. Érzem, valami történni fog. Nem kell sokat várni. Újabb borítékkal érkeznek a nyomozók. Egymásra nézünk mi hatan, akik az asztalt körülvesszük. Mindenki szemében döbbenet és félelem. Egy újabb rejtély, a kirakós egy újabb darabkája vár ránk valahol. Nincs időnk tétovázni, indulni kell. Nemcsak erkölcsi normák, de akár emberéletek is kockán foroghatnak, ha nem vagyunk elég gyorsak és leleményesek. Az orfeum előterében minden szem egy hatalmas táblára szegeződik. Óvatosan szétnézek. A legjobb pillanat, hogy a tettesek elhagyhassák az épületet. Elterelő hadműveletként tökéletes, hogy mindenki figyelme a kijárattal szemben található pontra irányul, így senki sem láthatja, mi történik a háta mögött. Megfejtettük a rejtélynek ezt a nagyon fontos részét. Vissza kell térnünk az étterembe, hiszen a nyomozás lezárásához a papírmunkát el kell végezni.

Néhány főből álló kis csapatom halk léptekkel közeledik az asztalhoz. A desszertbor már a pohárban vár bennünket egy papír és egy toll kíséretében. Munkához látunk. A végső feladathoz. Összegezni és megoldást kell találni arra, ami ezen az estén árnyékot vetett a hotel jó hírére. Leleplezni a bűnösöket, s megoldani az est rejtélyét.

Pár perc múlva kényelmesen dőlünk hátra hatalmas foteljeinkben, s a desszert mellé szinte cseppenként kortyolgatjuk a kellemesre hűtött jégbort.

Felgöngyölítettük a bűncselekmény eddig elvarratlan szálait. Hogy jól vagy rosszul, az hamarosan kiderül „Sherlocktól” és „Dr. Wattsontól”.

Kálmán végérvényesen eltűnt, Ferenc pedig most is túljárt az egész társaság eszén. Döbbent félelemmel vesszük tudomásul, nem utoljára hallottunk róla. A nyomozó végszóként egy információval tér vissza. Legközelebb 2013. január 17-re van szobafoglalása Ferencnek a hotelban, természetesen álnéven. Két detektív várja majd a felbukkanását, hiszen egészen biztos, hogy újabb bűntényre készül.

A két nyomkereső januárban is számít a vendégek segítségére. Ezért aki úgy érzi, részese szeretne lenni a Corinthia Hotel Budapest – régebbi nevén Royal Palace – falain belül zajló titokzatos eseményeknek, jelentkezzen minél hamarabb a szabolcs.timku@corinthia.com mailcímen, ahol a két ügynök már most várja alkalmi kollégáit, hiszen Ferencet kiismerni és a következő bűntényt megakadályozni igazán nagy kihívás lesz.