Tévhit, hogy egy cégtulajdonos csak akkor akarja utódjának átadni vállalkozását, esetleg a piacon értékesíteni, ha már megöregedett. A magas életkor fontos tényező lehet, de az is lehet, hogy az alapító már az ötvenes éveiben járva úgy érzi, belefáradt a cégvezetésbe, esetleg kiégett, és ezért akar megszabadulni a mindennapi teendőktől. Ha pedig az örökösök nem mutatnak érdeklődést a vállalkozás iránt, vagy nem rendelkeznek megfelelő szaktudással és tapasztalattal, nem szabad rájuk kényszeríteni a vezetését, birtoklását.
Tévhit, hogy a családi cég jövője szempontjából kizárólag a cégöröklés természetes vagy jogi sorrendje a legjobb megoldás. Lehet, hogy nem az első- vagy másodszülött gyermekre kell hagyni a vállalkozást, lehet a választott akár egy unokaöcs vagy távolabbi rokon is. Előfordulhat, hogy a legközelebbi hozzátartozó nem a cégben képzeli el életpályáját, vagy valamiért alkalmatlan a cégvezetői feladatra. Az a legfontosabb, hogy vállalkozás a belátható távlatokban is sikerrel működjön, és e célnak megfelelő döntést hozzon a tulajdonos családfő.
Tévhit, hogy egy cég irányításában a generációváltás egy egyszeri esemény. Az valójában egy hosszabb folyamat, egy átmeneti időszak. Fontos, hogy az alapító tulajdonos időben kezdjen el gondolkodni rajta, és megfelelően felkészüljön rá. A kezdet, amikor a cégalapítóban megfogalmazódik a gondolat a vállalkozás átadásról, s az utód hajlandóságot mutat a stafétabot átvételre, majd elkezd beletanulni a feladatokba. Előnyösebb, ha az örökös már hosszabb ideje a cégnél dolgozik – akár a ranglétre alsóbb fokairól haladva felfelé. A szakirányú képesítését menet közben is megszerezheti, tudatosan készülve a cég megöröklésére, átvételére. Akár több évig is eltarthat a cégátvétel, melynek végén a szükséges tudással (megszerzett diplomával), képességekkel és kellő tapasztalattal felvértezett utód képes önálló döntéseket meghozni: mind szakmai, mind pénzügyi, mind stratégiai döntéseket.
Tévhit, hogy a generációváltás csupán pénzügyi kérdés. Annak üzleti, piaci, családi, sőt érzelmi vonatkozásai is vannak. Fontos, hogy az alapító tulajdonos és az örökös közösen dolgozzon ki átgondolt stratégiát, amely figyelembe veszi az összes érdeket (és érzelmet).
Tévhit, hogy helytelen egy családi vállalkozásban cégeladásra gondolkodni. Adott esetben lehet ez az egyetlen, a leghelyesebb út lehet a vállalat jövője érdekében, mellyel jól járhat a céget eladó tulajdonos, s vele együtt egész családja.
Tévhit, hogy egy tulajdonos csak akkor akarja eladni családi vállalkozását, ha nincs örököse. Előfordulhat, hogy van utód a vállalkozás tulajdonlásához, vezetéséhez, de a gyermek vagy távolabbi rokon nem érez késztetést iránta, más elképzelései vannak, és nem kíván az apa vagy az örökhagyó nyomdokaiba lépni.
Tévhit, hogy a cégeladás könnyen megvalósítható folyamat. Nem néhány hétig vagy hónapig tart, még akkor sem, ha könnyen sikerül vevőt találni. Olykor egy–másfél év is eltelhet a kezdeti lépésektől az eladási papírok aláírásáig. Az is tévhit, hogy megfelelő szakemberek nélkül az adásvétel könnyen lebonyolítható. Szükség lehet tanácsadókra, de elsősorban legalább egy jogászra és egy pénzügyi szakemberre.
Tévhit, hogy eladáskor túl kell árazni egy céget. Tévút azt hinni, hogy a vállalkozás túlárazva is elkel, ha valaki komolyan érdeklődik a cég iránt. De arra is tévút gondolni, hogy már csak azért is érdemes jóval többre értékelni, mert úgyis alkudni akar a vevő, és a kellően magas árból könnyebb engedni.
Tévhit, hogy eladáskor csak a cégtulajdonos érdekeit kell figyelembe venni. Egy üzletben objektívnek kell lenni, a vevő érdekeire is tekintettel kell lenni, elismerve szándékait, céljait a vállalkozás jövőjével, működtetésével kapcsolatban.
Tévhit, hogy cégeladáskor bárkinek a jelentkezését érdemes elsőre elfogadni, csak fizessen. Értékesítéskor olyan vevőt érdemes találni, akiről feltételezni lehet, hogy rendelkezik a szükséges szaktudással és tapasztalattal ahhoz, hogy a jövőben sikeresen tudja vezetni a vállalatot. Bizonyára ez a célja, de emellett az eladóban ott van az önbecsülés, és bizonyára nem szeretné, hogy a hosszú évtizedek alatt, kemény munkával felépített vállalkozását nem sokkal az eladást követően esetleg bedőlni lássa. Még akkor sem, ha a vevő időben és pontosan kifizette a teljes vételárat.
