Igazából nehéz definiálni, hogy ki is ő. Reneszánsz ember, aki mindenhez jó érzékkel nyúl. Sikeres, nem panaszkodik, átütő az aurája. Egyetlen példa: egy, a Comói-tó partján épülő szálloda tervein is dolgozik, és meggyőzte a tulajt, hogy vegye fel a kínálatába a villányi borokat. Olaszországban! Hazai munkáin érezni, hogy egyrészt érti és érzi, hogy mi az az épített és szellemi örökség, amire büszkék lehetünk, amit tovább kell örökítenünk, másrészt nagyon nemzetközi és trendi, amit alkot. Ugyanakkor nem izzadságszagú, mentes mindenféle erőlködéstől. Sikerekről, a „beszélő” épületekről és arról is mesélt nekünk, hogy miért nem pályázik egyetlen tenderen sem. Zoltán magasfokú szakmaisága közvetlenséggel párosul, vele szinte lehetetlen magázódni.

A Kodály Köröndön lévő irodádban beszélgetünk, abban az épületben, ami talán még a létrejöttekor sem volt ilyen fényűző, és amelynek a helyreállítása a Te munkádnak is köszönhető. A míves részletek egységet alkotnak, és szinte pazarlóan nagyvonalúk. A tetőtér kidolgozása is ámulatba ejtő, de az Andrássy út felől szemlélődők előtt rejtve marad, hiszen a műemlékvédelem megszabta, hogy az utcafront vizualitásán – a kintről is látható megjelenésen – nem változtathattatok. Úgy tűnik, hogy ezt az akadályt könnyedén megugrottad, hiszen Budapest épített örökségének megőrzése és tisztelete – eddigi munkáid alapján – számodra is alapvető. Ám ahhoz, hogy magas minőséget alkothass, olyan befektetőkre volt szükséged, akik elfogadják azt, hogy ennek az épületnek a tetejére olyan újragyártott és nem éppen olcsó huzatfokozókat kerületek fel – az eredetiek pontos másolatai – amelyek gyakorlatilag nem is látszanak az utcáról. És ez csupán egyetlen részlet. De, feltételezem, az alkotói szándék és a befektetői elvárás nem mindig találkozik.

Mindig büszke voltam rá, hogy nem az a dizájner vagyok, aki arra panaszkodik, ami nem sikerült. Amit kitalálok, az jellemzően meg is valósul, de ehhez irgalmatlanul sok munka kell; ha szükséges, akkor százszor is elmondom az ügyfélnek, hogy miért jó a koncepcióm, az ő számára is. Ennek az épületnek az újjászületése 2 milliárddal többe került miattam, amitől a beruházó először sokkot kapott, de aztán megértette, hogy nem ennyivel fog többet érni. Általában is igaz: először meg kell vele értetni, hogy mit miért kell – illetve érdemes – úgy csinálni, ahogy bemutattam. Aztán amikor jönnek a nehézségek, egy sokévig tartó építkezés során váratlan dolgok történnek – koronavírus, válság, háború – a finanszírozó persze elbizonytalanodik.

A Kodály Palace újjáépítésének költségvetését kétmilliárd forinttal növelték Varró Zoltán belsőépítészeti megoldásai. Az épület értéke ennek többszörösével emelkedett.

Ez az úgynevezett élet.

Így van. és erre az úgynevezett életre fel kell készülnünk; a megrendelő az elején beleszeret a projektbe, de aztán sokszor már csak a problémákat látja.

Te nem? Vagy a Te dolgod a tűz felcsiholása?

Mindig a célt nézem, sikerorientált és kitartó pasas vagyok. Az alkotás vágya motivál. Ennek köszönhetően gyártattuk le a huzatfokozókat, készíttetettünk szobrokat a belső kertbe, álmodtunk közel egymillió dolláros üvegtetőt a Hercegprímás utcai Aria Hotelbe.

Jobban élvezed az alkotás folyamatát, mint az elkészült művet?

Éppen az Aria befektetője mondta nekem, amikor ezt a bizonyos üvegtetőt néztük fentről, hogy ez a projekt a mi gyerekünk. És a gyerekre vigyázni is kell.

A budapesti Aria Hotel lobbyját a padlón végigfutó zongorabillentyűk,

az ikonikus üvegkupola és a Bogányi-zongora uralja

A nevelőszülők úgy bánnak ezekkel az épületekkel, ahogy szerinted kell?

Nem tudnak másképpen bánni. 99 százalékban megmaradt a kapcsolat, és egy virágcsokrot sem cserélnek ki anélkül, hogy ne lássam. Nem változtatnak a koncepción. Ha valaki feltesz az instagramra egy képet egy olyan épületről, amit én terveztem, és nem jól áll a párna, már írok is.

Ez előírás vagy tisztelet?

Is-is. Ezek az épületek így működnek, és ezt ők is tudják. Minél több munka készül el, annál inkább látják, hogy a sikerhez ez is kell. Nem elég megcsinálni, de úgy is kell, hogy maradjon. Ez nekem is fontos. És ha jól működik, még akkor is kell vele foglalkozni, mint ahogyan a gyerekkel is, életkortól függően mindig másképpen. Egy szálloda esetében is figyelni kell a trendeket, reagálni a változásra. 10 éve mindenki bort ivott, most mindenki gin-tonicot rendel. Eddig a boros hűtő volt a domináns, de ma már nem erre van igény. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy nem divatosak akarunk lenni, hanem egyediek.

Azt szokták mondani, hogy a világ leghíresebb modelljei közül sokat jószemű fotósok fedeztek fel az utcán. Meglátták azt, amit mások nem: messze átlag feletti adottságot, szépséget, sármot, kisugárzást. Valahogy úgy képzelem, hogy Te is meglátod a lepukkant épületekben a potenciált.

Az egész életem erről szól, ez a karrierem alapja, de ez nem csak nagy épületekre vonatkozik. Legyen szó akár csak egy 50 négyzetméteres lakásról: beszél hozzám, megszólít. Én pedig meg tudom mondani, hogy mi áll jól neki. Ez olyan, mintha egy stylisthez mennél, aki meg fogja tudni mondani, hogy mi áll jól neked. Egy épületnél a siker titka, hogy kinek szól majd. A Podmaniczky utcai Mystery Hotel – a régi szabadkőműves székház –, esetében először senki sem értette, hogy miért akarok ötcsillagos szállodát csinálni a város azon szegletében. De hozzám beszéltek a falak. A ház nem hotelnek épült, középület volt reprezentatív terekkel, ennek megfelelően az épület fele holttér, egy 3-4 csillagos szálloda nem termelte volna ki ezt a fajta nagyvonalúságot.

A Mystery Hotel Budapest Varró Zoltán javaslatára történelmi tematikájú,

ötcsillagos luxusszállodaként nyitotta meg kapuit

És ezt értékelik a befektetők? Nekik mégiscsak fontos a megtérülés.

Igen, mert értik és érzik, hogy nem székeket és bútorokat akarok nekik eladni, hanem egy életérzést, egy álmot. Ebből a szempontból mindegy, hogy hotelről vagy borászatról van-e éppen szó. Az a célom, hogy oda akarj tartozni. Mindezt, már a nulladik fázisban egy 3D-s terven mutatom meg, és ezt nagyon komolyan veszem: azt prezentálom, hogy milyen lesz majd az elkészült enteriőr. Nem hasonló, hanem pontosan olyan! Az Aria Hotel lobbija az első éjszaka lázas munkájának eredménye, és ma is ezt látja. aki bemegy egy kávéra. Ez alapján szerződtettek le.

De ha változtatást kérnek, elfogadod? Vagy az a fajta művész vagy, akinek a munkája szent és sérthetetlen?

Egyszerre vagyok rugalmas, ugyanakkor nagyon makacs. Ami logikus és egyértelmű, például a műszaki részletek, az észszerűség irányába mutató kérések, azt elfogadom, ha a végcél nem változik. De arra nem vagyok hajlandó, hogy a filmemből kivegyék George Cloony-t és kicseréljék Kovács Józsefre, mondván, az ő szerepeltetése olcsóbb.

A 2000-es évek elején saját lakberendező műsorod volt az RTL-en.

Jó volt, szerettem, sokat tanultam, díszletet terveztem, megtanultam vágni, fényekkel bánni, de egy másik műsorötletem miatt kirúgtak, amit akkor nagyon bántam, de ma nagyon hálás vagyok a sorsnak, mert ez terelt jó irányba. Ma ott vagyok, ahol lennem kell.

Van kedvenc „gyereked”? Ha csak egyetlen épületet tehetnél fel a Rólad szóló kiadvány címlapjára, melyik lenne az?

Mindegyiket szeretem, de amivel kinyitottam a kaput a karrieremhez, azok közel vannak a szívemhez. Ilyen az említett Aria Hotel, vagy a szegedi Science Hotel lobbyja, amivel 2016-ban elnyertem a New York-i Gold Key Awards-ot, de szívesen említem az Onyx Restaurantot vagy a Platan Gourmet Restaurantot Tatán. Ebben a szakmában az a jó, hogy mindig új dolgokat alkothatunk, minden dizájn más; idén nyílik a Nuvole Garden Hotel Lake Como Brunate, jövőre adják át a kolumbiai Cartagénában a Sofitel Legend Santa Clara-t. Decemberben készült el a Villa C Hotel Thaiföldön, ahol nemcsak a belső kialakításért feleltem, hanem az építészeti koncepció is az enyém. Mindig születnek új gyerekek, akik sok örömet és persze munkát adnak.

A Comói-tó melletti hegytetőn álló szecessziós épületben, Varró Zoltán tervei alapján idén nyitja meg kapuit az ötcsillagos Nuvole Garden Hotel Lake Como Brunate

Hogyan felügyeled a munkát? Kijársz?

Igen, néhány napja jöttem haza Comóból, ez is a munka része.

Igaz, hogy rávetted a tulajdonost, hogy az itallapon legyenek villányi borok is?

Igen! Fontosnak tartom, hogy ha én lehetőséget kapok külföldön, akkor minél több dolgot csempésszek be a projektbe a hazámból, olyan dolgokat, amiben kiemelkedők vagyunk és én is hiszek. Ilyen a például a bor, de egy magyar festőművész képei is szerepelni fognak a comói hotelben.

Hogyan nyered el a munkákat? Folyamatosan pályázol?

Sohasem pályáztam, még 18 évesen sem. Mindig is azt gondoltam, hogy amit én képviselek, az annyira más, hogy nehéz összehasonlítani. Ne azért válasszanak, mert jobb árat adok. Ez nem pökhendiség; szembe megyek a forgalommal, mást csinálok, mint mások, egyszerűen másképpen gondolkodom, és ez így van jól. Nekem is és a többieknek is megvan a magunk ügyfélköre. A legfontosabb – és ezt hangsúlyozom a diákoknak is –, hogy légy önazonos, találd meg a saját utadat. Én hamar megtaláltam: szüleim, testvérem máig emlegetik, hogy kiskamasz koromban sokszor jöttek úgy haza, hogy nem tudták épp hol van a szobájuk, mert átrendeztem az egész lakást. Úgy gondolom, nem én választottam a belsőépítészetet, a belsőépítészet választott engem. Ezzel együtt: ez egy rögös út, inkább földút, mintsem autópálya. Az elején nehéz volt, de hittem benne, hogy meg kell mutatnom magam. Hadd meséljek el egy rövid történetet arról, hogy min múlnak a dolgok: az Óbudai Egyetemre rendszeresen hívnak államvizsgáztatni. Két fiatalra ott figyeltem fel. A diplomák kiosztása után állást ajánlottam nekik, ma a munkatársaim.

A Nuvole Garden Hotel Lake Como Brunate lenyűgöző Blu éttermének vízalatti hangulatát a tó inspirálta, falait Uzsaly Márton monumentális képei díszítik

A szállodák és éttermek mellett terveztél fitnesz-termet, fogorvosi rendelőt, fodrász-szalont, borászatot és sorolhatnám. Az ember benyomása, hogy egyik sem hasonlít a másikra, de valami közös szál mégiscsak van. Mi az ars poeticád?

Alkalmazott művészetet csinálok. Nem azt festem, amit mi akarok, amihez aztán vevőt keresünk. Az teszi számomra igazán érdekessé ezt a munkát, hogy sok mindennek és sok mindenkinek kell megfelelni. Ez elsőre nehéznek tűnik, de számomra ez jelenti az igazi kihívást és ez a drive-ja a kreativitásomnak. És amiért minden projekt teljesen más, így a végeredmény is mindig más lesz. Persze azért a stílusjegyeimet mindenhol fel lehet fedezni.

A siker vonzó, és újabb munkákat hoz. Nem félsz attól, hogy túlnövöd magad?

Büszke vagyok arra, hogy akik 10-15 évvel ezelőtt is az ügyfeleim voltak, azok kitartanak mellettem. Ennél fontosabb visszajelzés nincs! De a kérdésre a válasz: két út van. Az egyik, hogy a kétszáz fős irodához a nevemet adom, de a tényleges munkát már mások viszik.

Mint például Sir Norman Foster.

A másik út pedig az, amit mondjuk Philippe Starck francia dizájner képvisel. Mindössze 15-en vannak, kevés munkát vállalnak. Mi is kézi vezérlésű iroda vagyunk, addig bővülünk, amíg átlátom a munkákat. Abban a korban vagyok, amikor a legtöbbet bírom. 40+ projektet viszünk hat kollégámmal három földrészen.

Ezzel együtt kemény tempót diktálsz, magadnak is. Nem nagy a nyomás? Bár látszani nem látszik.

Amíg az nyom, amit szeretek, addig nincs gond. Én hajnali háromkor azért kelek fel, mert eszembe jut valami, és nem is alszom vissza, amíg nincs meg a megoldás.

Akkor ez az egész mégiscsak az önmegvalósításról is szól?

Minél több összetevőből kell főznöm, annál jobban szeretem a feladatot. Azt szoktam kérni a megrendelőtől, hogy írjon le mindent, amit szeretne, még akkor is, ha egy Boeing 747-est szeretne a nappaliba. Minél több ilyen van az asztalon, annál jobban beindul a kreatív énem. Teremteni akarok, miközben töretlenül hiszek az egyediségben. Ha séf lennék, akkor Michelin-csillagos szeretnék lenni, aki újat alkot, de úgy, hogy a vendég élvezze az eredményt. Mindig ez a fontos: lássam, hogy a munkám eredménye működik, és örülnek neki. És ez nem csak az ötcsillagos szállodákra érvényes. A most piacra dobott tapéta kollekciómnak is ez az esszenciája: mindenkinek jár egy kis luxus.

Ezen a tapétabemutatón én is ott voltam. Egy „mezei” kiállításon, messze nem luxuskörnyezetben.

Erről beszélek. Ha hotelt tervezünk, akkor a világ legjobb hotele a mérce, ez inspirál. Megnézem a híres épületeket, miért jó és miért kapták fel. A konkurencia nem itthon van, hanem a világban, a legjobbaktól kell tanulni. Hiszek benne – és most jön a kérdésre a válasz –, hogy a jó dolgok hazahozhatók, például, hogy egy 40 nm-es lakásban is csinálhatunk valami jót, egy függönnyel vagy tapétával. Egy 5 nm-es fürdőszobát is át lehet alakítani álomspává. Ennek a szakmának az a legszebb része, hogy ha jól csináljuk, akkor széppé tudjuk tenni az emberek életét, legyen szó lakásról, étteremről vagy hotelről; a színvonal és a tökéletes harmónia megteremtése a fontos. Egyébként is szeretem az embereket, és fontos, hogy közvetlenül kapjak visszajelzéseket. A tapétabemutatóra eljött egy idős hölgy az unokájával – a lánya küldte –, hogy megnézzen egy tapétát. Őszinte örömömre a legfeltűnőbbet választotta. Hitvallásom, hogy minden ember más, minden ember másfajta környezetben érzi jól magát.