Sokan úgy vélik, ha egy családi cég tulajdonos-ügyvezetője elérte a megfelelő kort, csak gondol egyet, és átadja az irányítást utódjának. Aki lehet az egyik, esetleg több gyermeke, vagy épp az unokaöccse, unokahúga. Ha tudatosan készült erre, akkor a kiszemelt utódot megfelelő iskolába, lehetőleg szakirányú felsőfokú intézménybe járatta, esetleg a határokon túl egy jeles cégnél szerzett tapasztalatokat. Majd néhány évig részt vett a családi cég működésében, megismerte hogyan épül fel, kik alkotják, és milyen vezetési technikák, tárgyalások szükségesek a cég irányításához, üzletkötéseihez. Ebben az ideális – és alaposan előkészített – esetben egy idő után valóban elég egy gondolat, és amikor a családfő elérkezettnek látja az időt, utódjára bízza az általa alapított vállalatot.
A sikeres cégutódlás hosszú folyamat eredménye
A cégutódlás megszervezése, végrehajtása sok buktatóval járó, hosszú folyamat. Még az imént említett ideális eset is több évnyi tanulási folyamatra épül. Valamint azzal, hogy meg van a kiszemelt utód, aki tehetséges és a megfelelő felkészülési időszak után képes ellátni a cégvezetést. Nem mellesleg hajlandó is, meg van hozzá az akarata, energiája. Mert bizony egy családban az is előfordulhat, hogy a generációváltásra kiszemelt utódnak más az érdeklődési köre, semmi kedve részt venni a családi vállalkozásban, és nem áll szándékában folytatni az elődök munkáját, meg ha az oly sikeres volt is.

A családi generációváltás folyamata minimum öt lépésre tagolható – hangzott el a Business Talks ’24 egész napos üzleti konferencián. Egy családi vállalkozásnál először fel kell ismerni, mikor érkezik el a generációváltás ideje, majd időben fel kell mérni és elemezni a lehetséges opciókat. Hiszen számos megoldás létezik a családi tulajdonlástól kezdve az eladásig. Az utóbbit a szakma teljes kiszállásnak, vagy exitnek nevezi. Rá kell jönni, hogy a vállalat, a tulajdonos, a család számára – lebontva az egyes családtagokig, a lehetséges utódokig – mi lehet az optimális, a leginkább, a legreálisabban megvalósítható. Úgy, hogy az lehetőleg elnyerje mindenki tetszését, akaratát, és a cég továbbvitele szempontjából is megfelelő legyen. Ezt követően stratégiát kell alkotni. Meg kell tervezni a kiválasztott célhoz a megfelelő utat, majd a feladatokat következetesen végre kell hajtani. S ez a legnehezebb – véli a két szakember. Mert ez a folyamat nem rövid. A tapasztalatok szerint egy generációváltás lebonyolítása egy működő vállalkozás esetében egytől öt évig is eltarthat.
Említett, ideálisnak tűnő példánkban, ha a család minden érintett tagja meghozta a döntést az utód személyéről, annak taníttatása, szakmai felkészülése, a családfő-cégvezető mellett eltöltött szakmai gyakorlat igenis eltarthat legalább öt esztendeig. A vállalat fenntarthatóságának egyik legfontosabb feltétele a tudatos felkészülés az átadásra, és annak gyakorlati megvalósítása – hangsúlyozták az előadók.
Ha az exit a megoldás
Az alapítónak azzal is számolnia kell, hogy a családi kupaktanács úgy dönt: nincs olyan utód, akire rá lehetne bízni a céget. Így marad az eladás. Az eladási árból aztán bőven juthat arra, hogy a családfő kényelemben és jómódban tölthesse nyugdíjas éveit, megalapozza gyermekei, rokonai jövőjét, hogy olyan munkát, tevékenységet végezhessenek, amelyben örömüket lelik.
Ám az alapító-tulajdonosnak tudnia kell: a vállalkozás értékesítése sem megy egyik napról a másikra. Meg kell határozni a cég értékét, majd a fel kell készíteni az értékesítésre. Ki kell alakítani az értékesítési stratégiát, majd a megfelelő szakértők bevonását a folyamatba. A leendő vevő számára fontos a transzparencia, a tulajdonosi viszonyok pontos tisztázása,
MILLIÁRDOSOK TANÁCSADÓJA
|
 |
GENERÁCIÓK ÜZLETBEN
|
|
a magántulajdon és a vállalati tulajdon egyértelmű szétválasztása. Például a telek- és ingatlanviszonyok, a járművek tulajdonának tisztázása. Csak ezt követően következhet a tárgyalások megkezdése az exitről. Mindez együtt akár egy teljes évet is igénybe vehet.
A nyugati gyakorlat
Tapasztalatok szerint egy családi vállalkozásban egyik szereplő sem tudja pontosan felsorolni a cég összes tulajdonát, mindenkinek elsősorban azok jutnak eszébe, amelyek az ő szemében lényegesek. Ezt már Kürti Tamás a KÜRT Információbiztonsági és Adatmentő Zrt. alelnöke, egyben a Family Business Network Hungary alelnöke mondja, aki nagy személyes és szakmai tapasztalatokkal rendelkezik a családi generációváltás folyamatában. Hiszen egyrészt édesapjától és nagybátyjától részben ő örökölte meg a KÜRT vállalkozás tulajdonosi és vezetői pozícióját. Másrészt maga is alapított olyan szervezetet, és olyan nemzetközi hálózatban tevékenykedik, melynek célja az utódlásmenedzsment.
Sokat lehet tanulni a nyugati országok gyakorlatából, ahol már generációk óta téma az utódlás. Tőlünk nyugatra már évtizedes hagyománya van annak, hogy a vállalattulajdonos családtagok találkoznak egymással. Személyes és családi tapasztalatot cserélnek. A generációváltás témakörében ugyanis bőven vannak olyan gyakorlati tanulságok, amelyeket nem lehet tankönyvekből megtanulni. Így talált rá Kürti Tamás a Family Business Networkre, ahol Európa nagy vállalatcsoportjainak tulajdonosaival ismerkedhetett meg, s ahol egy idő után már nemcsak szemlélője vagy hallgatója volt a szakmai programoknak, hanem egyik szervezőjévé is vált.
Mint említette, a családi vállalkozásokban természetes személyek kezében van a tulajdon nagy része, de emellett az a legfontosabb, hogy legalább egy családtag részt vegyen a vállalat operatív irányításában. Ennek jelentősége, hogy a hagyományos vállalkozásokkal ellentétben a családi cégek hatékonyabban képesek túlélni a válságokban. A családi tulajdonosok hosszú távon gondolkodnak, s amikor a piacon dekonjunktúra van, akkor még „a családi ezüstöt” is hajlandók bevinni a cégbe a túlélésért. Hisznek abban, hogy hogy amikor újra megerősödik a piac, akkor ők a versenytársaknál felkészültebbek lesznek.

Előfordulhat, hogy egy idő után mégis eljön az exit ideje. Egy családi cégnél az alapító volt a szuperhős, aki egyszerre tudta, hogyan állítsák elő az adott terméket, és értette a piac mozgását. A második generáció látta az első elképesztő erőfeszítését, azt, hogy miként tették naggyá a vállalkozást. Majd jön a harmadik generáció, melynek tagjai már beleszülettek a jóba. Ők már nem látták a fejlődést kísérő erőfeszítéseket. Kérdés, ha őket érinti a váltás, vajon meg tudják, meg akarják-e tartani a családi céget, vagy inkább túladnak rajta? Egy biztos, akár generációváltásról, akár cégeladásról döntenek, az mindenképp tudatosságot és tervezést igénylő, jellemzően nem rövid folyamat.