A királyi hatalom ma már a legtöbb európai országban csak szimbolikus erővel bír. Az uralkodói családok többsége mégis nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvend, ami annak is köszönhető, hogy a monarchia tagjai már korántsem tűnnek annyira megközelíthetetlennek és távolinak, mint a régi időkben. Nagy szerepe volt ebben azoknak a hercegnőknek és hercegnéknek, akik hétköznapi sorból emelkedtek ilyen rangra, vagy ők maguk választottak társul „egyszerű halandókat”.
Maria Teresa luxemburgi nagyhercegné
Havannai gyermekévei alatt Maria Teresa Mestre talán álmodozott a hercegnői életről, de azt biztosan nem sejtette, hogy álma néhány évtizeden belül valóra válik. Élete már uralkodói pályafutása előtt is bővelkedett fordulatokban: jómódú családja a forradalom kitörése után elmenekült Kubából, és New Yorkban, Spanyolországban majd pedig Svájcban telepedett le. Itt, 
a genfi egyetemen történt, hogy a politológiát hallgató Maria megismerte férjét, a leendő luxemburgi nagyherceget, és a diákszerelemből házasság lett, amelyet öt gyermek követett. Bár a nagyhercegné története kétség kívül mesebeli, rossz úton jár az, aki azt hiszi, hogy Henrik egy szegény sorból származó, egyszerű, hétköznapi lányt emelt fel a magasba. A Mestre család spanyolországi arisztokrata, valamint konkvisztádor felmenőkkel büszkélkedhetett, ám mint kiderült, anyósának ez édeskevés volt ahhoz, hogy jó szívvel fogadja menyét a családban. Kettőjük nyomasztó viszonyára azonban csak a közelmúltban derült fény, amikor Maria Teresa őszintén vallott saját családi problémáiról, és arról, hogy származása, műveltsége és stabil pénzügyi háttere ellenére a nagyhercegnő finoman szólva sem kedvelte őt, mivel nem volt európai, és nem rendelkezett királyi felmenőkkel. Férje azonban kitartott mellette, tavaly pedig egész Luxemburg a hercegi pár harmincadik házassági évfordulóját ünnepelte. Az emberek nagyon megszerették a vidámnak, kedvesnek és intelligensnek tartott hercegnét, aki férjével egyetemben megpróbál a lehetőségekhez mérten normális életet élni. Az országba látogatóknak például egész nagy esélyük van arra, hogy belefussanak a párba, akik gyakran mennek moziba, vásárolgatnak vagy sétálnak a belvárosban. Maria Teresa ideje nagy részét a családi teendők mellett humanitárius feladatokra fordítja. Figyelme az elmúlt évtizedekben az idősekre és a gyermekekre egyaránt kiterjedt, jószolgálati tevékenyégéért kitüntetést is kapott, a közelmúltban pedig az UNESCO-nál foglalkozott kislányok taníttatásával és a gyermekprostitúció ügyével.
Viktória svéd királyi hercegnő
Elképzelni is nehéz, hogy milyen lehet úgy felnőni, hogy az ember tudja, a jövőben majd egy ország felett fog uralkodni - még akkor is, ha ma már ez „csupán” formalitás. Bár Viktória két éves korától fogva készül erre, mégis úgy nyilatkozott, hogy a királynői lét olyasmi, amit egy percre sem tud kiverni a fejéből, és vannak olyan pillanatok, amikor azt kívánja, bárcsak máshol, másvalaki lehetne.
Már egész fiatal kora óta reflektorfényben volt, aminek következtében tizenévesen komoly étkezési zavarokkal küzdött, ám ennek leküzdése után teljes mértékben tanulmányaira koncentrált. Ami szakmai hátterét illeti, a család nem bízta a véletlenre, hogy a leendő királynő milyen oktatásban részesül. Igaz ugyan, hogy kezdetben mezei állami általános iskolába járatták, a gimnáziumot már egy elit iskolában végezte, egyetemre pedig Svédországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban járt. Többek között konfliktuskezelést és nemzetközi békefenntartást is tanult, de gyakornokoskodott a washingtoni svéd nagykövetségen, a svéd parlamentben és az ENSZ-ben is. Viktória személyében az ország tehát egy felkészült királynőt kap, aki nem kizárólag jótékonysági rendezvényeken edződött, hanem a nemzetközi politika színterén is. Magánéletében nem az elvárások, hanem a szíve szerint cselekedett, férjéül ugyanis nem egy arisztokratát választott, hanem személyi edzőjét, Daniel Westlinget. Kapcsolatuk elején rettentően próbálta óvni privát szféráját, mégis hamar kiderült, hogy választottja „közönséges halandó”, de úgy gondolta, boldogsága fontosabb, mint a tradíció, vagy a származás. Miután a király megadta a házassági engedélyt – ennek hiányában Viktória elveszítette volna trónörökösi jogát – egybekeltek, azóta pedig megszületett első közös gyermekük. A történtek óta a királyi család ismét nagy népszerűségnek örvend, és ebben a házasságnak is nagy szerepe volt.
Letizia asztúriai hercegné
Letizia Ortiz sokáig a híreket szerkesztette, ma viszont inkább ő áll azok középpontjában. A 
spanyolok igazi celebritásként tekintenek rá, hiszen sok nő álmát váltotta valóra, amikor kimondta az igent az egyik legkapósabb agglegénynek, a spanyol trónörökösnek. Pedig Letizia addigra már túl volt egy házasságon, és sikeres újságírói karrier állt előtte. A szakma iránti vonzalom már korán megfertőzte, családjában több újságírót is találni, nagyapja alapította az Antena 3 rádiót Asztúriában, nagyanyja pedig a 20. század eleji kevés női rádiósok egyike volt. Letizia karrierje már fiatal korában sínre került, az egyetem elvégzése után doktori tanulmányokba kezdett, párhuzamosan pedig több médiumnál tevékenykedett, többek között az EFE spanyol hírügynökségnél, a CNN-nél, valamint vezette a spanyol állami televízió híradóját, és tudósítóként bejárta a fél világot. Legjobb 30 éven aluli újságíróként munkáját Larra-díjjal jutalmazták, amely az egyik legnívósabb díj a sajtó berkein belül. Pályafutása nem sokkal később véget is ért, miután megismerkedett a spanyol herceggel, akivel egy baráti összejövetelen találkozott először. A jelenlévők szerint Felipét teljesen magával ragadta az okos, talpraesett újságírónő, ami igaz is lehet, hiszen a herceg nem sokat teketóriázott, egy évvel később megkérte Letizia kezét, és fél évvel később pedig összeházasodtak. Két gyermekük született – köztük az utódlásban édesapja után következő Leonor hercegnő, akiből évtizedeken belül királynő lesz.
Stéphanie monacói hercegnő
Talán nincs még egy olyan arisztokrata napjainkban, akinek Stéphanie hercegnőhöz hasonló élete lett volna. Még nem töltötte be az ötvenedik életévét, de már olyan fordulatokat vett a sorsa, amelyeket csak francia művészfilmekben lát az ember. A hasonlat nem is áll messze az igazságtól, 
hiszen a hercegnő édesanyja a kor ünnepelt színésznője, Grace Kelly volt. Stéphanie 16 éves volt, amikor autóbalesetet szenvedtek, és édesanyja életét veszítette. A tragédiát elmondása szerint máig nem tudta feldolgozni, tinédzserként pedig ez még nehezebb volt. „Rájöttem, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy egyáltalán élek. A jövő előttem állt, és én azt mondtam magamnak: ez akár holnap véget is érhet. Senki nem próbálta igazán megérteni a viselkedésemet, amely abból következett, hogy teljes mértékben ki akartam élvezni az életet” – mesélte már felnőttként, hogy miért lett „lázadó”. Mert az udvarban bizony ő lett a rebellis hercegnő, kipróbálta magát divattervezőként, modellként – szerepelt a Vogue és a Vanity Fair címlapján is -, saját parfümmárkát dobott piacra, és énekesnőként is volt néhány slágere. Ma már leginkább üzletasszony, több kávézó és üzlet tulajdonosa, mellette pedig karitatív programokban vesz részt. Kiemelt területe a kultúra, a zene, valamint az AIDS elleni harc. Úgy tűnik megtalálta helyét a világban, de nem a magánéletben, amelyet karrierjéhez hasonlóan szintén nem az unalom jellemzett. Az évek során Stéphanie hercegnő olyan hírességekkel került szerelmi kapcsolatba, mint Paul Belmondo vagy Anthony Delon (Jean-Paul Belmondo, valamint Alain Delon fiai), de férjhez végül testőréhez ment, akitől két gyermeke született. A kapcsolatból válás lett, ami után a hercegnő egy elefántidomárba szeretett bele - gyerekeivel egy ideig a vándorcirkuszhoz költöztek -, az ismételt szakítást követően Stéphanie megmaradt a cirkusz berkein belül, és egy artistához ment hozzá, de ennek a kapcsolatnak is válás lett a vége. „Hercegnőhöz képest szokatlan életút van mögöttem” – nyilatkozta nemrég.
