Tükör: az emberiség jelenlegi állapota

„Ez már régen nagyüzem. Elvesztette az emberi arculatát”: állítják sokan a világ második legnagyobb médiaeseményéről, a cannes-i nemzetközi filmfesztiválról.

Ennek ellenére idén sem volt hiány sztárparádéból, sokkoló, elgondolkodató vagy éppen meglepetést keltő filmekből. Brad Pittől Nicole Kidmanig, Sean Penntől Salma Hayekig, Robert Pattinsontól Kristen Stewartig, Roberto De Nirótól Kylie Minogue-ig fél Hollywood ott tolongott a szeszélyes arcát mutató Cannes-ban. Marilyn Monroe a születésnapi tortán a gyertyát elfújó fekete-fehér fotója szolgáltatta a jubileumi fesztivál plakátját.

Utólag sokan jelképes értelmet tulajdonítottak az évtizedek óta nem tapasztalt ítéletidőnek, ami végigsöpört a francia Riviérán. Amilyen nyomasztó képet festett huszonhat ország ötvennégy filmje a világ és az emberiség jelenlegi állapotáról, olyan kegyetlenül bánt az időjárás a fesztiválozókkal. Beázott vetítők, uszályos estélyi ruhájukból az esővizet facsaró sztárok, esernyők és viharkabátok népesítették be a fesztiválpalotát és a híres Croisette sétányt.

Villogó vakuk előtt

Ám mindez nem jelentett akadályt a glamour színpadán, amely idén is Cannes megszokott főszereplője volt. A vakuk élénken villantak, a sztárok özönlöttek. Salma Hayek mély

dekoltázsával keltett feltűnést, Kylie Minogue fodros Dior-ruhakölteményével, Nicole Kidman királynői megjelenésével, Sting váratlan felbukkanásával, Bruce Willis vasalt arcával, Jane Fonda kortalan eleganciájával, Brad Pitt szelídgengszter-kinézetével.

Műfaji szélsőségek

Megcsonkított végtagok, szelíd banditák, ördögűzés, szexturizmus, kísértetjárás, bizarr ámokfutások, metafizikus látomások: a műfaji szélsőségekben idén sem volt hiány. Az extremitásokban és intimitásokban bővelkedő mozgóképes kínálatból említést érdemel az embergyűlölő hírében álló osztrák Ulrich Seidl Paradicsom: szerelem című filmje rubensi alkatú középkorú nők és afrikai fiúk alkalmi kalandjairól, Jacques Audiard rendhagyó love storyja (Rozsda és csont) az amputált lábú delfinidomárt alakító Marion Cotillard és egy lúzer bokszoló találkozásáról. A hajdani francia fenegyerek, Léos Carax sztorimentes road movie-ja egy személyiségváltó férfiról a párizsi éjszakában (Holy Motors), Lee Daniels fülledt erotikájú filmje, a Papírfiú a Barbie-baba külsejű, nimfomán Nicole Kidmannel, aki az Elemi ösztön Sharon Stone-jára hajazó orgazmust imitál a kamerák előtt.

Ilyen a világ: idősek, leszbikusok, pedofilvádak, valóságshow-k

2012 minden bizonnyal az európai fölény éveként vonul be a fesztivál történetébe. A Nanni Moretti vezette héttagú zsűri a felkavaró és szívszorító képsorok alkotóit részesítette előnyben. A fesztivál negyedik napjától fogadni lehetett arra, hogy Cannes nagy visszatérőjét, a 2009-ben A fehér szalag című filmjével Arany Pálmát nyert Michael Hanekét megint a mennybe menesztik. A Chopard-ház tervezte díj átvételekor a szenvtelen eleganciájáról híres osztrák rendező két csodálatos színészének rebegett hálát. Szerelem című filmje, amely szíven találta kritikusokat és a nézőket egyaránt, az elmúlásról, a fizikai leépülésről, a társ iránti hűségről szól. Haneke két hajdani mozilegendát találkoztatott, a nyolcvanöt esztendős Emmanuelle Rivát (a Szerelmem, Hiroshima című Resnais-klasszikus sztárja) és a négy évvel fiatalabb Jean-Louis Trintignant-t, aki az Egy férfi és egy nővel aratta hajdanán első cannes-i sikerét. A második agyvérzése után lebénult feleség és az őt otthon ápoló férj kettőse a valódi szeretet minden érzelgősségtől mentes vallomása. Hasonló felkavaró élményt nyújtott a Négy hónap, három hét, két nap című abortuszfilmjével nemzetközi ismertséget szerző román Cristian Mungiu igaz története. A dombokon túl drámai alkotás egy leszbikus párról, a zárdába vonult lány és skizofrén barátnője tragikus kimenetelű viszontlátásáról. A férfias játszmák uralta fesztivált elvarázsolta a dán Mads Mikkelsen egy pedofíliával vádolt tanár szerepében a dán dogmafilmes, Thomas Vinterberg Vadászatában. A kőkemény maffiafilmje, a Gomorra óta jegyzett Matteo Garrone némi csalódást okozott ugyan a híveinek, de a zsűrit meggyőzte Valóság című társadalmi komédiájával, amely a televíziós valóságshow-k torzító hatását helyezi reflektorfénybe.