A La femme magazin ezúttal két jól ismert házaspárt látott vendégül. Zétányi Lili Habsburg Györggyel és Habsburg Eilikával, valamint Verebes Lindával és Pindroch Csabával beszélgetett. Kiindulópont a karácsony.
Zétényi Lili: Azt gondolom, ha meg szeretnék tudni egy családról valami bővebbet, egyszerűen be kellene kukucskálnom a karácsonyi vacsorába. Hogyan töltik, kikkel töltik, mit esznek, isznak, milyen hagyományokat őriznek? A hölgyekkel kellene kezdenem, de miután Habsburg György személyében itt ül velünk a magyar és az európai történelem több száz éve, így önnel kezdeném. Nyilván patinás hagyományaik vannak.
Habsburg György: Ez igaz is meg nem is. Az én családom szét van szóródva Európában. Amíg a szüleink éltek, minden karácsonykor Spanyolországban találkoztunk, édesapám házában. Akkor még az egész család összejött. Mi heten vagyunk testvérek, azóta mindenki a saját családjával ünnepel.
Zétényi Lili: Mi az, ami minden egyes családban ugyanúgy történik szenteste?
Habsburg György: A szentmise.
Habsburg Eilika: Nálunk hagyomány volt, hogy mindig pontyot ettünk. Egész évben úszkált a ház melletti tóban, aztán karácsonykor a konyhára került.
Zétényi Lili: Személyes ismerős volt?
Habsburg Eilika: Magyarországon meg a malacra vár ez a sors, nem?
Zétényi Lili: Őt is sajnálom.
Habsburg Eilika: Nálunk most van egy kis vita a gyerekekkel a malac körül. Csodaállat lett, és nem értik, hogy kerülhet az asztalra.
Zétényi Lili: Én a malacnak drukkolok.
Habsburg Eilika: Én Észak-Németországban nőttem fel, egy erdő mellett, minden karácsonykor négy-ötméteres fáink voltak, amelyek még január végén is zöldelltek. György úgy gondolja, mindegy, milyen magas a fa, én meg úgy, hogy legyen hatalmas! Ezt én hagyományként tanultam. Ha bejön a gyerek a szobába, hökkenjen meg, hogy milyen gyönyörű! Nálunk az este központja a karácsonyfa, nem az ajándék!
Zétényi Lili: Csaba, nálatok hogyan ment ez? Mit hoztál otthonról, és mit csinálsz másképp?
Pindroch Csaba: Salgótarjánban, nagyon szeretetteljes közegben nőttem fel, nálunk is a fa volt a központi téma. És a szentmise. Anyukám mindig elvitt. Ez aztán valahogy kimaradt az életünkből az utóbbi tizennyolc évben. A szentestét családi körben ünnepeljük, hármasban a kislányunkkal, Mirával. A fa nálunk is jó nagy kell, hogy legyen, mert az azt sugallja, hogy nagy a szeretet. Másnap elmegyünk az én szüleimhez, aztán Linda édesanyjához. Harmadnap pedig elutazunk Bazitára, az apósomékhoz. Végül csinálunk egy úgynevezett morzsapartit is, ahova a barátainkat hívjuk meg. Igazából 5-6 napos ünnep nálunk a karácsony.
Zétényi Lili: Ez nagyon jó hangzik. Linda, hogy zajlottak gyerekkorodban a karácsonyok? Mennyire volt más attól, hogy a szüleid elváltak?
Verebes Linda: Azok a karácsonyok élnek bennem, amikor együtt van az egész család. Attól, hogy apa már nem élt velünk, a karácsony még ugyanúgy zajlott. Ez mindig a gyerek csodája, amit meg kell őrizni, ameddig csak lehet. Azt, hogy az angyalkák díszítik a fát, a Jézuska hozza az ajándékot..., az a fontos, hogy neki különleges élmény legyen. Én is ezt kaptam gyerekként édesanyámtól és a nagyszüleimtől. A szenteste most már a mi kis szűk családunké, és utána megyünk, vagy jönnek hozzánk, attól függően, ki hol lakik.
Zétényi Lili: Nyilván vannak tradicionális ételek is. Engem meglepett, amikor hallottam, hogy Habsburg György kitűnően főz.
A teljes cikk a La femme 2012. téli számában olvasható.
