"Intellektuális szerzői filmekről egyes kritikusai szerint hisztérikus komédiákra váltott. Julie Delpy, ezúttal Berlinből."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

A verbális terrorista

Intellektuális szerzői filmekről egyes kritikusai szerint hisztérikus komédiákra váltott. Julie Delpy, ezúttal Berlinből.

Álmos, kócos, csapzott öltözékű „jövevényből” valóságos bombázóvá változott a langyos berlini télben. Igaz, némi súlyfelesleg nyomasztja, különösen amióta leszokott a dohányzásról. Julie Delpy, ez a vörös szájú, vörös körmű női Woody Allen egy több évtizede tartó románc folytatását osztotta meg a fesztivál közönségével. Bécs, Párizs után a peloponnészoszi szigeteken mennek egymás idegeire Ethan Hawke-kal, immár a Before Midnight házaspárjaként.

 

 

- Céline és Jesse sztorija valamikor a kilencvenes évek közepén kezdődött. Mennyire volt tudatos döntés, hogy trilógiává bővítsék kettejük kapcsolatát?

 

- Ki beszél itt ilyesmiről? Évtizedenként egy film, ha addig élünk, kitart a történet akár a nyolcvanas éveinkig. Mint Haneke Szerelemje.

 

- Azért az tagadhatatlan, hogy a saját személyiségükből rengeteget belevisznek a figurákba.

 

- Még szép, mi másból építkeznénk, ha nem magunkból? Remek hármas a miénk: Richard (Linklater rendező – a szerk.), Ethan és én. Úgy évente egyszer összefutunk Londonban, New Yorkban vagy éppen Párizsban. És akkor nagyokat beszélgetünk, ötletelünk, hülyéskedünk. A köztes időkben skype-on, e-mailen, mobilon tartjuk a kapcsolatot. Tulajdonképpen a közönség nem várt tőlünk folytatást, önszorgalomból csináljuk. Rettenetesen élvezzük egymás poénjait, szómenését, szellemességét.

 

 - Nyílván ön viszi a prímet ebben, akárcsak a filmben.

 

- Rengeteget vitatkozunk, olykor veszekszünk is. Általában mindig én nyerek. Már gyerekkoromban megkaptam, hogy verbális terror alatt tartom a játszótársaimat. A Before... mozik sármja szerintem a kommunikáció, az összmunka, az egy húron pendülés. A való életben soha nem vágnék olyan mondatokat a férjem fejéhez, mint amilyenekkel némi teátrális hatáskeltéssel a filmben élek. Mégis azt mondhatom, hogy a lényegem, a világlátásom nagyon markánsan megjelenik benne. És ezzel Ethan is így van.

 

- A nőkép, amely rendre kirajzolódik a szerepeiből, az álnaiv szőkeségbe csomagolt harcos feminista, aki túlkomplikálja az életet az intellektuális fecsegésével.

 

- Holott a direkt beszéd és az egyenes közlés híve vagyok. Néha persze rájátszom magamra. Olykor túlzásba viszem az érzelmek feszegetését, hogy aztán kirobbanjon a botrány. Egy fő ellenségem van: a langymeleg unalom, legyen szó filmekről, párkapcsolatról, bármiről. Az ingerszegény helyzetek alkalmatlanok arra, hogy bármit kihozzunk belőlük. Nekem amúgy is kell a feszültség, a pörgés, a nyüzsgés, az ütközések, különben elalszom.

 

- Egyszóval, nem lehet könnyű önnel élni.

 

- Szó se róla, a férjem elég jól bírja. Kettőnk közül ő az álmodozó, én meg a realistább. Néha azért hisztizem. Persze Léo, a kisfiam még nálam is hisztisebb. Soha nem unatkozom. Lehet, hogy banálisan hangzik, de manapság a főzés és az otthoni munkák maximálisan kitöltik a mindennapjaimat. Éjjelente írok, jegyzetelek, tervezgetek.

 

- A közös emlékek, élmények átértékelődnek az idő szűrőjén: többek között erről is szól számomra nagyon megejtően, bensőségesen a Before Midnight. Mint a sorozat legérettebb darabja.

 

- Örülök, ha így gondolja. Elvégre beleíródtak a mi személyes tapasztalataink, ütődéseink, csalódásaink, örömeink, emlékeink. Negyvenesen nem lehet már a huszonévesek önfeledtségével létezni. Illetve az élethez szerintem nagyfokú önirónia, humor, belefeledkező képesség is kell. Hogy akkor is elviseljük, amikor éppen nehéz vagy monoton.

 

- Gondolom, a monotonitás veszélye nem fenyegeti...

 

- Elszórakoztatom magam, ha éppen úgy adódik. De már én sem az a lány vagyok, aki nyakába akarná venni a világot, meghódítani a mozit, két vállra fektetni a producereket, rendezőket.

 

- Miért, volt idő, amikor ez jellemezte?

 

- Sokan nem nézték ki belőlem, hogy ha a helyzet úgy hozza, erőszakos, rámenős vagyok. Régebben addig nem nyugodtam, amíg egyenes választ nem kaptam a kérdéseimre, a forgatókönyveimre. Közben annyi minden történt velem, ami visszavett a lendületemből, a nyomulásomból. Egy súlyos baleset megtanított arra, hogy mi fontos. Aztán az édesanyám halála volt az a pont, amikor kioldódott belőlem az addigi görcsölés, önhajszolás. Megértettem, hogy onnantól még inkább felelős vagyok magamért, a szeretteimért, az érzelmeimért.

 

- Mintha az érzékenységét, a sebezhetőségét humorral palástolná...

 

- Nem takargatom, hanem átformálom valami fogyasztható anyaggá. Soha nem is állt volna jól a hamupipőkeség.

 

- Gyakran teszi meg verbális támadásai célpontjává a francia taxisokat, a párizsiak türelmetlenségét vagy éppen a gallok sovinizmusát. Mint például a Két nap Párizsban című filmjében, amit maga rendezett.

 

- Ezek a jól ismert visszásságok a családi együttlétekben nyilvánulnak meg a legextrémebb módon. Albert Delpy, amúgy az életben is az édesapám, kiválóan tudja karikírozni a gasztronómia, politika, szexualitás témájában „lubickoló” franciákat. Annak idején azért vettem a hátizsákomat, és utaztam Los Angelesbe szerencsét próbálni, mert halálosan untam.

 

- Nem bánta meg, hogy kimaradt a francia mozi „sztárképzéséből”, Hollywoodban sem lett idol, inkább megmaradt kétlaki nomádnak?

 

- Ez a legtöbb, ami velem megtörténhetett. Két nyelv, két kultúra, két lakás, két gondolkodásmód, rengeteg barát, terv, kolléga, élmény, utazás. Ezek nélkül bezárkóztam volna a magam szűk identitásába. Mindig is az alternatív kultúra vonzott jobban, mint a mainstream. Szabálytalan, független, őrült lány vagyok én ahhoz, hogy felsorakozzam valaki vagy valami mögé. Ha valahol elfog a fullasztó érzés, nincs, ami visszatartson. Például New York-imádó vagyok, de amikor rám telepszik a téli depresszió, ezerrel menekülök. Ugyanígy vagyok Párizzsal is. Egyszóval nem vagyok könnyű eset. De ki az, aki igazán az?

 

Fotó: Wikipedia

Szentgyörgyi Rita Szentgyörgyi Rita cikke 2013. március
címkék:
Film | Művészet
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.