19 éves kora óta, lassan 15 éve, maga írja és adja elő saját dalait. Komolyzenei tanulmányai mellett utcazenészként kezdte karrierjét, majd a közönség elsősorban szólókoncertjein és különféle akusztikus formációkban ismerhette meg, például a Pavilon együttesben vagy a GumiZsuzsiban. A francia sanzonokat is megidéző dalait nemcsak itthon, de többek között Párizsban, Brüsszelben, Southamptonban, Zágrábban, Isztambulban is nagy sikerrel játszotta.

Az elmúlt években gyakran lépett fel Müller Péter Sziámival. Enyhén karcos hangjával, lobogó, vörös hajával igazi forradalmár alkat, aki rendre meg is vívta harcait a színpadon és azon kívül is. Új lemeze, szám szerint a hetedik, szakít a korábbi hangzással, és ez nemcsak új stílust, de némi változást is jelez Takáts Eszter életben.

− Új lemezed, a Hét remény szeretet, miben különbözik a korábbiaktól?

− Hangszerelésben mindenképpen, illetve lemezkészítési módban is, hiszen Kirschner Péter hangszerelte, és a vendégzenészeken meg rajtam kívül ő játszott fel mindent a saját stúdiójában, tehát ez egyfajta szobalemez is. A dalok témája is más, némelyik emelkedettebb, némelyik pajzánabb, némelyik vidámabb. Egy új korszak indul el vele.

− Hogyan született meg a Takáts Eszter Beat Band?

− Gondoltam, ha már így alakult a hangszerelés, jó lenne ezt a hangzást élőben is továbbfejleszteni, színpadra állítani, így aztán szintén Péterrel összeraktuk a Beat Bandet, Giret Gáborral és Tar Gergellyel.

− A hangszerelés változtatott a dalok stílusán is? A Beat Bandnek más dalokat írsz, mint korábban az akusztikus formációknak, illetve szólórepertoárodnak?

− Az akusztikus trióm repertoárja 80%-ban más, mint a Beat Banddé. Melankolikusabb, sanzonosabb valamivel, de vannak mindkét hangszerelésre verziók is egyes daloknál, de nem mindnél. Van olyan is, hogy célirányosan írok a formációimnak, mert előre hallom, mit lehet belőle csinálni.

− „Hullócsillagoktól” zajos sztárcsináló világunkban milyen lehetőségei vannak egy énekesi karriernek? Te minek köszönheted, hogy viszonylag régóta egyenesen ível a pályád?

− Attól függ, miben hiszünk, és mivel elégszünk meg. Mi az, amit bírunk, vagy kibírunk. Mivel elvhű vagyok, nekem nehezebb, mert nem tudok megalkudni, és a saját káromra is őszinte vagyok. Mégis azt csinálhatom, amit szeretek, igaz, ebből még nem tudok házat építeni magamnak, bármennyire vágyom is rá. Az, hogy hiszek abban, amit csinálok, s hogy kitartok, nem tűnök el, vagy nem hagyom magam eltüntetni, az fenntartja a lehetőségeket számomra. Mindig új utak nyílnak meg. Azért, mert nem adom fel.

− Idegenek tőled a sztárallűrök. Nyitott, őszinte, szinte baráti kapcsolatokat tartasz fenn a közönségeddel. Van emellett magánéleted?

− Igen, a megfelelő emberrel. Ez azonban részéről sok áldozattal jár, és önzetlen segítséggel. Ha az ember mellett van megfelelő társ, lelki háttérrel, akkor sokkal kevesebb a lehetőség félreértésekre, tisztázatlan dolgokra, konfliktusokra, a dolgok sziklaszilárddá válhatnak.

− Nőként nehezebb vagy könnyebb a dolgod?

− Lelkem erősebbik része inkább férfias, mint nőies, épp azért, hogy bírjam a gyűrődést. Ez valószínűleg már létező adottságom, de az évek alatt is megerősödött. Több dolgom volt inkább azzal, hogyan váljak nővé. Hogy ez az arány egészséges legyen. Bizonyos szempontból nehezebb, mert amikor vezetőnek kellene lennem, és tudom is, hogy mit akarok, mégsem vagyok komolyan vehető, mert mégiscsak nő vagyok, akkor szívesebben lennék férfi. Viszont mégiscsak szép, hogy az ember nőként ilyen pályát választ, amelyről nem téríthető el, és igyekszik a szerepe szerint méltósággal harcolni önmagáért.

− Te magad vagy a dalaid a szerzője. Mit gondolsz, létezik olyan, hogy „női szerző”, és miben különbözik a „szerzőtől”?

− Szívesen mellőzném a „női szerző” szót, de ezzel megbántanék másokat, ezért elfogadom a különbségtételt, mert bizonyára létezik, hiszen van már Adamis Annánk, Nyeső Marink, Karafiáth Orsink, és még sokan mások, akik termékenyen írnak és élnek ebből nőként. Az, hogy vannak férfiak, akik jó dalokat írnak nőknek, akik nem írnak dalokat maguknak, az is szép eredmény. Mert ebből van több, és nem a „női szerzőkből”. Ezért a „női szerző” lehet kuriózum is.

− Szólókarriered és a Beat Band hogyan fér meg egymás mellett?

− Teljes mértékben. Mivel egészen más hangulatú a kétféle koncert. A szóló intimebb, a Band összerakottabb. Előbbinél nincs tervezett repertoár, utóbbinál van. Előbbi társítható társprodukciókhoz (tánc, költészet, színház, elektronikus zene), utóbbi kötöttebb, és inkább a popzenei szcénához társítható. Így széles körben tudok munkálkodni, jelen lenni.

− Hogy jött létre templomi koncertsorozatod, a Nem a jutalomért? Ennek keretében milyen dalokat játszol?

− Odaillő dalokat. 14 év alatt több mint 120 dalom gyűlt össze, ezekből nem mindet játszom a Beat Banddel, és nem mindet szólóban, így akad köztük olyan, amit így végre van hová elvinni. Ezenkívül a programkoordinátor kedvéért megtanultam egy-két spirituális éneket és zsoltárt is, amibe bele tud kapcsolódni a közönség.

− Mennyire határozza meg mindennapjaidat spiritualitás és vallás?

− Az előbbi jobban meghatározó, mint az utóbbi. Így alakult, hogy erre van nyitottságom, és befogadókészségem, és az ihletben is sokat segít. Tele van szabadsággal és fejlődési lehetőséggel.

− Mik a távolabbi terveid? Mi az, amire leginkább vágysz szakmailag, illetve a magánéletedben?

− Szakmailag a helyemre szeretnék kerülni a kívülállók fejében, hogy ha hallják a nevem, egyből tudjanak hova tenni, azzal a tevékenységi sokféleséggel, amire kapacitásom van. Dalszerzőként, szerteágazó szerepkörrel. Most újul meg a honlapom is direkt ezért, hogy áttekinthetőbb legyen, és egyértelműbb mindez. Remélem, lesz majd időm családot alapítani, mielőtt kivénülök belőle.

− A közeljövőben hol és mikor hallhat benneteket a közönség?

− Május 30-án az A38-on a Beat Banddel lemezbemutatózunk.