Karácsony előtt mindig előtérbe kerül a gasztronómia, ezért Zétényi Lili olyan embereket hívott vendégségbe, akik már azelőtt nagy karriert futottak be, mielőtt főzésre adták a fejüket. A főszerkesztő, aki nem szeret főzni, és értetlenül áll a gasztroműsorok dömpingje előtt, arra volt kíváncsi, miért vonzza őket a gasztronómia? Az evés lenne az élet legfőbb célja és értelme? Kérdéseire - és még sok minden másra - Borbás Marcsi televíziós műsorvezető, producer, Mercsényi Marietta, a Déryné Bisztro tulajdonosa, Ernyey Béla színművész és Fördős Zoltán gasztroblogger válaszolt.
Zétényi Lili: Nagyon köszönöm Mariettának, hogy vendégül lát minket csodás hangulatú éttermében, vagy mondjak inkább bisztrót? Tudom, többen régi ismerősök vagytok. Marcsi, hogy mutatnád be Mariettát és Bélát, akiket már régebben ismersz?
Borbás Marcsi: Hű, ez nagyon gyilkos kérés!
Ernyey Béla: Kíváncsian várjuk!
Borbás Marcsi: Jó, akkor kezdem Mariettával. Ő az egyik legerősebb női karakter ma Magyarországon, állandóan egyenes gerinccel jár, de mégis mindig mosolyog. Mindenki tudja, hogy amibe ő belekezd, az egyenes pályán halad előre. Mindent megtesz azért, hogy sikerre vigye, amibe belefog. Ő Marietta. Béla nehezebb, ismerjük egymást régóta, de nem találkoztunk sokat.
Ernyey Béla: Viszont egy szép emlék összeköt minket.
Zétényi Lili: Meséljetek róla…
Borbás Marcsi: Számomra szomorú emlék… Bélának volt egy műsora, a Hölgyválasz, aminek az egyik vendége voltam. Minden meghívottnak kellett vinnie egy számára fontos tárgyat. Nekem volt egy féltett kincsem. Egy kis porcelánkereszt nagymamám örökségéből, amit mindig magammal hordtam egy kis bőrzacskóban. Az jelentette a gyökereimet. Ott kivettem, leejtettem, és ezer darabra tört…
Ernyey Béla: A szemem láttára… Pontosan éreztem, hogy most valami olyan dolog történt, amit nem lehet jóvátenni. Tragikus, mégis gyönyörű pillanat volt.
Zétényi Lili: Marcsi sírt?
Ernyey Béla: Persze.
Borbás Marcsi: És a legrosszabb utána következett. Aznap kapott agyvérzést édesapám, a nagymamám fia.
Zétényi Lili: Mondhatjuk, sorsdöntő találkozás volt. Zoli, te mint legfiatalabb, mit tudsz a hölgyekről és urakról?
Fördős Zoltán: Mindenkivel most találkozom személyesen először. Bélát és Marcsit láttam a tévében, tudok róluk pár dolgot. Ha nekem kellene bemutatnom, hogy kikkel beszélgetek, akkor Mariettáról azt tudnám elmesélni, hogy van egy étterme, amit szívvel-lélekkel csinál. Én vendéglátós családból származom. Ha valaki ezzel foglalkozik, az nekem már rögtön szimpatikus. De ha ezt ráadásul családi szinten csinálja, akkor különösen, mert nálunk ez ugyanígy zajlott és zajlik mind a mai napig. Hozzátenném, hogy ez a sütemény, amit most eszünk, fantasztikus. Érdemes Mariettától recepteket szerezni.
Zétényi Lili: Mi is az, amit eszünk?
Mercsényi Marietta: Egy egyszerű Déryné szilvás pite.
Fördős Zoltán: Bélának pedig olyan a megjelenése és az életstílusa, amire büszke lehet. Magyarországon ritka dolog, hogy a korbeli férfiak ezt képviseljék. Most hol élsz?
Ernyey Béla: Mostanában úgy alakult, hogy 12-15 napot töltök Bécsben, a többit Budapesten. Bécs nekem olyan, mint a fuldoklónak a levegő. Szoktam azzal kérkedni, hogy ott nem kell bezárnom az autót az utcán. Aztán visszajövök a zárós világba.
Fördős Zoltán: Téged nem az változtatott meg, hogy külföldön éltél?
Ernyey Béla: Mindig is magamba szívtam mindent. A kíváncsiság tartja fiatalon az embert. Negyven éve mentem el Magyarországról. Nem azért, mert nem volt elég szerepem. Vezető színész voltam a Vígszínházban, de kint el tudták hitetni velem azt, hogy nélkülözhetetlen vagyok. A szocializmus azt sugallta, hogy mindenki pótolható.
Zétényi Lili: Szerintem senki sem pótolható...
Ernyey Béla: Az osztrákok és a németek ápolják az értékeiket. A magyar Rökk Marika, aki már több mint tíz éve halott, most lenne százéves. Németországban úgy beszélnek még mindig róla, olyan módon ápolják az emlékét, amire Magyarországon nem ismerek példát. Mi itt mindenkit elfelejtünk.
A teljes cikk a La femme 2013. téli számában olvasható.
