Kétszáz évvel ezelőtt a műgyűjtés az arisztokraták passziója volt, később az iparmágnásoké, de a múlt század közepétől, a Kádár-korban akár orvos vagy iparos is akadt a műgyűjtők között. Utóbbiak közétartozott az újlipótvárosi mészáros, Kövesi István is. Élete maga a 20. századi magyar történenelem, gyűjteménye maga a 20. századi magyar művészet.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/bortnyikr.jpg)
Kövesi Istvánt, a Budapesti Izraelita Hitközség Kóser Hússzékének üzletvezetőjét a vásárlói egyszerűen csak a Csanády utcai zsidómészárosnak hívták. Hajnalban méretes húsokat darabolt, reggel kinyitotta a boltot, este standolt. Aztán találkozott kifogástalan ízlésűés jól értesült bizományi becsüs ismerősével, hogy kikérje a véleményét, mely festményekbe érdemes befektetni. A képek a Titkos gyűjtemény címűkiállításon még márciusig láthatók Győrben, a szervezőKieselbach Tamásnak köszönhetően.
Egy 20. századi magyar sors
Kövesi István Vácrátóton volt mészáros, a múlt század harmincas éveiben a bátyjával együtt vitte a boltot, de a háborúval mindent elveszítettek. A családból egyedül őjött haza a koncentrációs táborból, betegen, csontsoványra fogyva. Feleségül vett egy falubeli lányt, aki megjárta Auschwitzot. Új életet akartak kezdeni, de jött az államosítás.
SZÉPSÉG MINDENEK FELETT
|
Fantasztikus túlélés ez, ahogy valaki szépséget teremt egy elzárt mikrovilágban.
|
Két gyerekkel érkeztek Budapestre, ahol Kövesi 1957-ben átvette a Csanády utcai mészáros üzletét, aki disszidált. Kedves, nyíltszívűember volt, aki segített a legszegényebbeken. Előfordult, hogy a hús mellépénzt is dugott. Nagyon szűkösen éltek, a bolt és a fölötte lévőlakás is szerény volt. A falakon viszont a magyar festészet legjobb alkotásai sorjáztak, amelyeket senki nem láthatott a családon kívül. „Fantasztikus túlélés ez, ahogy valaki szépséget teremt egy elzárt mikrovilágban”– jegyezte meg róla a gyűjteményt album formájában közreadó Kieselbach Tamás.
A koncentrációs tábor után Kövesi István, aki a munkatábort is megjárta, a hatvanas évek elején kezdett festményeket gyűjteni. A hat általánost végzett mészáros gyűjteményében többek között Kassák, Bortnyik, Vaszary, Rippl-Rónai, Koszta, Tornyai, Mednyánszky, Aba-Novák, Anna Margit, Ámos Imreés Perlmutter képei találhatók meg, összesen kétszázharminc. A gyűjtemény színvonala egyedülálló, Kövesi a legjobb emberekhez fordult tanácsért.
Kieselbach Tamás beszámolójából kiderül, hogy Kövesi az aukciókra konkrét listával és vastag pénztárcával érkezett. Később a festők a boltba vitték képeiket, és őis ellátogatott a műtermeikbe. Biztos ízléssel, szakértőszemmel, szívből választott. A gyűjtemény különlegességét az adja, hogy egységes, jól összeválogatott, nagyon magas kvalitásúképek, szinte selejt nélkül, ráadásul – emeli ki Kieselbach – „ez a fajta ízlésbeli nyitottság, hogy Kassák mellett ott legyen Ámos, és mellette megférjen Koszta és Szőnyi –ilyen nincs még egy”.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/kovesi.jpg)
Hogy mégis miből vehetett meg remekműveket egy mészáros? Köves szorgalmasan dolgozott, családjával takarékosan élt, és a külföldön is híres,keresett savanyúságai értékesítéséből kapott hasznot Kosztára, Mednyánszkyra és Aba-Novákra költötte. A szocializmus kedvezett a műgyűjtésnek, mivel „akkoriban a festmény volt a legális vagyonfelhalmozás egyik lehetséges módja. Az ingatlanra és az aranyra figyelt a hatóság, a művészetre nem”–magyarázta Kieselbach Tamás a Népszabadságban.
A szocialista korszak műgyűjtői – szemben a nyugatiakkal – „nem rendelkeztek nagy vállalkozásokkal, gyárakkal, vagyonnal, ami mellépasszióból társult volna a művészet, hanem kizárólag ez jelentette a vagyonukat, csak ez volt, mindenüket ebbe fektették. Ezt eladni, felszámolni nem lehetett, mert akkor semmi nem maradt volna az életükben – írja Kieselbach Tamás. – Az egész folyamat, ha úgy tetszik, valamilyen rendszerhiba eredménye volt: megengedőgesztus a hatalom részéről. Igazából ezek a kisemberek a mi nagy embereink, az elmúlt fél évszázad gyűjtői, meg kell becsülnünk őket.”
A titkos gyűjtemény megtekinthető:
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr, Király utca 17., 2013. december 12. –2014. március 31.