Rövid kalauz a bölcsességhez

Az egyik legfennköltebb és legkülönösebb szó, amelyet mégis nehéz megfejteni.

A bölcsesség azok közé a tulajdonságok közé tartozik, amelyekre nem lehet törekedni. Míg igyekezhetünk, hogy kedvesek legyünk vagy műveltek, addig nehéz meghatározni, mitől leszünk bölcsek? Lehet, hogy mások mondják rólunk, hogy bölcsek vagyunk, de mi ritkán állítjuk ugyanezt.

A bölcsesség felfogható több erény és jó tulajdonság összeségeként. Az egyik legfontosabb a realizmus. A bölcs ember realistán látja a dolgokat- nem reménytelenül, de tudatában vannak egy helyzet komplexitásának. Tudni azt, hogy egy feladat nehéz, még nem bátortalanítja el a bölcs embert céljaitól, csak elkötelezettebbé, kitartóvá, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá teszi azokkal a problémákkal szemben, amelyekkel szembesül.

A második fontos elem a hála: tudván, mi minden sikerülhet rosszul, a bölcs ember éber. A pillanat szépsége, legyen bármilyen egyszerű vagy szerény, leköti. A létezés veszélyeit, tragédiáit szem előtt tartva örömét leli egy napos reggelben, a téglafal mellett nyíló virágban, egy játszadozó gyerekben. Nem azért, mert naiv vagy szentimentális, hanem épp ellenkezőleg: látták, milyen szomorú véget érhetnek a világban létező dolgok, ezért értékelik azt, ami békés és kellemes, akármilyen mesterkéletlen is az.

A bölcs ember tudja, hogy az emberek – önmagát beleértve – irracionálisak, végletes és ellentmondásos vágyak mozgatják őket, hangulatok ingadozó, fantáziák és vágyképek

A BÖLCS EMBER

A bölcs ember nem tagadja, hogy lehetetlen olyan életet élni, amelyben nincs megbánás. Az ember sokszor, sok hibát ejthet, az élet számos területén. A perfekcionizmus kegyetlen illúzió, a megbánás elkerülhetetlen.

játszanak velük. A bölcs embert nem lepi meg, hogy az éretlenség és perverzió együtt járhat az olyan felnőtt tulajdonságokkal, mint az intelligencia vagy erkölcsi érzék. A bölcs ember komolyan veszi, hogy tudjon magán nevetni. Szkeptikusok saját magukkal szemben, képesek felülvizsgálni ítéleteiket. Bizonyosságaik nem megingathatatlanok. Azon nevetnek, hogy folyton-folyvást bebizonyosodik, hogy a dolgok nem olyan nemesek, amilyennek szeretnénk őket, hogy legyenek, hanem sokszor szánalmasak.

A bölcs ember udvarias: nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy az emberek gondolkodását milyen nehéz megváltoztatni, milyen nehéz hatni az életükre. Ezért nem szívesen osztják meg túl őszintén azt, amit gondolnak. Inkább legyenek az emberek udvariasak egymással, még ha ez azt is jelenti, hogy nem teljesen őszinték. Végighallgatja egy másik ember ellenkező véleményét anélkül, hogy próbálná saját oldalára állítani. Nem szól bele, ha hallja, valaki hogyan akarja megváltani országa, gyereke vagy partnere életét. Tudja, mennyire másként néznek ki a dolgok egy másik ember perspektívájából, ezért inkább a közös pontokat keresi, nem azt, ami elválaszt.

A bölcs ember elfogadja önmagát. Megbékélt azzal, hogy az önmagáról alkotott ideál és a valóság között szakadék tátong. Tisztában van hibáival, hiányosságaival, rossz szokásaival, korlátaival. Nem szégyelli magát- ezért nem kell hazudnia másoknak. Közeli hozzátartozóiknak, szeretteiknek egy viszonylag pontos képet adnak szorongásaikról, hibáikról, és hogy miért olyan nehéz velük élni- ami miatt pont, hogy könnyebb velük élni.

A bölcs ember más embereket is realistán lát. Tudja, mekkora nyomás van másokon, hogy valóra váltsák terveiket, megvédjék érdekeiket és saját élvezetüket keressék. Tudja, hogy a legtöbb bántás nem szándékos, hanem az egymással versenyző egók ütközéséből fakad. A bölcs embert nehéz feldühíteni. Nem gondol rögtön rosszra, és könnyebben bocsát meg, mert tudja, mekkora a nyomás a vállakon. Nagyvonalú azzal, aki durva, udvariatlan, és nem is bántódik meg emiatt olyan könnyen, mert tudja, hogy a durvaság, az agresszió sértettségből fakad.

A bölcs ember kitartó, tudja, mit tud túlélni. Aki nem bölcs, elégedettségét túl sok mindentől teszi függővé: hírnévtől, pénztől, kapcsolatoktól, népszerűségtől, egészségtől. A bölcs ember ezeket is élvezi, de közben nem feledkezik meg arról, hogy akármikor, bármilyen szeszély vagy baleset folytán, a határokat újra szűkösre kell húzni, és kevesebbel kell boldogulni.

A bölcs ember nem irigyli azt, akinek sosem léphet a cipőjébe- mert nem olyan szorgalmas, nincsenek meg a sikerhez szükséges képességei például. Belátja, hogy van, akinek tényleg szerencséje volt. Jó szülőt, jó főnököt, jó lehetőséget kapott. Nem minden győztes figura nemes és jó. Felméri, hogy akármi is az eredmény, nem minden változik meg egy siker után, nem becsülik túl egy változás erejét.

A bölcs ember tudja, hogy a nyugtalanság az élet velejárója. Ezért olyan fontos számára a nyugalom. Egy csendes este már siker, egy szorongás nélkül töltött nap ünneplésre ad okot. Nem tart az unalomtól. Elvégre tudja, hogy bizony a helyzet ennél lehetne sokkal rosszabb is.