Az embereknek érthető módon zavaros elképzelése van arról, hogy mi a filozófia. Távolról úgy tűnik, hogy furcsa, lényegtelen, unalmas és mégis - csak egy kicsit - érdekes. De nehéz rámutatni, hogy pontosan mi az, amivel foglalkozik. Kik azok a filozófusok? Mit csinálnak? És miért is van rájuk szükség?
 

Szerencsére, a válasz benne van a filozófia szóban. A görög philo azt jelenti, a szerelem - és odaadás -, a sophia pedig bölcsességet jelent. A filozófusok azok az emberek, akik a  bölcsesség szeretetének szentelik magukat. Bár meglehetősen elvont fogalom, a "bölcsesség" nem titokzatos. Bölcsnek lenni azt jelenti, hogy az ember próbál jól élni és meghalni, amilyen jól csak lehet a létezés zavaros körülményei között. A bölcsesség célja az elégedettség. A boldogság, félrevezető, mert azt sugallja, folyamatosan fel vagyunk dobva és vidámak vagyunk, míg az elégedettség akkor is elérhető,  ha az életben sok fájdalom és szenvedés van- márpedig ez minden életben jelen van. Tehát a filozófus arra törekszik, hogyan lehet élhető meg, érhető el az egyéni és kollektív elégedettség.
 

Az évszázadok során szakértőivé váltak olyan létkérdésekben, amelyekkel az átlagemberek nem sokat foglalkoznak. Ezek közül a legfontosabbak:

Nem teszünk fel nagy kérdéseket
 

Mi az élet értelme? Mi a munkám célja? Hová tartunk, mint a társadalom? Mi a szerelem? A legtöbben ezeket a kérdéseket megfogalmazzák az élet bizonyos pontjain (gyakran az éjszaka közepén), de elfogja őket a kétségbeesés, amikor megpróbálnak válaszolni rájuk. A legtöbb társaságban viccnek számít, ha ilyen kérdéseket teszünk fel beszélgetés közben, tartunk attól, hogy megosszuk erről alkotott véleményünket (kivéve talán a serdülőkor rövid éveit), nehogy elbizakodottnak, beképzeltnek tartsanak. Pedig ezek a kérdések fontosak.

A filozófusok nem félnek a nagy kérdésektől. Ezeket a kérdéseket kisebb kérdésekre lehet bontani, és azoknak nekivetemedni. Az egyetlen valóban nagyképű dolog azt gondolni, hogy az embernek felül kell emelkednie azon, hogy naivnak tűnő kérdéseket tesz fel a létezéssel kapcsolatban.

Ki vagyunk téve a józan ész a hibáinak
 

Amit józan észnek tart a közvélemény , az ésszerű és indokolt számos területen. Ez az, amit a barátoktól és a szomszédoktól hallani, amiről feltételezzük, hogy igaz, anélkül, hogy elgondolkodnánk rajta. A média ezt pumpálja nap mint nap. De néhány esetben a józan ész is hibázik, hülyeséget sugall és szánalmasan előítéletes.

A filozófia célja, hogy független, önálló gondolkodók legyünk. Valóban igaz, amit az emberek mondanak a szerelemről, a pénzről, a gyermekekről, az utazásról, a munkáról? A filozófust az érdekli, hogy egy ötlet logikus - és nem egyszerűen feltételezi, hogy egy megállapítás úgy igaz, ahogy van, csak azért, mert népszerű és évszázadok óta bevett igazság. 
 

Össze vagyunk zavarodva
 

Nem vagyunk túl jók abban, hogy tudjuk, mi folyik a saját fejünkben. Tudjuk, hogy tetszik egy zenemű, e már nehezen tudjuk megmondani, miért. Vagy valaki nagyon idegesítő, de nem jövünk rá, mi a bajunk vele.

Ezért meg kell vizsgálni, mi zajlik a saját fejünkben. A filozófia elkötelezett önismeret mellett. Az egyik központi kérdés, amit a legkorábbi, legnagyobb filozófus, Szókratész fogalmazott meg: ismerd meg önmagad.

Jelenleg zavaros elképzeléseink vannak arról, hogy mi tesz minket boldoggá
 

Eltökélten próbálunk boldogak lenni, de a boldogság felé vezető úton rendszeresen eltévedünk. Túlbecsüljük azt a néhány dolgot, ami szerintün boldoggá tenni minket, miközben másokat lebecsülünk. A fogyasztói társadalomban könnyebb rossz döntéseket hozni, mert félrevezet az a hamis csillogás, ami elhiteti, hogy egy utazás, autó vagy számítógép elhozza a várva várt változást. Ugyanakkor alábecsüljük azokat a kevésbé látványos dolgokat, amelyek  a hozzájárulnak jóllétünkhöz (például egy séta, rendet rakni a polcunkon, érdekes, mély beszélgetés vagy korai lefekvés).

A filozófusok célja, hogy minél pontosabban megismerjék azokat a tevékenységeket és attitűdöket, amelyek igazán segítenek az életünket jobbá tenni.

Az érzelmek veszélyes irányba terelnek bennünket
 

Menthetetlenül érzelmi lények vagyunk, de rendszeresen elfelejtjük ezt a kellemetlen tényt. Néha bizonyos érzelmek - harag, irigység vagy elkeseredettség- komoly bajba sodor minket. A filozófusok arra tanítanak minket, hogy gondoljünk érzelmeinkről, ahelyett, hogy egyszerűen átéljük azokat. Ha megértjük és elemezzük az érzéseinket, megtanuljuk, hogy az érzelmek milyen váratlan, kiszámíthatatlan és néha veszélyes hatással vannak a viselkedésünkre. A filozófusok voltak az első terapeuták.

Pánikba esünk és elveszítjük a mértéket

Folyamatosan ingadozunk aközött, hogy mi számít és mi nem. Ez az, amit a filozófusok jól tudnak. A hír hallatán, hogy ő elvesztette minden vagyonát egy hajótörésben, Zenón, a sztoikus filozófus egyszerűen azt mondta: “A szerencse akarja, hogy a kevésbé terhelt filozófus legyek." Az ilyen válaszok miatt lett a filozófikus a nyugodt, a hosszú távon gondolkodó, tudatos, szinonímája. 

A filozófia története gyakorlatilag azoknak a kísérleteknek a sorozata, melyek során a bölccsé válás folyamatát közelítették meg különböző szemszögből. A cél nem feltétlenül, hogy másképpen kezdjünk gondolkodni saját életünkről, hanem megvizsgáljuk, hogy helytállóak-e azok a gondolatok, amelyek irányítják az életet.

A filozófia bölcsességét ma legikább könyv formájában érjük el. Holott régen a filozófusok a piactereken ültek, és ott vitatták meg elképzeléseiket a boltosokkal, vagy kormányzati hivataloknak, uralkodóknak adtak tanácsot. Nem volt szokatlan a fizetésért dolgozó filozófus. A filozófia rendes pénzkereső tevékenység volt - nem úgy, mint ma, amikor inkább valami szokatlan, ezoterikus, választható extra.