Ez a mű a világon az első olyan színpadi produkció, amely Moholy-Nagy László nevéhez kötődik. A darab idén már csak a Nemzeti Táncszínház színpadán lesz látható – 2011. november 22-én.

 

A Bauhaus látványvilágra komponált tánc és fénykísérlet kapta a főszerepet a Negatív Varietében, amely Moholy-Nagy László 1922-es, A nagyváros dinamikája című forgatókönyve alapján készült. A tervből a művész soha nem forgatott filmet.

 

A filmvázlatot 1925-ben Kassák Lajos a Ma című folyóiratában publikálta, tipofotó formájában, majd az anyag a feledés homályába merült, egészen 2006-ig. Ekkor Andreas Haus, berlini művészettörténész készített belőle filmet. A témát felvillanó, látszólag összefüggéstelen, raszteros városképek adják, olyanok, mint az emlékezet.

 

A sziluett-játék természete összefügg a fotogrammal – Moholy-Nagy által szeretettel használt kísérleti fotókészítéssel, a gép nélkül készült fényképpel –, hiszen a módszerük hasonló. Az elemi, csupán a fény és egy ezt láttató, érzékeny anyag felhasználásával megvalósuló eljárás párhuzamba állítható azzal az együttállással, amit egy reflektor, a táncos teste, és az általa kitakart fény jelent.
– Az előadással Moholy-Nagy László munkásságának szeretettünk volna emléket állítani. A produkció egy különös, élő fotósorozat hatását kelti.  A színpadon megjelenő személyek sziluettjei alakzatokba fejlődve kapnak értelmet. Tárgyakat, szimbólumokat, asszociatív képeket formálnak testükkel, melyet – alakzattól és annak méretétől függően – három-nyolc táncos külön-külön vagy egymásba kapaszkodva hoz létre. Előre megrajzolt konkrét, és absztrakt formák váltakoznak, maga a filmforgatókönyv, Moholy munkássága és a nagyváros működése adták az ihletet a darabhoz. A mozgás- és a zenei anyag a Bauhaus kimértsége, geometrikus minimalizmusa jegyében született  – mondta az előadás rendezője, Szépvölgyi Viktória.

 

A Negatív Varieté koreográfiáját Demcsák Ottó, a Győri Balett egyik alapító tagja és Réti Anna jegyzi, míg a produkció zenéje, Zságer Balázs, a Zagar frontemberének nevéhez fűződik. A népszerű együttes vezetője külön, erre az előadásra készített elektro-szimfonikus hanganyagot. A látványvilág kialakításában Zádor Tamás, a Kiégő Izzók frontembere és Garai Richárd, a Manufaktor apró bábjainak készítője működött közre.

 

Moholy-Nagy László (1895-1946)

Moholy-Nagy László a 20. századi avantgárd művészet világhírű alakja. Képzőművészeti, elméleti munkássága, fényképei, kamera nélkül készült és nevétől immár elválaszthatatlan fotogramjai, filmjei, pedagógiai tevékenysége máig inspirálják a művészeti világot.

MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ FESTMÉNYEI

A művész huszonévesen Kassák Lajos aktivista köréből indult, a magyar avantgárd egyik legfiatalabb művészeként. 1919-ben Bécs érintésével Berlinbe ment, ahol a dadaizmus, majd a konstruktivizmus hatása alá került, amelyeket azután egyéni módon továbbfejlesztett. Walter Gropius igazgató meghívására 1923-ban a weimari Bauhaus, az akkori legprogresszívebb művészeti iskola tanára lett, ahol a Fémműhely mellett az új művészeti nevelést meghatározó Alaptanfolyamot vezette. A Bauhaus több volt, mint iskola: a művészet, az élet, a tudomány egységét megvalósító életformát jelentett. Moholy-Nagy érdeklődése a kísérletező, újító iskolán belül a festészet, a fémműhely vezetése, könyvek írása és szerkesztése és az új tipográfia alkalmazása mellett az új művészi lehetőséget kínáló fényképészet és a film felé fordult. A fényképészet, és még inkább a film nemcsak technikailag jelentett újat, hanem jellegénél fogva alapvetően megkérdőjelezte a művészet hagyományos elveit, köztük a műalkotás egyediségét és a művész személyes közreműködésének jelentőségét.