Paula Hawkins A lány a vonaton című bestsellere több mint 15 millió példányban kelt el szerte a világon, nem csoda hát, hogy a belőle készült film volt az idei év egyik legjobban várt produkciója.

Főhősnője, Rachel elvált és alkoholista, aki munkanélküli lévén, napjai nagy részét önsajnálattal és ivással tölti, céltalanul. Reggelente felül a vonatra, hogy bemenjen a városba, és így minden áldott nap elhalad régi házuk előtt, amelyben volt férje, Tom él az új feleségével, Annával, valamint nemrég született gyermekükkel. Rachel képtelen megbékélni a múlttal, fájdalma enyhítéseképpen alkoholmámorba menekül, és történeteket talál ki egy fiatal párról, akiket a várakozó vonatból figyel meg. Gondolataiban Scott és Megan idilli házasságban, szerelemben és boldogságban töltik mindennapjaikat, úgy, ahogyan régen ő is élt férjével, mindössze néhány házzal odébb. De a tökéletesen felépített illúzió egyik pillanatról a másikra szertefoszlik, mikor Rachel megpillantja Megant a vonatból, amint egy másik férfival csókolózik. A következő napon Megan eltűnik, és Rachelt nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy talán neki is köze lehet az esethez. Másnap ugyanis képtelen felidézni, mi történt vele az előző részeg estén, és hogyan szerezte sérüléseit. Nyomozni kezd hát, hogy fényt derítsen a rejtélyre.

Hamarosan kiderül azonban, hogy mindenki rejteget valami sötét titkot, és a valójában senki, különösen Rachel nem az, akinek látszik. Ám nem csupán az ő szemszögéből ismerjük meg az eseményeket. A regény három szereplő narrációjában mutatja be a történetet. Amint feltárulnak előttünk Anna és Megan gondolatai, vágyai és vívódásai, világossá válik, hogy Paula Hawkins regénye sokkal több egyszerű kriminél. Gillian Flynnhez hasonlóan Hawkins is beleszövi a sorok közé a kulturális normák bírálatát. A mű provokatív kérdéseket feszeget a házasság törékenységét, a női lélek félelmeit, a gyermekvállalással járó nehézségeket, valamint családon belüli erőszakot illetően.

A regény varázsát tehát nem feltétlenül a krimiszálon kell keresni: annál időnként sokkal érdekesebb, ahogyan Hawkins ugrál az elbeszélések között, három boldogtalan nőt bemutatva, akik egyre nehezebben képesek fenntartani a külvilágnak mutatott arcukat és a tökéletes házasság látszatát. Minden egyes fejezettel egy újabb rétegét ismerhetjük meg a karakterek személyiségének, így végül az összes hibájuk és félelmük felszínre kerül. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy szinte lehetetlen szerethető karaktert találni a történetben.  Szeretnénk szurkolni Rachelnak, de ő valóban önmaga legnagyobb ellensége. Sorozatban hozza meg a rossz döntéseket, és gin tonikhoz nyúl, valahányszor problémával találja szembe magát. Aztán ott van a gyönyörű Megan, akinek látszólag szinte mindene megvan, mégsem képes elkötelezni magát, nyugtalan természete folyamatos hazugságra és csalásra készteti őt. Számára a házasság olyan, akár a börtön, amelyből minél előbb szabadulni akar. És persze ott van Anna is, aki bár megkapta a vágyott férfit, anyaként mégis unatkozik, és izgalommal, vegyes örömmel gondol vissza azokra az időkre, mikor még ő volt a „másik nő”.

A regény a ma népszerű nőközpontú thrillerek klasszikus példája, mely a női lélek traumáit hivatott feltárni. Gillian Flynn Holtodiglan című regényéhez hasonlóan A lány a vonaton is a diszfunkcionális párkapcsolatokat helyezi a középpontba. A szerzők arra figyelmeztetnek, hogy a házasság rendkívül törékeny intézmény, amely veszély és erőszak forrásává válhat, gyakran anélkül, hogy észrevennénk. Az emberek változnak, mi pedig sosem lehetünk biztosak abban, jól döntöttünk-e, amikor valakivel összekötöttük az életünket. Hawkins szereplőin keresztül bemutatja, milyen egyszerűen elérheti a férfitekintély, hogy nőként megkérdőjelezzük önmagunkat, saját észrevételeinket és tapasztalatainkat. Ami persze nem feltétlenül a férfiak hibája, egyszerűen így lettünk szocializálva.

Fordulat fordulatot követ, és szinte lehetetlen megjósolni, mi lesz a végkifejlet. A lány a vonaton az utolsó sorokig leköti a figyelmünket. Legalábbis regényként mindenképp.

A film azonban csak halvány árnyéka az eredeti műnek. Bár a borzongás és az izgalom a mozivásznon sem marad el, a szereplők túl gyorsan kiterítik kártyáikat, így vég már a történet közepétől sejthető.

Mindenképpen érdemes azonban kiemelni a színészi játékot. A karakterábrázolás telitalálat. Emily Blunt kiváló érzékkel alakítja a zavart alkoholistát, de persze a többi színészre sem panaszkodhatunk.

A lány a vonaton tehát nem rossz film, de közel sem olyan jó, mint a sokat emlegetett Holtodiglan, amely még napokig ott motoszkált az ember fejében. Ennek ellenére érdemes megnézni, ha másért nem, egyedi atmoszférája és a zseniális színészek miatt.