Merthogy a rendezők imádják azt, ami velünk, újságírókkal történik. Khm. Valójában azt, ami történhet. Mert hiába mienk a világ legcsodálatosabb munkája, és mi vagyunk azok, akik délelőtt is filmbemutatón ülnek, este meg egy színházi darab premierjére hivatalosak, a látszat mögött életünket átvirrasztott éjszakák, dühös olvasói levelek és a határidőre emlékeztető még dühösebb főszerkesztői levelek töltik ki. Kevésbé fordulatos, mint a filmvásznon, nem mindenkinek „adatik meg” ugyanis, hogy elnököt buktasson, vagy éppen az egyház molesztálási ügyeit tárja a világ elé.
Számos ügy kiált tehát megfilmesítésért. Ilyen például a 2016-os Oscaron tarolt, igaz történetet feldolgozó Spotlight – egy nyomozás részletei című mozi, ahol a Boston Globe oknyomozó újságíróinak munkájába pillanthatunk bele, amikor is a helyi papokat ért, gyermekmolesztálási vádaknak járnak utána. Amire pedig fényt derítenek, megváltoztatja nemcsak őket, hanem az újságjukat is. Sőt, Amerikát és a világot. Az igaz történetet felgöngyölítő történet azért is úttörő, mert nem a könnyebbik utat választja. Nem burkolja akciókba a drámát, nem ad könnyű válaszokat, az újságírás és főként a nehéz témákat feltáró újságírás drámáinak viszont annál inkább teret enged. Hiába járunk a 2000-es években, jó látni, ahogy a lapnál az online piac jelentette verseny közepén is egy évet várjanak a teljes anyag publikálásával. Így tudta az újságírók egy csoportja felderíteni a molesztálási ügyet, amelyben legalább 270, Boston környéki pap vett részt, és amely 1993 óta az egyház tudtával történt, sőt az egyház eltusolni igyekezett a történteket. A film az első perctől az utolsóig hitelesen mutatja be az újságírók mindennapjait, hogy mi történik akkor, amikor az egyébként fontos ügyet olyan esemény szorítja háttérbe, mint szeptember 11. A 2016-os Oscar-átadón a zsűri nem is hagyta szó nélkül a mozit, a legjobb filmnek jelentették ki, minden joggal.
A film azért is különleges, mert az újságírók érdemeit emeli ki, akik egy-egy fülest követően telefonálgatnak, archívumokban keresgetnek, találkozókat szerveznek. Ebben az értelemben valami teljesen mást kapunk az újságírás nagyfilmjének tartott Elnök emberei moziban, hiszen a két esetben a valóságban is másként zajlott az oknyomozói munka. Carl Bernstein és Bob Woodward munkáját nagyban segítette a Mélytorokként elhíresült informátor – nem mellesleg róla is filmet forgatnak hamarosan –, aki folyamatosan tippekkel, fülesekkel látta el az újságírókat. A 1976-ban bemutatott filmben két legendás színész alakítja a szintén legendás újságírókat: Robert Redfordé és Dustin Hoffmané lett a megtiszteltetés, hogy a filmvásznon is feltárják az esetet, amit ma már csak Watergate-botrányként ismerünk. A sztori ékes példája annak, amikor két újságíró, ezúttal a Washington Post munkatársai szabad kezet kapnak a szerkesztőjüktől, és annak is, hogy a történeten túl a történetmesélés is fontos, ha újságírásról van szó (a tapasztaltabb zsurnalista például folyamatosan tanácsokkal látja el az írás területén még zöldfülű kollégáját).
Ha a média munkatársainak életét könnyedebb formában szeretné valaki megismerni, akkor is van bőven választása. Az Ébredj velünk című film például Becky Fuller, egy országos amerikai csatorna frissen kinevezett, magabiztos, néha bolondos gyártásvezetőjének mindennapjait emeli ki. A pörgős történet a fiatal, lendületes Becky harcát mutatja be a legnagyobb tudósítói állásokat megjárt tévés zseni konoksága ellenében. Ahogy a filmben jellemzik, Rachel McAdams és Harrison Ford figurája a cukros és a korpás fánk ellentétével írható le. Tökéletes választás azokra a borús napokra, amikor úgy érezzünk, minden energiánkat és tartalékunkat feléltük.
Akinek ezután megtetszett a televíziós újságírás, és még többet szeretne megtudni a műfajról, annak mindenképpen érdemes belenéznie a Híradósok című, háromévados sorozatba, ami Aaron Sorkin forgatókönyvírói tollából pattant ki. Tempójában és sokszor stílusában is a fenti Ébredj velünk című filmre hajaz. Van benne szerelem, egy jó adag kapcsolati feszültség és még több komoly újságírói munka. Jeff Daniels körülbelül Harrison Ford szerepét tölti be ebben: a kissé megkeseredett, a hírek komoly, tényszerű tálalásában hívő, a munkatársait csak e-mailekből ismerő televíziós sztár szíve szépen lassan lágyul meg, és töltődik fel a whisky helyett valami mással.
Hogy milyen igazán csapatban dolgozni, azt ebből a sorozatból megtudhatjuk, miközben a három évad a sorozat készítésekor aktuális valamennyi nagy hírre, botrányra kitér. Megtudhatjuk, milyen, ha az újságírót verik át, hogyan kell magunk mögött hagyni a konfliktusok sújtotta afrikai területeken történteket, vagy éppen megtalálni a Wikileaks-botrány miatt bujkáló Julian Assange-t.
