Sam Peliczowski (Nagy Sándor) a nagy lehetőségre vár. Az álomszerepre, amellyel beteljesítheti álmát, hogy végre befutott, sikeres színész legyen. Az egyre reménytelenebbnek tűnő szerepmeghallgatások között egy felkapott new york-i étterem telefonos foglalásait intézi és megadóan tűri a számtalan megaláztatást, amiből bőven kijut neki a ranglétrán felette állóktól.

Az amerikai szerző, Becky Mode vígjátéka a sodró lendületű párbeszédekre épül, és arra a dramaturgiai csavarra, hogy a Sam Peliczowskit és a cselekményben – a telefonvonal másik végén – feltűnő közel negyven karaktert ugyanaz a színész alakítja. A vígjáték őrületes tempóban pörgő dialógusai önmagukban is kihívást jelentenek, a különböző karakterek közötti másodpercenkénti váltás pedig egyenesen lehetetlen színészi feladatnak tűnik. Legalábbis egy átlagos képességű komédiásnak. Nagy Sándor szerencsére nem az! Zsenialitását a némafilmek világát megidéző Chaplin: Nagyvárosi fények színpadi adaptációjában szavak nélküli játékával már megcsillantotta, ez alkalommal a nyolcvanpercnyi játékidő és a teljes szövegkönyv is a személyére épül.

Az előadás rendezője, Horgas Ádám így fogalmazott: „Pályafutásom során nem találkoztam még ilyen nehéz színészi feladattal. Ez a darab speciális képességeket igényel karakterjátszásban és koncentrációban is, a gyors személyiségváltások elképesztő agyi teljesítményt kívánnak meg az előadótól. Közel negyven hangon szólal meg, ráadásul a hangokhoz más-más figurákat kell megjelenítenie – és mindezt vígjátékhoz illő könnyedséggel.”

Becky Mode vígjátéka a negyedik helyen szerepelt a Time magazin „Az év tíz legjobb színdarabja” korábbi válogatásában. A Játékszínben december tizedikétől szerepel műsoron, sőt, aki szórakoztató szilveszteri programot keres, akár a Teltházat is választhatja évbúcsúztató programnak.