Amikor kislány voltam, össze-vissza olvastam mindent, Courths-Mahlertől Hemingwayig. Csak későn jöttem rá, hogy sok könyvre kár időt pocsékolni. A gimnáziumban már remek irodalomtanárom volt, aztán irigykedtem főiskolai tanárnőmre, akinek lakásában a földtől a plafonig álltak a könyvek. Most már nálam is így van… Meg kell gondolnom, hová tegyem az új köteteket, semmitől sincs szívem megválni. Én már öreg hölgy vagyok, szeretem kézbe venni a könyvet, és az én koromban már az a jó, amikor az ember újraolvas. Ilyenkor rácsodálkozom, hogy jé, másképp látom a világot, mint húszévesen. Egyszerre több könyvet is olvasok, szerelmetes érzelmi kapcsolatban vagyok velük. De sajnos, ma már olyan drágák, hogy a barátnőimmel közösen vásárolunk könyveket, majd láncolatban körbeadjuk őket. Legutóbb Szinetár Miklós Pályázata járt körbe. Remek könyv! Azért a legeslegjobb kötetek nem hiányozhatnak egyikünk könyvespolcáról sem. Ilyen Julie Orringertől a Láthatatlan híd.
Szerencsére a pályám során megadatott, hogy gyakran találkoztam, sőt dolgozhattam jeles magyar írókkal. Első szerepem, még főiskolás koromban Füst Milán Boldogtalanok című művében volt, emlékszem, Milánt tolókocsiban tolták be a színpadra. Elképesztő jelenség volt. Thurzó Gábor Hátsó ajtó című darabjában játszottunk, Gábort is jól ismertem, Szakonyi Károllyal barátságba kerültünk az Adáshiba kapcsán, Csurka házi szerzője volt a Vígszínháznak, Gyurkovics Tibor Kreutzer-szonátájában szerepeltem, a Játékszínben pedig Vámos Miklós három egyfelvonásosát játszottuk. Nagy élmény volt, amikor Újvidéken volt egy rádiófelvételünk, és Esterházy Péterrel utazhattam. Nála szórakoztatóbb személyiség kevés van. Büszke vagyok arra, hogy Örkény István társaságába is tartozhattam. Még nem volt divatos író, sőt akkortájt gyógyszerészként dolgozott, télen is tavaszi kabátban járt. Mi főiskolások voltunk, kortársai Radnóti Zsuzsának, aki Örkény felesége lett. Akkoriban olvastuk el a Tótékat, és jöttünk rá: atyaúristen, milyen nagy író Örkény! Aztán jöttek a további nagy művei, amilyen például a Macskajáték is. Most a Macskajáték feldolgozását A Szkalla-lányok címen Tordai Terivel játsszuk. Eredetileg felolvasóest lett volna, de mi Terivel megtanultuk a szöveget kívülről, saját örömünkre.
Októberben, a Rózsavölgyi Szalonban lesz a premierje annak a monodrámának, amely Polcz Alaine Asszony a fronton című, szívszorongató művéből készül, Dicső Dániel rendezésében. Nagyon kell majd fegyelmeznem magam, mert a próbák alatt egy helyen még mindig elfog a sírás. Az írónő hetvenéves korában emlékezik vissza a régi időkre, és valósággal kiszakad belőle a múlt fájdalma. Óriások között éltem le az életemet, de borzasztóan sajnálom, hogy őt nem ismerhettem személyesen. Bár úgy érzem, műve alapján mégiscsak ismerem.
