Több mint tíz éve volt az utolsó olyan nagyszabású fotókiállítás Magyarországon, amely azt tűzte ki célul, hogy teljes keresztmetszetet adjon a hazai kortárs fotográfiai eredményekről. A július végéig nyitva tartó tárlaton 21 kortárs magyar alkotó közel 350 művét láthatja a nagyközönség.

Dezső Tamás: 59. Itt, bárhol. Téglák (Budapest) (R. xxx)

2009, C-print, 100 × 120 cm, magántulajdon

Az ezredforduló óta a fotográfia elmélete és gyakorlata is jelentősen megváltozott. Szinte minden képzőművészeti ág használ fotót, s éppen ezért különösen érzékenyek azok a határok, amelyek a fotóművészt a fotót használó művésztől elválasztják. Milyen hatása van a tömegesen használt digitális technológiának a kortárs fotóművészetre, s egyáltalán kit is nevezhetünk 2013-ban fotóművésznek?

A Magyar Nemzeti Galéria kiállításának célja, hogy bemutassa, miként változott meg a fotográfia az ezredforduló óta; mi történt a fotóművészetben, s az egyetemes folyamatok miként hatottak itthon. Sikerült-e megőrizni a fotó régi rangját és tekintélyét, s beszélhetünk-e még a régi értelemben vett fotóművészetről?

A Magyar fotóművészet az új évezredben című kiállítás a fenti kérdésekre az alkotók egy-egy fotósorozatának bemutatásával kíván válaszolni. Ebben a feszesebb, áttekinthetőbb koncepcióban tisztábban érzékelhetjük a  fotósorozatok képi mondanivalójának kibomlását.

A kiállítás olyan, egymástól lényegesen különböző művészek fotósorozataiból válogat, akiknek alkotásaiban a 21. század legfontosabb fotótechnikai, képelméleti problémái fogalmazódnak meg. A képzőművészet egyik műfajában sem figyelhető meg a médiumok olyan gyors és minőségi változása, mint a fotóművészetben. A képek ugyanakkor a fotóművészet saját műfaji és technikai önvizsgálatán túl egyén és társadalom, múlt és jelen, a természet embertől érintett, vagy érintetlenül hagyott világa, város és civilizáció, személyiség és tömeg kérdéseit is változatos módokon vetik fel. Kortárs fotóművészeink munkáin világosan látható, hogy nem a fotó régi rangját és tekintélyét próbálják megőrizni, hanem új rangot és új minőséget adnak a műfajnak, ezáltal is bizonyítva, hogy van érvényes, más műfajokkal nem helyettesíthető és nagyon is a 21. századi világban élő és arról szóló fotóművészetünk.