A dán közszolgálati DR3 csatorna műsorának címe magyar fordításban Házasság első látásra, és minden megvan benne, ami egy esküvőhöz kell: izguló menyasszony, félszegen mosolygó örömapa (akinek az arcán halványan átfut, a „mit rontottam el, hogy ezt érdemlem?”), és koszorúslányok, akik nem biztos, hogy tévés karrierre vágytak, de hát ez amúgy sem az ő nagy napjuk. És persze vőlegény, aki abban a pillanatban látja életében először aráját, amikor belép a házasságkötő terem ajtaján. Furcsa dolog csupán azt mondani egy leendő férjnek, feleségnek– akivel elméletileg egy életet kellene leélni, jóban –rosszban, hogy helló, de hát minden kapcsolat így kezdődik, nem? Majd következnek a boldogító igenek. 

Elvégre ki mondta, hogy a házassághoz szerelem kell? Indiában és a muszlim országokban mai is bevett gyakorlat az elrendezett házasság: nem pusztán gazdasági szempontból, hanem azért mert nem biztos, hogy a rózsaszín köd, a szenvedélyes mámor a legjobb jelzője annak, kiből lesz jó férj vagy feleség, ebben az állapotban nem biztos, hogy tudjuk, ki a jó nekünk, ki az, akivel gyereket merünk vállalni. A műsor producerei is az elrendezett házasságokat vették alapul: szakemberek választják ki a jelentkező közül a szerintük összeillő párokat. A műsor nem életfogytig tartó frigyre ítél: 6 hét után a játékosok hazamennek, ahol hálószobájuk magányában és szülői intelmekkel ellátva eldönthetik, hogy együtt maradnak-e, vagy keresik tovább a nagy Őt.

A kritikusok sem maradtak el: egy dán néppárti képviselő azért ítélte el a műsort, mert szórakoztatássá alacsonyítja a házasságot. Neki nem tetszik, ha muzulmán családban rendezik el a házasságot, és akkor sem, ha szakemberek teszik ugyanezt. A sikernek ez nem akadálya: a dánok után a műsort átvették Franciaországban, Németországban, Ausztráliában és januárban Nagy-Britanniában is. Végre egy valóságshow, ami tényleg az életet utánozza: ha a való életben nem vadidegenek házasodnának össze, valószínűleg a válási arány sem lenne 50 százalék.