Fiamnak, Janónak, akinek az első, a második, a harmadik és a x-edik oldalát is köszönhetem a lemeznek. Anyu” Képzeletszínházi előadás készül (nem csak) felnőtteknek Janikovszky Éva születésnapjára.
Kevesen írtak úgy a gyerekekről, ahogyan ő. Janikovszky Éva soha nem édelgett, nem gügyögött, a soraiból azonban áradt a szeretet és az elfogadás. Könyveit olvasva elgondolkodtatott, hogy miért akarjuk felnőttfejjel úgy beállítani”a világot, mintha a gyerekkor csak szépet és jót jelentene. Ahogyan a „Kire ütött ez a gyerek?”-ben mondja: „Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van…”
“Gyűjteményünk zene nélküli, pusztán szövegekből álló lemezeket tartalmaz, melyeknek emelkedő vagy lejtő dallamát egyedül az élőbeszéd sodra szabja meg. Szerzőjük mindig maga az előadó, s a hallgatóságot is ő választja meg. Hol ennek adja elő, hol annak. Van úgy, hogy ugyanannak, csak éppen egyszer ezt, másszor meg azt. Gyakran játszott, örökzöldeknek is beillő lemezek ezek, amelyek mindenkor a szerző véleményét, határozott állásfoglalását, helyeslését vagy helytelenítését, egyetértését vagy tiltakozását, elragadtatását vagy felháborodását hivatottak tolmácsolni az élet egy-egy mindennapi kérdésében.”
Janikovszky János, a Móra Kiadó elnök-vezérigazgatója, Janikovszky Éva fia és Rigó Béla, költő, Janikovszky Éva egykori munkatársa, krónikása és barátja részvételével rendhagyó programmal ünnepelhetjük JanikovszkyÉvát. A Marczibányi Téri Művelődési Központban április 23-án Horváth Lili és Fullajtár Andrea előadásában meghallgathatjuk Janikovszky Éva A lemez két oldala című művét.
Janikovszky Éva 1926-ban született Szegeden. Kucses Évaként látta meg a napvilágot, melyet később Kispálra magyarosított. 1944-48 között a szegedi egyetemen filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat hallgatott, 1948-tól Budapesten filozófiát, pszichológiát és szociológiát tanult. 1950-ben tanári oklevelet szerzett. Első munkahelye a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban volt. 1952 októberében kötött házasságot Dr. Janikovszky Béla orvossal, akitől 1955-ben János nevű fia született. Házasságkötése után évekkel vette fel férje vezetéknevét. 1954-ben az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora, 1964-ben főszerkesztője lett. A Móra Kiadónál dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1987-ig, de továbbra is munkatársa, a magánosítás után pedig igazgatósági tagja maradt. Az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának 1978-as megalakulásától 1995-ig elnöke volt.
Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-ban választották az Írószövetség Gyermekirodalmi Szakosztályának elnökévé. Első könyve 1957-ben jelent meg, pályája során közel harminc könyvet írt, műveit harmincöt nyelvre fordították le. Dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, írt filmforgatókönyvet, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, tévéjáték. Hosszan tartó betegség után 2003. július 14-én hunyt el. Sírja a farkasréti temetőben található. Síremlékét is egyetlen öreg írógépe, Mercedes mása díszíti.
A lemez egyik oldala: “Anyuka drága, én nem tudom, hányszor mondjam még, hogy végre megértse, hogy az én szekrényemben ne tessék turkálni, ne tessék nézelődni, az én holmimat nem kell rendbe rakni, nem kell összehajtogatni, nem kell újramosni, nem kell megvarrogatni, az én holmimat tessék békén hagyni! És azzal se fárassza magát anyuka, hogy kiválogassa, mire nincs szükségem, mit lehetne a Vargáné lányának adni, és mit lehetne kidobni. És hol van az a kis zöld tégely, ami itt volt a sálak alatt? Úristen, hát hogy lett volna üres?”
A lemez másik oldala: “Lacika, hát hogy beszélsz te az anyáddal? Mi az, hogy mért turkálok a szekrényedben? Vedd tudomásul, édes fiam, hogy ha én egyszer végre rendet rakok helyetted ezen a szeméttelepen, akkor te nekem csak egyet mondhatsz: azt, hogy köszönöm szépen! Hogy dobtam volna ki azt a plakátot, amit egy hétig csináltatok, mikor azt se tudom, hol van?! Mit tudom én, hol vannak a fényképek, nem, nem voltak a nagy fémdobozban, mert abba belenéztem és abban nem volt semmi, de nehogy már rajtam keresd ezeket a limlomokat, inkább tartsál rendet, fiam!”
A lemez egyik oldala: “Nézd, Ildikém, én egyenesen örülök, hogy Istike nincs itthon, és végre négyszemközt tudok veled beszélni. Szeretnék neked egyetsmást mondani, mielőtt Istike hozzátok költözik. Tudom, szívem, hogy te jól ismered, hiszen már három hónapja együtt jártok, hát, ha nem ismernéd, bizonyára nem is mennél hozzá feleségül… Ó, mindig elfelejtem, te nem szereted ezt a kifejezést… Egyszóval, ha nem ismernéd jól, nem házasodnátok össze. Félre ne érts, én csak arra gondoltam, hogy azért mégis jobban ismerem, merthogy én szültem… illetve, amikor megszületett, akkor én voltam az édesanyja.”
A lemez másik oldala: “Könyörgök, Istikém, legalább egyszer az életben hallgasd meg, amit mondani akarok, zárd el azt az istenverte zenét, jövő héten elköltözöl itthonról, hát muszáj veled beszélnem! Tudod, Istikém, én csak a javadat akarom, és boldog vagyok, hogy ilyen rendes kislányt választottál, mint az Ildike. Éppen azért mondom, hogy becsüld meg magadat náluk, mert ha ott is úgy viselkedsz majd, mint itthon, akkor hamar ki fogod húzni a gyufát!”
