Pedig nem egy író tulajdonképpen szörnyeteg volt. Ismert történet, hogy Lev Tolsztoj gróf nászéjszakáján azzal gyötörte tizennyolc éves aráját, Szofját, hogy ott helyben olvassa el naplóját, amelyben részletezte szerelmi afférjait prostituáltakkal, parasztlányokkal, sőt anyja barátnőivel is. És mit tudhatott Gustave Flaubert a női lélekről, aki maga sosem nősült meg, egyedül a nála tizenegy évvel idősebb Louise Colet-val fenntartott, viharos viszonya ismert? A nyolc évig tartó se vele, se nélküle kapcsolat a férjezett Louise-zal rosszul végződött: Flaubert a szakításuk után írta meg a Bovarynét. A házasságtörő asszony története, akinek vágyai és álmai okozzák a vesztét, annyira felháborította Alfred Musset írót - és a párizsi elit más tagjait -, hogy válaszul ő is regényt írt, Lui (Ő) címmel.

Persze Carl Gustav Jung szerint a válasz egyszerű, hiszen a férfinak is van női lélekrésze, az anima. Izgalmas felfedezni, hogyan működnek az érzelmek, a vágyak, a szenvedély azok között a keretek között, amelyeket a női lét szabott. A nő gondolatai némák, érzései rejtve maradnak. A férfiírók kiszabadítják őket a ketrecből, s figyelik, mihez kezdenek a szabadságukkal: kísérleteznek, mit tesz velük az életük minden részletét átható unalom, hogyan nyomorítja meg őket a szenvedélyek nélküli lét, milyen nehéz választani az életutak között, vagy mekkora az érzékiség ereje és hatalma.

Így jár minden bűnös nő

Denis de Rougemont A szerelem és a nyugati világ című könyve szerint irodalmi művek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Európában és Észak-Amerikában az egyik leginkább figyelemreméltó időtöltés a házasságtörés. A házasság korlátok közé szorít, ahonnan a félrelépés szabadít ki, és teljesíti be az elfojtásra ítélt vágyakat. Flaubert és Tolsztoj arra kíváncsiak, mi történik a boldogító igen után a házasságban, a családban, az emberben. A hősnők szembeszegülnek a tabukkal, s vállalják megtörésük következményeit. Az életben talán másként lenne: ha egy nő hűtlen, az néha kiderül, néha nem, de egy könyvben a nőnek mindenképp bűnhődnie kell. Meg kell halnia, igyon arzént, vagy vesse magát vonat elé. Mert az írók a valóságban nem tudták kordában tartani az erős nőket, Louise-t és Szofját.

A teljes cikk a La femme 2013. tavaszi számában olvasható.