A vélemények megoszlanak, hogy ki találta fel a rövidített ruhát: Mary Quant, André Courreges, John Bates és Jean Varon szerepel a versenyzők között. Londonban mindenesetre Mary Quant, volt a város 60-as évekbeli divatjának hajtóereje.
A miniszoknya rendkívüli jelenség volt és nagy hatású, mert része volt az 1960-as években a feltörekvő ifjúsági kultúrájának és a szexuális felszabadulásnak, amely a fogamzásgátló tabletta felfedezése után indult. Volt valami ifjúsági kultúra és a rövid szoknya az 1920-as években is, és bár a fiatal nők a 20-as években sokkal inkább felszabadultak voltak szexuálisan, mint elődeik, de ez elsősorban azt jelentette, hogy úgy érezték, szabad randevúzniuk felügyelet nélkül, megválaszthatják jövendőbeli házastársukat, több férfit is csókolhatnak, mielőtt férjhez mennek. De még mindig fenyegetett az, amit mindig is korlátozta a nők szexuális szabadságát: a teherbeesés.
Mary Quant a hatvanas évek közepén kezdett foglalkozni a miniszoknyával, amely addig a sportolók viselete volt. Quant múzsája egy névtelen sztepp táncos lány volt, akit meglátott, amint miniszoknyában, fehér bokazokniban és fekete szteppcipőben táncolt. A most 80 éves Quant kedvenc autójáról, a Mini Cooperről nevezte el a híres ruhadarabot. A kis autó hasonlított a miniszoknyára: optimista volt, szertelen, fiatal, kacér.
A merészen rövid vágás felrázta a társadalmat és tetejére fordította a konzervatív értékeket. Középkorú üzletemberek verték az ablakot, és azt kiabálták, hogy ez obszcén, ez undorító. Coco Chanel elutasította a miniszoknyát, szerinte egyszerűen "csak borzasztó”. Amikor Twiggy megjelent nyurga lábaival, Pán Péteres frizurájával, csábító Bambi szemével és óriási szempillákkal, a csibész brit modell felváltotta az ötvenes évek elegáns, első bálozókra emlékeztető modelljeit. Merészsége jól illett a pezsgő Londonhoz: dübörgött a Beatles és a Rolling Stones, és a miniszoknya is hamar divatos lett. 1968-ban Jackie Kennedy rövid, fehér, rakott Valentino ruhában ment férjhez Aristotle Onassishoz.. Bár a miniszoknya népszerűségét hamarosan beárnyékolta az új hippi sziluett a hosszú harang alakú szoknyákkal, a miniszoknya alapdarab maradt, és a nyolcvanas években újra népszerűvé vált.
Az elmúlt évtizedek alatt a miniszoknya több személyiségváltozáson ment át, variálták hosszát, szabását, anyagát, de a ruhadarab vitathatatlanul többet jelent, mint bármely más ruhadarab - továbbra is a fiatalság szimbóluma. A nők folyamatosan kijebb tolják a korhatárt, hogy meddig illik miniszoknyát viselni, de így is számos előítélet rakódik rá. A brit Debenhams áruház által készített felmérés szerint a nők ma is szívesen viselnek miniszoknyát egészen 40 éves korukig, míg 1980-ban a nők átlagosan 33 éves korukig mertek miniben utcára menni.
Számos afrikai országban a miniszoknya tabu. 2010-ben egy olasz üdülőváros, Castellammare di Stabia a polgármestere megbízást adott a rendőrségnek, hogy megbüntesse azokat a nőket, akiknek túl rövidnek találták a szoknyáját. Ez év február végén mintegy 200 nő tiltakozott a utcáin Uganda fővárosában az az új pornográfia ellenes jogszabályok ellen, amelyeket a helyi média miniszoknya törvénynek nevezett. Ezek ugyanis megtiltják, hogy a nők felfedjék a combjukat, mellüket és a feneküket úgy, nehogy az illetlen öltözködés szexuálisan izgalomba hozza a férfiakat.
Ötven évvel az első miniszoknya megjelenése után, a ruhadarabnak még mindig nem teljesen elfogadott. A mindenféle vallási fundamentalizmus elterjedésével korlátozzák a nők szexuális szabadságát. Miközben nyugaton és ázsiai metropoliszokban, mint Tokió vagy Peking, a miniszoknya régen nem tud már sokkolni, addig sok kultúrában még mindig nem lehet olyan magabiztosan, bátran viselni a miniszoknyát.
