Az úgynevezett tricot rayé, avagy matrózcsíkos felső régóta előkelő helyet foglal el gardróbunk időtálló darabjai között. Generációtól, nemtől függetlenül népszerű, Pablo Picassótól Kate Mossig számtalan híresség a rajongótáborába tartozik. De vajon honnan származik ez az örökzöld ruhadarab, és milyen üzeneteket közvetít viselőjéről?
Egy kis divattörténelem
A breton csíkos ing a Bretagne-nál hajózó tengerészek és halászok ruhatárában tűnt fel először. 1858-ban aztán a francia haditengerészet hivatalos egyenruhájává avanzsált Észak-Franciaországban. Eredetileg 21 csík sorakozott rajta, egyesek szerint minden csík Napóleon egy-egy győzelmét szimbolizálja. Mások állítják, a jellegzetes kék-fehér csíkozás hátterében pusztán praktikus okok állnak: a minta különösen hasznosnak bizonyult, amikor egy matróz vízbe esett, és segítségre volt szüksége.
Az ikonikus ruhadarab szép lassan teret hódított a hétköznapokban is. 1917-ben Coco Chanel hívta fel rá a divatszerető közönség figyelmét: akkori kollekciójának megalkotásához a francia matrózok egyenruhája szolgáltatott ihletet. A csíkos felsőket úgy tervezte meg, hogy remek párost alkossanak a kiszélesedő nadrágokkal. A breton felső a burzsoá kedvelt ruhadarabja lett.
A 20-as években megnőtt az olyan tengerparti úti célok népszerűsége, mint Saint-Tropez, és ekkoriban a kék-fehér csíkok szimbolizálták a „Riviéra-életérzést”. A brit divattörténész Amber Butchart szerint a trend hírnevére nagy hatást gyakorolt egy amerikai származású pár, Gerald és Sara Murphy, akiknek riviérai otthona, a Villa America adott otthont a jazzkorszak legnagyobb partijainak. Nem véletlen, hogy ez a páros ihlette Dick és Nicole Driver figuráját az író, F. Scott Fitzgerald Az éj szelíd trónján című művében. Murphy vendégei között ott voltak az 1920-as évek művészeti és irodalmi világának legnagyobb alakjai, például Man Ray, Dorothy Parker, Igor Sztravinszkij, Picasso, valamint Zelda és F. Scott Fitzgerald. Murphyék azonban nem csupán a vendégeket, hanem a divatot és az esztétikát illetően is kifinomult ízléssel rendelkeztek. A páros leginkább innovatív stílusáról volt ismert, nem csoda hát, hogy mikor Gerald felvette a breton csíkos felsőt, a ruhadarab híre gyorsan terjedt.
És míg az 1920-as években a breton egyszerű munkaruhából stílusos alkalmi ruhává vált, addig 1930-ra végérvényesen bebetonozta magát a divat klasszikusai közé, azzal, hogy felkerült a francia Vogue címlapjára. Nem telt sok időbe, és a bretonra rátalált a művészvilág is. Nem véletlen, hogy ha Picassóra gondolunk, a legtöbben a klasszikus kék-fehér csíkos felsőt látjuk lelki szemeink előtt. 1948-tól Picasso hét éven keresztül alkotott Côte d’Azur-i műtermében, ahol a breton csíkok gardróbjának fontos részévé váltak. Ezután Ernest Hemingwaytől Jackson Pollockig számtalan nagynevű művész és író öltötte magára a bohém ruhadarabot.
Csak idő kérdése volt, hogy Hollywood is rátaláljon a breton felsőre. A vad című 1953-as hollywoodi filmben Marlon Brando és Lee Marvin öltötte magára a legendás ruhadarabot. Később csatlakozott hozzájuk James Dean, Audrey Hepburn, Ginger Rogers vagy Brigitte Bardot is. 1960-ban a breton csíkos minta összekapcsolódott a francia újhullámmal, és olyan sztárok kedvencévé vált, mint Jean Seberg, aki a francia és egyetemes filmtörténetben meghatározó Kifulladásig című produkcióban viselte az említett felsőt. Az 1960-as években a breton számára diadalmas évtizedek következtek a párizsi divatiparban. 1966-ban Yves Saint Laurent breton csíkokkal díszítette haute couture kollekcióját. Még ugyanebben az évtizedben Sonia Rykiel is piacra dobta kötöttáru-kollekcióját. A csíkok azóta is a márka identitásának elválaszthatatlan részei.
Mára a design a kifinomult párizsi stílus szimbóluma lett, amely időről időre a kifutón is megmutatkozik. Az évek folyamán olyan tervezők használták fel kollekciójuk megalkotásában, mint Alexander McQueen, Karl Lagerfeld, Marc Jacobs vagy Jean Paul Gaultier. A designer Jean Paul Gaultiert akár a stílus nagykövetének is nevezhetnénk, a tervező ugyanis megköveteli csapatától, hogy a divatbemutatókon breton csíkos pólót viseljenek. Gaultier munkásságának egyébként szinte minden szegmensét átszövi ez a minta. Leginkább La Male nevű, 1993-as férfiparfümjén érhető tetten a breton csíkok hatása. 2010-ben a designer belsőépítészként is kipróbálta magát, és a híres francia építész Jacque Carlu egykori otthonát matrózcsíkokkal borította be, érdekes monokróm összhatást teremtve ezzel.
A tervezők és divattörténészek szerint a matrózcsíkok még mindig magukban hordozzák a szabadság, a függetlenség, a kaland üzenetét, ezért közkedveltebbek, mint valaha. A breton ing egyike azon néhány unisex ruhadarabnak, melyek egyszerre elegánsak és bohémek, így tökéletesen megállják helyüket a kifutón és a hétköznapokban egyaránt. - írja a bbc.com
