Minden kitartásról szóló előadás J. K. Rowlinggal, Harry Potter megálmodójával kezdődik. Ha egy ilyen zseniális írónak ennyi viszontagságon kellett keresztülmennie, mindenki hátradőlhet, mondván, a sors senkivel nem tesz kivételt. Van Gogh több mint kilencszáz művet alkotott, életében mégis egyetlen egyet tudott eladni. Henry Ford kétszer ment teljesen tönkre, mielőtt harmadszorra megalapította a Ford Motor Companyt. Thomas Alva Edison mögött több mint tízezer sikertelen kísérlet állt, mielőtt előrukkolt a működő villanykörtével. Amikor kilencezer után egy riporter megkérdezte, nem érzi-e, hogy elbukott, és ideje lenne feladni, Edison azt válaszolta: „De miért adnám fel? Mostanra kilencezer biztos módját ismerem annak, hogyan nem működik a villanykörte. A siker majdnem a kezemben van.”

Vérrel, verítékkel

Elszánt hősöket itthon is találunk. Hugonnai Vilmát 50 esztendősen, csaknem húsz évvel svájci orvosi diplomája megszerzése után avatták doktorrá itthon. A hosszas és megalázó procedúra sem törte meg az első magyar orvosnőt, aki kitartóan küzdött, hogy nők is diplomát szerezhessenek Magyarországon. Az elszegényedő grófi család lánya önmagát autodidakta módon képezte, természettudományos és orvosi könyveket olvasott regények helyett. 25 évesen, 6 éves kisfiát hátrahagyva jelentkezett a zürichi egyetemre. Apja, férje anyagi támogatása híján a tanulmányai mellett munkát vállalt, az egyetem klinikáján volt szülésznő és ápolónő. A svájci karriert félredobva jött haza fiához. Elvált, második férje, Wartha Vince vegyész (a Zsolnay eozin alapú mázkészítésének kifejlesztője) támogatta, hogy felesége a tudománynak és a nőmozgalomnak élhessen. 1914-ben, 67 évesen katonaorvosi tanfolyamot végzett, és betegmegfigyelő állomásokat szervezett. Halála után a szaklapokban egyetlen nekrológ sem jelent meg róla.

Vagy ott van az alig ismert, különös Zichy Géza. Az egyik legrégibb magyar főnemesi család szülötte tehetséges zongorista volt, de 14 évesen egy vadászaton véletlenül meglőtte magát, és elveszítette a jobb karját. A pályája nem ért véget, sőt. Nagy erőfeszítésekkel zongoravirtuózzá képezte magát. Elnyerte Liszt Ferenc támogatását és barátságát, és az ő biztatására fejlesztette tovább balkezes zongoratudását. A félkarú gróf Európa-szerte igen gyors ismertséget szerzett. Minden zenei bevételéből tehetségeket támogatott, és amellett, hogy jelentős mecénás volt, komponált és írt is: operát, zenekari és zongoraművet, táncjátékot, etűdöket, költeményeket, vígjátékot, naplót (balatoni kalandjai különösen szellemesek). Sőt, az első világháború után olyan veteránoknak, akik hozzá hasonlóan elveszítették a karjukat, kézikönyvet írt arról, hogy tudnak boldogulni sérülten a hétköznapokban.

Írásunk folytatása a La femme Az 50 tehetséges magyar fiatal című különszámában olvasható!