Nem, ez nem egy hollywoodi film konklúziója, hanem W. Eszter története, akinek 30 éves korában volt bátorsága valami teljesen újat kezdeni. Segédszobalányként kezdett egy tengerjáró hajon, ma környezetvédelmi tisztként a kapitánynak jelent. Azt mondja, az ő története egyáltalán nem egyedi: sokkal több van bennünk, magyarokban, mint hinnénk…
Húsz éve, egy tévéműsor hatására döntöttem el, hogy egyszer én is óceánjárón fogok dolgozni – meséli Eszter, akit először csak meg-, majd elragadott a végtelen tengerek varázsa: érezte, hogy neki egyszer még dolga lesz valamelyik, a képernyőn látott óriási hajón… Később aztán nem egyszerűen valamelyik hajón szolgált, hanem pontosan azon a Carnival Destinyn, ahol a Frei-dosszié említett riportműsorát is forgatták. Akkor ez volt a legnagyobb luxushajó, azóta sokkal hatalmasabbak is járják a hét tengert.
A fiatal lányt pályaválasztásakor a környezete józanságra intette, így vegyésztechnikusnak tanult, majd környezetmérnökként és minőségügyi szakmérnökként diplomázott. Ennek kapcsán nem gondolt ugyan a tengerhajózásra, de az álmáról sosem mondott le. Diploma után dolgozott laborban és egy kármentesítéssel foglalkozó cégnél is. Szerette a munkáját, megbecsülték, de időközben két barátja is hajón kezdett dolgozni… „30 évesen volt egy törés a magánéletemben, tudtam, hogy ha most nem megyek el, akkor talán soha. Az igazi dilemmát inkább az jelentette, hogy vállalom-e a »beugró« szintet. Annak idején Magyarországról elsősorban fizikai munkásokat kerestek, vagyis azt kellett mérlegelnem, hogy elszegődöm-e segédpincérnek vagy segédszobalánynak. Bátorság, őrültség és kíváncsiság kellett, hogy belevágjak, és azt kell mondanom, életem legjobb döntése volt.”
„Segédszobalányként kezdtem, de tudtam, hogy tovább léphetek. Az első 4-5 hétben figyelték, hogy mennyi energiát teszek a munkámba – erről csak utólag értesültem –, majd beszélgetésre hívott az egyik felsővezető. Csak utólag állt össze a kép, hogy a senior hoteligazgató e nyolcperces találkozó alapján ajánlott be a járványügyi ellenőri munkakörre. A többkörös interjúsorozat után egy héttel már el is kezdtem a betanulást, négy hónapig tartott, különböző hajókon.” A pozíció leginkább egy belső ÁNTSZ-ellenőri-auditori munkának felel meg, Eszter feladata volt az óhatatlanul fel-felbukkanó vírusok kezelése, a karanténrendelkezések betartatása és a hajók felkészítése különböző külsős hatósági járványügyi ellenőrzésekre.
Eszter az elmúlt kilenc évben azt tapasztalta, hogy a Magyarországon megszerzett tudás remekül kamatoztatható ebben a világban, sok honfitársa jutott el a menedzsmentszintig. Ma környezetvédelmi tisztként dolgozik, és egy sor olyan feladatot végez, amiről a vakációzó utasok nem feltétlenül tudnak. Kevesen tudják például, hogy az új hajók már eleve jól felszereltek környezetvédelmi szempontból, és a régieknél is törekednek arra, hogy korszerűsítsék az eszköztárat: a szelektív hulladék feldolgozása szigorú előírások szerint történik, még arra is van szabályozás, miként kell bánni a lejárt szavatosságú helyzetjelző rakétákkal, az utasok használt injekciós tűivel vagy éppen az élelmiszerrel szennyezett csomagolóanyaggal. Eszter felelőssége nagy, nem is a hoteligazgatósághoz tartozik, közvetlenül a kapitánynak, illetve ezzel párhuzamosan a szárazföldi központnak is jelent.
Az ember azt gondolná, hogy a vakációjukat töltőket a környezetvédelem nem igazán hozza izgalomba, de ez nem így van. „Az utasok egyre környezettudatosabbak. Ma már előadásokat tartunk a témáról, kiadványokat állítunk össze, és nagyon népszerűek a »behind the scenes« vagyis a kulisszák mögé bepillantást engedő túráink, ahol az utasok megnézhetik például a hulladékfeldolgozó részleget. Arról is van visszajelzésünk, hogy az utazást tervezők figyelembe veszik, mit tesz környezetünk védelméért az adott hajó – pontosabban a legénysége.”
Eszter eddig 26 hajón szolgált, Hawaii és Alaszka kivételével szinte mindenütt járt, ahová hajóval el lehet jutni. Láthatóan gondolkodóba esik, amikor arról kérdezzük, hogy mi volt a három legvarázslatosabb hely, ahol megfordult. A TOP3 végül ez lett: a norvég fjordok, Új-Zéland és Szingapúr, de a hangja akkor is tele van lelkesedéssel, amikor Saigonról vagy a Nagy-korallzátonyról mesél. Ausztrália egyébként többször is felbukkan Eszter történeteiben. A környezetvédelmi előírások az egész világon szigorodnak, a déli kontinens ebben is élen jár. „Ugyanakkor segítenek is abban, hogy betartsuk az aktuális jogszabályokat. Jellemzően már a tervezett kikötés előtt hetekkel, hónapokkal korábban jelezzük, hogy ki fogunk kötni, a helyi hatóságok pedig minden támogatást megadnak, hogy teljesíthessük az előírásokat.”
A nagy cégeknél nemcsak az utasok jóléte fontos, hanem a legénységé is; ma már a munkaidő hossza törvényileg szigorúan szabályozott, és a legénységnek is van internet-hozzáférése. Az iparág bővül, a jó szakembereket meg akarják tartani. Az újakat jellemzően ügynökségek toborozzák, Magyarországon például a Crew Agency, a GMN Hungary vagy a Duna Rapszódia közvetítőcég keres munkatársakat a ma legnagyobb és legnépszerűbb vezető hajótársaságok számára. „A mostani hajómon 50 országból érkezett a legénység, de ha nyitottsággal reagálsz a kezdeti kultúrsokkra, rájössz, hogy sokkal több bennünk a hasonlóság, mint a különbség.” Eszter egyedül lakik a kabinjában, de ez csak egy bizonyos rang felett jár, mint ahogyan az is, hogy hány hónapos szerződéssel alkalmazzák a munkatársakat. Ő most három hónapot dolgozott a tengeren, amit három hónap pihenés követ, de van, aki 6‒8 hónapot is a nyílt vízen tölt.
Eszter belevágott a kalandba, felfedezte a világot, és megismerte saját magát. „Arra jöttem rá, hogy az élet sokkal izgalmasabb, mint gondoljuk. Néha nagynak, szinte leküzdhetetlennek tűnnek a nehézségek, de ezek segítségével jöhetünk rá arra, hogy mekkora erő lakozik bennünk.”
