Szeretnék maguk felnevelni a találmányukat, a befektetőjükkel közös céljuk az üzleti siker mellett a maradandó értékteremtés. És még arra vágytak, hogy komoly nemzetközi versenyek, világbajnokságok, világkupák szerveződjenek.

Három év alatt kiforgatták a sarkából a világot. Megalakították a Teqball nemzetközi szövetségét, Lausanne-ban székel, mint a legtöbb sportág világközpontja, létrehozták a Teqball-asztalt gyártó üzletágat, hogy legyen min az új sportágat játszani! „Ritka az olyan sportág, amelynek saját terméke is van” – mondja Viktor. És rögtön röpködnek is a példák, hogy a tenisz­szövetség nem forgalmaz teniszütőt vagy labdát, és a labdarúgók sem árulnak például focikaput. „Ennyiből sajátos volt a helyzet, ezt érezte is a három alapító. Mert hárman döntöttünk, amikor belevágtunk…”

Ki volt a két társad, ha nem titok? – kérdezem. „Hát az egyikük, aki maga is sportkedvelő, Gattyán György.” Ó, mondanám, de csak némán bólintok. Gattyán György mintegy 15 éve alapította a Docler Cégcsoportot, amely ma már mintegy 30 vállalkozásból áll. Cégei mintegy 1000 munkavállalót foglalkoztatnak négy országban. A streamingtechnológiát alkalmazva ért el kiemelkedő üzleti sikereket a felnőtt-tartalmat is nyújtó jasmin.com oldalával. Volt már a leggazdagabb magyar is, de az első három között folyamatosan említik. Korábban az adóhatóság vizsgálatot indított ellene, de eddig az összes ezzel kapcsolatos pert, így az Európai Bíróság előtt zajló jogvitát is megnyerte.

A Teqball alapítója, a Nemzetközi Teqball Szövetség alelnöke. „Szóval ő is szeret lábten­gózni?” Viktor somolyog: „Igen, ő is sportbarát, ahogy az egész Docler Cégcsoport. Azonnal meglátta benne a lehetőséget, és nagy gyakorlata van a cégépítésben, ez nagy segítség volt. A másik alapító a lakásszomszédom, Borsányi Gábor, a volt focista. Meg még én.”

Már régen ki kellett volna találni

Viktor tekinthető műszaki ötletgazdának is, ő volt a Műegyetem focicsapatának elnöke, amely az ország legnagyobb egyetemi és futballegyesülete. „A foci legszebb részét sűrítettük ebbe a játékba” – magyarázta egykor lelkesen, amikor bekerült a La femme 50 tehetséges magyar fiatal programjába, hogy az új sportágnak értő támogatókat találjon. Azután a telefonján videoillusztrációkat mutogatott az új sportágról. „Gyors döntés és technika kell az eredményes játékhoz. Már ötven éve ki kellett volna találni!” És újabb csőre töltött videókkal győzködött, hogy az ő lábteniszüket, a Teqballt miért is kell görbe „pályán” játszani. Röviden: mert így pattan vissza jól a labda.

A három cégalapító igen jó csapat egy startup cég pályára állításához. Méghozzá olyanhoz, amely sportszövetség és sportszergyártó, -forgalmazó is egyben. „A játéknak az a nagy előnye, hogy, mint szabadidősport, ismert, sok sportoló lelkesedik érte, aki szeret focizni, de melyik focikedvelő ne játszaná szívesen… Neymar például az elsők között állt be teqballozni. És rajta kívül is vannak focisztárok…” – majd lendületesen újra előkapja a telefonját Viktor, hogy újabb videókkal illusztrálja az igazságot. – „De van már Teqball-asztal a monacói herceg kertjében, meg számos futballcsapatnál, de nyaralóparadicsomokban és távol-keleti országokban is. Egyszerre építettük az új sportágat, a sporteszközgyártást és -forgalmazást.” És hol folyik a gyártás? – kérdem. Magyarországon találtunk erre felké­szült céget – feleli.

Magasra pozicionálva

A Teqball főhadiszállásának otthont adó irodaház előcsarnokában is pompázik egy gyönyörű hajlított asztal, igazi csillogó remekmű. „Drága?” „Az ár relatív, a versenyminőségű kül- és beltéri asztalok közül az összecsukható 2500 euró, a talajhoz rögzíthető 2000. Készül a szabadidősport-célú is, most folyik a tervezése.” Hogy mennyire népszerű már a játék, azt bizo­nyítja, hogy miután már megalakult a nemzetközi sportszövetség, tavaly megrendezhettük a sportág első világbajnokságát is. Természetesen Budapesten. 20 országból voltak nevezések sok ezer sportolóval és érdeklődővel. „Nem véletlenül mondtam, hogy rengeteg focisztár is rákapott a játékra…”

Akkor hát ez igazi sikertörténet. Szinte hihetetlen, hogy egy bonyolult cégépítésben minden ennyire simán menjen, hogy semmi dráma nem volt… Először fintor a válasz, majd jön a beismerés: „Dehogynem volt. A legdrámaibb pillanat az első 1500 asztal gyártásakor állt elő. Kiderült, hogy egy gyártási hiba miatt az asztalokat nem lehet összeállítani. De szerencsére ez még az üzemben bukott ki, rémes lett volna, ha egy vevőnél jön elő… Hát a javításnak így is hatalmas költsége volt. Ez volt a tanulópénz! Rengeteg munka, idővesztés, de a hibát még időben csíptük el!” Így szerencsére nem volt presztízsveszteség. „Mi magasra pozicionáljuk magunkat, vagyis egyre megy, hogy a monacói herceg kertjébe vagy Neymarék stadionjához, esetleg a Zaatari menekülttáborba szállítjuk a Teqball-asztalt a Peace & Sport szervezettel való együttműködés keretében, akkor is ugyanazt a színvonalat kell produkálni… A világbajnokságra tavaly annyiféle országból neveztek, el se akartuk hinni. Jöttek Távol-Keletről, Japánból, Ausztráliából, kb. száz sportoló, stábtagok, és kb. kétezer néző gyűlt össze. Bizonyíthatott a szervező nemzetközi sportszövetségünk!”

Az asztalok gyártásának felfuttatásakor elsősorban az intézményekben gondolkodtak, de már látják, hogy felpörög az érdeklődés. „35–40 országba szállítottunk már Teqball-asztalt, és úgy kalkuláljuk, hogy 3-4 ezer ember játszik már verseny­szerűen. És ez még csak fokozódni fog…” – mondja széles mosollyal Viktor, s hogyan is másképp, a telefonján pörgő újabb videofelvétellel teszi hitelessé mondandóját. Mire vágyhatnak még? Arra, amire a kezdetekkor, a mentorprogram indulásakor vágytak, hogy komoly nemzetközi versenyek, világbajnokságok, világkupák szerveződjenek. Labdarúgóklubok, fociakadémiák fedezzék fel, építsék be edzésprogramjukba a Teqballt. De legyen ott a szabadidőparkokban is, a gyerekek örömére. Eljön az ideje annak is!

A vérében van

„És más, újabb kihívás?” – kérdem a még mindig pörgő videók között felfedezve Viktor két kis gyerkőcét… „Igen, a legnagyobb kihívás a család, hogy az időmet képes legyek velük is megosztani… Mátyás hároméves, Miksa hat hónapos… és hát a feleségem, Enikő és a gyerekek is keveslik a minőségi, együtt töltött időt. Az időm 50 százalékát az utazás viszi el, már az idei esztendő is így indult… Amikor itthon vagyok, azt kell jól kihasználni. Sokat játszom a gyerekekkel, a nagyfiammal szinte csak angolul beszélgetünk, már trenírozom, jól megy neki…” Közben azt látjuk a videón, hogy a fiának a Teqball-játék mennyire természetes! Lehet ennél nagyobb öröme egy büszke apának?